A francia drámaíró, Feydeau egyik leggyakrabban játszott művét, A hülyéjé-t viszi színpadra a Thália Színház októberben. Az őrült és szerelmetes bohózat a társulat szinte összes fiatal színészének lehetőséget ad a kibontakozásra, amely tudatos döntés volt az alkotók részéről, a fiatalabb generáció megszólítására. A darab női főszereplőjével, Czakó Juliannával beszélgettünk.

Pár hét múlva bemutató, hogy álltok a darabbal?

A félidőnél tartunk, amikor már vannak olyan biztos alapok, amelyek csak némi gyakorlást és finomhangolást igényelnek. Persze biztos, hogy lesznek még változások, mert a Józsi (Kelemen József – a darab rendezője – A szerk.) az utolsó pillanatig képes meglepetést okozni, mindig tartogat a tarsolyában valamit a végére is.

Milyen a csapat?

Nagyon jó, főleg fiatalokból álló csapat jött most össze, és szerintem mindenkinek tartogat az előadás meglepetést.

Te kit játszol?

Lucienne Vatelin-t, akiről azt kell tudni, hogy eléggé ő mozgatja a szálakat, de legalábbis az ő felindulásából történnek igazából a bonyodalmak. És hát ő az, aki aztán végül szegény Pontagnac-ot, a hülyét, csőbe húzza. Mert valójában tisztességes feleség, de csak addig, amíg vele is tisztességesek.

Közel áll hozzád ez a szerep?

Nagyon jó kis szerep, és van egy különös érdekessége is a számomra, hogy tíz évvel ezelőtt ezt a szerepet már játszottam Miskolcon. Az egy teljesen másik rendezés volt, és a tíz év sem kevés, de biztos nem véletlen, hogy visszajönnek olyan szerepek az életembe, amelyekkel már volt dolgom korábban. Van ebben valami sorszerű.

Czakó Julianna (Fotó: Kovács Milán)

Görög László a párod, vele együtt csatlakoztál két éve a társulathoz. Hogy érzitek magatokat, könnyen beilleszkedtetek?

Nagyon jó a csapat, és úgy érzem, hogy sikerült beilleszkednünk. A Ványa bá című előadásban szerepeltünk még vendégművészként mindketten, már akkor is nagyon jól éreztük magunkat, szívesen jöttünk minden előadás alkalmával.

A Ványa bá kapcsán fogalmozódott meg bennetek a váltás?

Akkor már lehetett sejteni, hogy van szándék a színház részéről, hogy szeretnének minket, és bennünk is megérett a váltás. Győri vagyok, a kislányunk miatt is mindenképpen tervben volt, hogy közelebb legyünk a családhoz. De a házunk, az otthonunk mindig itt volt, alapvetően nem Miskolcra voltunk berendezkedve, ott a munka miatt voltunk. Ami nagyszerű volt, csodálatos tíz évet töltöttünk ott. Fájó szívvel jöttünk el, de most már fejben és lélekben is itt vagyunk.

A Ványa bá-t, és A hülyéjé-t  is Kelemen József rendezi, gördülékenyen megy vele a munka?

Abszolút!  Engem egyébként ő tanított Kaposváron, nem a nulláról indult a kapcsolatunk itt. Már a Ványa bá-nál is tetszett, ahogy hozzányúlt a darabhoz, volt abban egyfajta merészség, amivel a nagy klasszikust megbolygatta egy kicsit. Hamvai Kornél fordítása pedig sokat segített abban, hogy Csehovot is lehet modernizálni, és minden korban érthetőbbé tenni. Miközben nagyon nehéz, hogy ne lépjen át egy bizonyos határt, de Józsinak hihetetlenül jó az arányérzéke. De a színészek is partnerek voltak ebben, nagyon egységesen tudott működni a csapat, szinte a kezdetektől fogva.

A kollégák közül volt, akivel dolgoztál már korábban együtt?

Jámbor Nándit ismertem az egyetemről, két évvel alattam járt, Zayzon Zsolt pedig kollégánk volt Miskolcon. A többiekkel nem dolgoztam, de nagy vonalakban követtem a munkásságukat. Csodálatos, hogy együtt dolgozhatok Molnár Piroskával, akinek régóta nagy rajongója vagyok, aki a színházi értelemben vett praktikus dolgokban is rengeteget segít.

