“Ez az egész tulajdonképpen egy hihetetlenül izgalmas kulturális Kéktúra” – interjú Bakos-Kiss Gáborral

Bakos-Kiss Gábor színész, rendező, a Győri Nemzeti Színház igazgatója a kezdetektől részt vesz a Déryné Program munkájában. A Barangoló alprogram résztvevőit mentorként segíti, önálló estjével, valamint a Győri Nemzeti Színház Mindenkinek mindene című produkciójával járja az országot, tavasszal pedig rendezőként is bemutatkozik a társulattal. A programmal kapcsolatos tapasztalatairól és az új darabról kérdeztük.

Márciusban kezdtétek próbálni Hunyady Sándor Lovagias ügy című drámáját a Déryné Társulattal. Miért pont erre a darabra esett a választás?

Nem én választottam a darabot, a darab választott engem. Amikor felkértek a Lovagias ügy megrendezésére, ismervén korábbról a szöveget, tudtam, hogy ez egy igazán színész-centrikus vígjáték. Azt gondolom, hogy a színészek számára hálás feladat, s ha ügyesek vagyunk, a jó szereposztás már fél siker elve mentén egy olyan előadást hozunk majd létre közösen, amely joggal tarthat számot nagy érdeklődésre.

Egyből összeállt benned a szereposztás?

Ismerem a társulatot, tehát amikor újra elolvastam a darabot, összeállt bennem, hogy nagyjából kire milyenszerepben számítok.

A kezdetektől része vagy a programnak, de most először dolgozol együtt rendezőként a Déryné Társulattal. Hogyan készülsz erre?

Valóban, a kezdetektől része vagyok. Sokan azt gondolják, hogy markánsan benne vagyok a Déryné Programban, közben pedig mindig annyira vagyok éppen benne, amennyire kapacitálnak. Nagyon örülök, amikor hívnak, és igazán szívemnek kedves dolog, hogy mentor lehetek bizonyos előadások mellett. Jelen helyzetben roppant inspiratív számomra, hogy a Déryné társulatával rendezőként dolgozhatok. Én elsősorban és legfőképp színész vagyok, és évekkel ezelőtt, néhai osztályfőnököm, Kerényi Imre ösztönzésére kezdtem el a rendezéssel foglalkozni. Az utóbbi évadokban lettek egyre sűrűbbek a rendezői megkeresések, és egyik munkám után hívtak, illetve hívnak a másikba. A darabokat igyekszem mindig úgy színpadra álmodni, hogy egy közös alkotófolyamat során jöjjön létre egy érvényes előadás azokkal a kollégákkal, akikkel éppen együtt dolgozhatok.

Súlyozod-e magadban a titulusaidat, van-e prioritása valamelyiknek? Szét tudod őket választani?

Szét tudom, és természetesen szét is kell választanom, bár ezek a dolgok gyakran képesek természetükből kifolyólag összemosódni. Számomra a színházigazgatás szolgálat, egy szellemi kaland. A színjátszás és a rendezés egy kreatív alapállapot, amely folyamatosan visszatölt érzelmileg. A tanítás pedig egyszerre adja ezt a kettősséget.

Egy izgalmas szerelmi háromszög köré épül a Lovagias ügy konfliktushelyzete. Mesélsz erről?

Nagyon szeretem azt a kort, amelyben Hunyady Sándor is alkotott. A szerelem mozgat persze itt is mindent, és a szűnni nem akaró zsigeri, titkolt vágy, ami ott burjánzik bennünk, ha akarjuk, ha nem. Illetve az is a nagyon fontos tény, hogy abban a korban még igazán volt tétje és etikettje a dolgoknak, adott esetben egy pofonnak. Manapság felszínesebb a világunk, könnyedén, tét nélkül átsiklunk az életen. Én hiszem, hogy akár attól is lehet izgalmas egy színházi előadás, hogy semmi mást nem csinál, mint megpróbálja a szerzői szándékot elfejtve ezt a régi világot újrateremteni. Nyilván ügyesnek kell lennünk abban, hogy hogyan teremtünk majd olyan színpadi szituációkat, amelyekben ezeket a helyzeteket érvényesen el lehet játszani. Hiszen a Déry Programnak különleges adottsága az is, hogy bárhol működnie kell egy-egy előadásnak. És ne felejtsük el azt a dolgot sem, hogy ez egy misszió. Tehát adott esetben olyan nézővel is találkozhat az előadás, aki életében először jár színházban, ami egy egészen különleges helyzet.

Több szempontból is van rálátásod a Déryné Programra. Mennyire áll hozzád közel a célkitűzése?

Valóban, több szemszögből is rálátok. A Barangoló alprogramban nagyon izgalmas dolgok jönnek létre. Az, hogy fiatal alkotók ilyen komoly lehetőséghez jutnak, hogy megvalósíthatják az álmaikat, az példaértékű. Az Országjárás alprogramban pedig személyesen is részt veszek a monodrámámmal. Volt például szerencsém olyan helyszínen játszani, ahol olyan nézők voltak, akiknek az volt az első előadásuk életükben. Ilyen értelemben ez egy nagyon komoly küldetés. De például a színházunk, a Győri Nemzeti Színház egyik előadása, a Mindenkinek mindene – Apor Vilmos is bekerült az Országjárás alprogramba. Legutóbb az ország másik felében, Hajdúböszörményben találkozhatott a közönség Boldog Apor Vilmos példaértékű életútjával, és így nem csak a győri közönség láthatja ezen kiemelten fontos darabját színházunknak. Ha a program részeit egymás mellé rakom, akkor azt látom, hogy ez egy egészen kiváló kezdeményezés. Persze a kezdetekkor rengetegen voltak, akiknek fenntartásai voltak, de azt látom éstapasztalom, hogy ezek a kételyek fokozatosan eloszlottak. Látni és felfedezni újra az országot a Déryné Programon keresztül, megmutatni a történeteinket, előadás után ottmaradni és együtt lenni a közönséggel, igazán lélekemelő, közösségépítő dolog. Ez az egész tulajdonképpen egy hihetetlenül izgalmas kulturális Kéktúra.

Kiemelt kép: Bakos-Kiss Gábor (Fotó: Kovács Milán)