A Győri Nemzeti Színház pontosan egy hét múlva mutatja be a musical-irodalom egyik legnagyobb szabású művét, az Elisabeth-et. A hozzánk, magyarokhoz különösen közel álló Sisi életét különleges nézőpontból végigkísérő történet címszerepét két fiatal színművésznő, Bori Réka és Fehér Nóra alakítják. Velük beszélgettünk.

Mi volt az első gondolatotok, amikor megtudtátok, hogy Ti fogjátok énekelni a Győri Nemzeti Színház Elisabeth című előadásában a címszerepet?

Bori Réka: Amikor meghallottam, hogy lesz itt ez a musical, rögtön arra gondoltam, hogy én ezt nagyon szeretném eljátszani, és iszonyatosan boldog lennék, ha lehetőséget kapnék, hogy egyáltalán meghallgassanak a szerepre… (nevet) Nem sokkal ezután hívott fel Forgács Péter (A Győri Nemzeti Színház igazgatója, a darab rendezője – A szerk.), hogy jöjjek el a színházba és énekeljem el a dalokat. Azt éreztem, hogy egyszerűen nem szúrhatom el, hiszen ez egy óriási vágyálom és lehetőség, ha nem most és itt, akkor mikor és hol… Ez volt áprilisban, és én még nyár végén sem hittem el, hogy októberben elkezdjük próbálni, és valóban én leszek az egyik szereposztásban Elisabeth. Örömmel kezdtem neki, és annyira élvezem, hogy jöhetek a próbákra, azt, ahogy haladunk vele, ahogy bontakoznak ki sorra a részletek!

Fehér Nóra: Nagyjából ugyanezek az érzelmek futottak rajtam is végig, csak én még mindig nem hiszem el, hogy ez az egész velem történik. Talán majd akkor, ha legördül a függöny a premier végén utánam… (nevet) Szerintem ez a szerep minden egyes musical-színésznő álma, leírhatatlan érzés, amikor ott állok a színpadon Elisabeth-ként. Imádtam már gyerekkoromban is a Sisiről szóló történeteket, minden karácsonykor megnéztük a filmet a családommal a tévében. Illetve melyik kislány nem akar hercegnő lenni? (mosolyog) Ez egy nagyon szép szerep, elképesztően hálás és felelősségteljes feladat egyben.

B. R.: Nincs könnyű dolgunk, hiszen egy nő egész életét kell megmutatnunk a színpadon, a gyerekkorától egészen a haláláig. Ráadásul egy olyan valakiét, akiről minden emberben van egy kialakult kép. Ezeknek a képeknek megfelelni, közben önmagunknak maradni és Sisi személyiségét hitelesen megformálni nagyon komoly színészi feladat. És persze énekelni való is van benne bőven. Szóval, ahogy Nóra mondja, nagyon szép, ám nagyon nehéz feladat.

Fehér Nóra (Fotó: Zsigmond László)

Ketten próbáltok, segítitek egymást a szerepformálásban? Hasonló lesz a két Elisabeth?

B. R.: Nehéz erről még most beszélni, mert a próbafolyamat ezen szakaszában a nagy egészet még nem látjuk. Kicsit olyan, mintha puzzle darabokkal dolgoznánk, amik majd a végén összeállnak egy nagy egésszé, de egyelőre még nem teljesen tiszta, hogy melyikünk milyen Erzsébet lesz.

F. N.: Sokat beszélgetünk, megosztjuk egymással, hogy hogyan képzeljük el a karaktert, és ez alapján azért látni, hogy nagyon sok dologról ugyanúgy gondolkodunk a karakterrel kapcsolatban.

B. R.: Igen. Illetve az is fontos, hogy Sisi történelmi személy, nem tudunk eltérni attól, hogy ő az adott pillanatokban mit gondolhatott, mivel tudjuk, le van írva a különböző dokumentumokban, az életrajzában. Maga a darab nagyon hűen adja vissza a megtörtént eseményeket, mind a politikai helyzetet, mind pedig a szereplőket valósan festi le. Ettől picit meg van kötve a kezünk.

Bori Réka (Fotó: Zsigmond László)

Látszik, hogy nagyon szeretitek ezt az előadást már most, mi miatt ennyire fontos nektek?

F. N.: Egy ilyen volumenű darab mindig erős csapatmunkát kíván. Nyilván azon vagyunk, hogy mi magunk is beletegyünk mindent, de szükség van arra, hogy a többiekkel együtt tudjunk gondolkodni. A próbákon közösen fejtegetünk bizonyos dolgokat, teljesen mindegy, hogy valaki a tánckar tagja, díszítő vagy éppen kellékes, mindenki összedugja a fejét. A rendező mondja ki a végső szót, de nekem az nagyon fontos, hogy az odáig vezető úton együtt megyünk végig, az egész csapat.

B. R.: Nagyon fontos, amit Nóri mond! Ebben a folyamatban nem feladatokat hajtunk végre, hanem hozhatjuk a saját ötleteinket, Péter mindig meghallgatja a gondolatainkat. Megfontol minden javaslatot, és ha valamit jónak talál, akkor abból gondolkodik ő maga tovább. Számomra az is nagyon fontos, hogy nem ragaszkodunk a múltbéli emblematikus előadásokhoz, hanem valami teljesen újat hozunk együtt létre. Az első felvonást már jobban látjuk, és ha a második is olyan szépen alakul majd, akkor egy igazán kivételes előadás fog megszületni a premierre.