Miskolcon is és itt is több előadásban játszotok együtt Lacival. Ez mennyire inspirál benneteket?

Szeretünk együtt játszani, és szerintem jól is tudunk. Most nyáron készült a Ványa bá-ból tévéfilm, ott is sokat adott hozzá, hogy erős szakmai bizalom van köztünk. Engem Laci nagyon inspirál, és remélem, hogy én is őt.

Bede Fazekas Szabolcs és Czakó Julianna az Egy a ráadás című előadásban (Fotó: Thália Színház)

Végleg Pesten vagytok, vagy jártok még vissza előadásokra?

Nem, nem járunk már vissza, az utolsó Gyévuska előadást a Miskolci Nemzeti Színházzal nemrég játszottuk a Városmajori Szabadtéri színpadon.

Külön is jöttetek volna, vagy csak együtt?

Külön semmiképpen nem, az fontos szempont volt, hogy egy helyen legyünk. Emiatt sem gondolkodtunk sokat a Thália ajánlatán. Úgy éreztük, amikor ide hívtak bennünket, hogy ez az a színház, ahova érdemes jönni. És az is biztos volt, hogy csak együtt jövünk, az úgy nem működött volna, hogy valamelyikünk Miskolcon marad. Nem vállaltuk volna be a folyamatos ingázást, számunkra nagyon fontos a család, hogy együtt legyünk.

Mekkora a kislányotok?

Gizike hét éves, most kezdte az iskolát.

Szeret szerepelni?

Nem. Apukájának volt egy próbálkozása, hogy az óvodában járjon drámafoglalkozásra, ami inkább az önismeretről, önkifejezésről szólt. Nagyon népszerű a lehetőség a szülők, és a gyerekek körében is, de ő az első alkalom után azt mondta, hogy nem tetszik neki, nem szereti, ha csak rá figyelnek. Most falmászásra jár, és a csillagászat, az emberi test, a sebészet érdekli. Nagy kedvence egy állatorvosos sorozat, most ezek vannak nála a fókuszban.

Azt érzékeli, hogy ismertek a szülei?

Szerencsére nincs körülöttünk hisztéria, soha nem is vágytunk semmiféle felhajtásra. Jól esik, ha felismernek, de nem játszok rá a művésznőségre. Szerintem a helyén és jól kezeli ezt a helyzetet.

Czakó Julianna (fotó: Kovács Milán)

Színházba szoktátok vinni?

Az apukáját látta a Nyakamon a nászmenet-ben, de arra ügyelünk, hogy a próbák alatt ne kelljen ránk várnia, ilyen értelemben nem tipikus színházi gyerek.

A hülyéjét megnézheti?

Szerintem igen.

Kinek ajánlod a darabot?

Mindenkinek! De tényleg, és ez most nem közhely, és egész bátran mondom, hogy fiataloknak is tökéletes előadás. Szoktak ódzkodni Feydeau-tól, hogy poros, de pont azért, mert most egy fiatalabb korosztályra van kigondolva a szereposztás, kifejezetten a fiatalokhoz is szól. Bár nem ismerem Feydeau összes művét, szerintem ez az egyik legjobban megírt, legkevésbé erőltetett, legfinomabb ízlésű humorral átszőtt darabja, rengeteg helyzetkomikummal.

Mi vár rád még az évadban?

A következő bemutatóm tavasszal lesz, Szikszai Rémusz rendezi A csendestárs című Dürrenmatt darabot, és megy tovább az a négy előadás is, amiben játszom.

Mennyire terveztek előre? Tíz év lehet a Tháliából is?

Nem tervezünk nagyon előre, úgy alakul, ahogy alakul. De nincs olyan szándék, hogy mostanában innen elmenjünk. Nagyon jól vagyunk tartva, szeretet vesz minket körül, szerintem mindkettőnk nevében mondhatom, hogy a helyünkön vagyunk.

Nyitókép: Czakó Julianna (fotó: Kovács Milán)