F. N.: Visszacsatolok kicsit arra, amit korábban kérdeztél, hogy mennyire fog eltérni egymástól a két Elisabeth. Van olyan, hogy Réka picit mást csinál az adott jelenetben, mert nem ugyanabban érezzük jól magunkat. Ilyenkor Péter abszolút rugalmas, hagyja, hogy kipróbáljunk dolgokat, persze az adott kereteken belül. Ez szerintem nagyon-nagyon ritka egy ilyen típusú előadásnál.

Fehér Nóra és Bori Réka (Fotó: Zsigmond László)

A kötöttségére gondolsz, ugye?

F. N.: Igen.

B. R.: Az Elisabeth szinte faltól-falig zene. Van benne azért próza, de nem ezzel megy előre a cselekmény, hanem a dalokon keresztül. Ezért nagyon ki kell centizni mindent, a gesztusokat, a mozdulatokat, az összes színészi eszközt, amit használunk, hiszen a zene diktálta tempóhoz kell igazodnunk. Ettől függetlenül Péter rugalmassága miatt mégis van módunk a saját nyelvünkön fogalmazni, megtalálni azokat a finomságokat, amivel egyedivé tesszük a saját Elisabeth-ünket (mosolyog).

F. N.: Nagyon szerencsések vagyunk, mert minden szereplő így gondolkodik, csodálatos partnereink vannak. Azt vettem észre, hogy a csapat minden tagja élvezi, hogy lubickolhat a saját szerepében. Csiszi (Csiszár István, aki a Halál szerepében lép majd színpadra – A szerk.) például folyamatosan kísérletezik, nem ragaszkodik semmilyen olyan dologhoz, ami mondjuk egyszer működött, mert benne van a késztetés, hogy találjon egy még annál is sokkal jobbat.

B. R.: Azt el kell még mondani, hogy egészen fantasztikus, amit a díszítő és kellékes brigád csinál! Egyik nap valami még csak papíron létezik, másnapra pedig már meghegesztik… itt nem úgy van, hogy mit hogyan nem lehet megcsinálni, hanem az dolgozik mindenkiben, mit hogyan oldjunk meg. Bármilyen „őrültséget” is találtunk ki eddig, ahhoz mindig óriási nyitottsággal álltak, és ezt elmondhatjuk a karról is, akiknek nagyon nagy szerepe lesz az előadásban. Az első perctől kezdve azt érzem, hogy mindenkiben izgatott várakozás van, mert mindenki azt akarja, hogy jó legyen.

Bori Réka (Fotó: Zsigmond László)

A dalokat tudjátok már mind?

B. R.: Az az igazság, hogy én ezeket a dalokat már nagyon régóta tudom (nevet). Persze van pár pici változás ahhoz képest, amit a nézők ismertek eddig Elisabeth musicalként; Lévay Szilveszter zeneszerző folyamatosan alakítja a darabot. Most egy 2013-as verzióból dolgozunk, ennek a zenei anyaga hangzik majd el, ezt kell rögzítenem magamban. Korábban az Operettszínházban játszottam az előadásban a kar tagjaként, azért ez nagy segítség. (mosolyog)

F. N.: Óhatatlan, hogy az ember ilyenkor ne jegyezze meg a dallamokat.

B. R.: Igen… Azt hiszem, hogy Ferenc Józsefet és Luchenit is végig tudnám énekelni. (nevet) Egyébként én rengeteget hallgattam a győri felkérés előtt is a musicalt, mert azt gondolom, hogy nagyon sokat lehet belőle tanulni, és most is csiszolom minden nap, keresem, hogy hol tudok még jobb lenni benne. Olyan sosincs, hogy tudom a szerepet, de a kottafejek azért bennem vannak. (mosolyog)

F. N.: Én azóta kezdtem el komolyabban foglalkozni a darabbal, amióta kiderült, hogy megkapom a szerepet. Áprilistól a próbák kezdetéig heti szinten többször jártam énektanárhoz, hogy minél jobban beüljön minden egyes hang, hogy a helyükre kerüljenek az apró dolgok is. Ahogy Réka mondta, ez folyamatosan alakul a színpadon is, hiszen abban az óriási térben teljesen másképp halljuk magunkat. Még nincs mikroport, ezért a technikai, dinamikai finomságokat majd a zenekarral együtt lesz lehetőség igazán kicsiszolni. Emiatt várom már nagyon, hogy végre velük dolgozzunk, ami szintén nagyon izgalmas része lesz a próbafolyamatnak.

Fehér Nóra (Fotó: Zsigmond László)

A mai próba alapján nem is nagyon lesz időtök az előadás közben a dalokra figyelni, annyira mozgalmas az egész.

B. R.: Jól érzed, nagyon komplex a szerep, rengeteg dolog történik a figurával. Az pedig, hogy a dalok már megvannak, lehetőséget ad arra, hogy az éneklés helyett a színészi játékra figyeljünk, hogy minél hitelesebben tudjuk megformálni Sisit. Azt gondolom, hogy a felkészültségünkön fog múlni, hogy mennyire tudunk majd felszabadultan létezni a színpadon, de nagyon törekszünk rá, hogy a bemutatón is az az önfeledt „lubickolás” látszódjon, ami a próbákra jellemző. (nevet)

F. N.: Az egyik pillanatban gyerekként lépünk a színpadra, a másikban pedig már a saját gyermekünk halálát gyászoljuk, és ez nagyon rövid idő zajlik le. Ez a legnehezebb talán ebben a szerepben, hogy éles váltások vannak, és nekünk ki kell dolgozni ezek között is, hogy egy bejárható ívet mutassunk Sisi életéből a nézőknek.

Kiemelt kép: Fehér Nóra és Bori Réka (Fotó: Zsigmond László)