Joe White darabja, a Tiszavirág – amivel megnyerte a Legígéretesebb drámaíró díját az Off-West End Awards-on – izgalmas szövegvilágú és igazán élő történet, amely a májusi tiszavirág csonka életének metaforáját felhasználva mutatja be egy család egyetlen napját, melyben az érzelmi újjászületés vizsgálata zajlik egy szörnyű tragédia egyéves évfordulójának eseményein át. A kortárs angol drámaíró, – aki az Orange Tree Writers Collective növendéke volt-, tagja volt Nagy-Britannia legelismertebb fiatal író, rendező és producer csoportjának is, valamint megválasztották a Pentabus Színház dramaturgjává is, a mai napig a közösség életének fontos tagjaként a kivételes írótehetségek segítésén is dolgozik.
A Horváth János Antal által jegyzett színpadi adaptáció az egykor négytagú család – apa, anya, fiatal lányuk és az öngyilkosságot elkövető fiúk ki nem hűlt helye egy napjáról szól. A darab e tragédia első évfordulóján játszódik. Az eltelt év során mind a három szereplő igen eltérő módon próbálja feldolgozni a gyászt: a lány önámításba menekül, az anya módszeres önpusztításba kezd, és az tölti ki az egész napját, hogy videókazettákat néz a fiáról, az apa képtelen kimondani a fia nevét és már nem tud a felesége szemébe nézni. Ennek a három embernek a lelke fényévnyi távolságra került egymástól, és újra meg kell tanulniuk, hogyan lehet együtt létezni és vigyázniuk egymásra a veszteség, az elidegenedés és az elszigeteltség érzései között. A mű rendkívül kifinomult humorral ábrázolja a szereplőket, ami a nézőknek is segít a történet feldolgozásában.

Rancsó Dezső, Soltész Bözse (Fotó: Juhász Éva)
A cselekmény Shropshire-ben, egy apró angliai faluban játszódik, ahol mindenki ismeri egymást, a közösségtudat erős, és ahol a magány mindig jelen van, mely ellen Loops, a 25 éves lány és a szülei, Ben és Cat mindenkinél jobban küzdenek. Bizonytalan jövőjű hely, ahol a gazdaságok gyorsan tönkre mennek, ahol a helyi kocsma, mely a lakók fontos társadalmi élettere bezárni készül, és ahol sokaknak kihívást jelent, hogy munkát találjanak vagy az, hogy egyáltalán életcéljuk legyen. Ennek a családnak a közepébe véletlenül ékelődik Harry, aki elkerülhetetlenül hatással lesz az életükre, ugyanis általa válik újból minden pillanat a nagy és nehéz terhek ellenére egy valamilyen formában tovább élhető élet elemévé. Neki köszönhetően jöhetünk rá arra is, hogy igazán csak a kis dolgok számítanak. A darab a legmélyebb rétegekig megmutatja mindazt a fájdalmat és az abból származó újjáépülést, amit a gyász folyamata a lélekben okoz.
A Pesti Magyar Színház Tiszavirág című produkciója fontos vállalás, ugyanis megfigyelhető, hogy a társadalmunkban a halál tabutéma, nem szívesen beszélünk róla, csak úgy, mint az élet negatív történéseiről, a negatív érzelmekről és a betegségekről sem. A boldogság, az egészség, a fiatalság kultuszát éljük, szinte elvárás az állandó mosoly. Pedig az élet nemcsak napfényből áll, helye van az árnyéknak is, az öröm mellett a bánatnak, az egészség mellett a betegségnek, az élet mellett a halálnak. A legtöbben tehetetlennek érzik magukat, amikor környezetükben valakit ilyen veszteség ér. A segíteni akarás és a jó szándék megvan, de mintha az eszközök hiányoznának. A Pest Magyar Színház előadása viszont olyan újfajta szemszögből láttatja ezeket a lelki folyamatokat, amely által mi magunk is közelebb kerülhetünk saját életünk tragédiáinak újraértelmezéséhez.

Cseke Lilla Csenge és Bölkény Balázs (Fotó: Juhász Éva)
A teátrum színészei nincsenek könnyű helyzetben, hiszen a premier előadáson közönség és nézői visszajelzés nélkül kell megteremteniük magukban a feloldásra váró belső feszültséget, olyan emberekké kell válniuk, akik töréssel a lelkükben élik meg életük minden pillanatát.
A szereplők hiteles ábrázolása nagyon nagy jelenlétet és színészi tudást, tudatosságot igényel, amit Soltész Bözse, Rancsó Dezső, Cseke Lilla Csenge és Bölkény Balázs kiválóan oldanak meg.
A Pesti Magyar Színház Tiszavirág című produkciója erőt ad ebben az embert próbáló időszakban, mert – ha jelenleg még csak a képernyő előtt ülve – a nézőknek lehetőségük van megélniük a maguk drámáját, és ha a stream-előadás után megkönnyebbülve állnak fel a foteljükből, akkor az előadás beteljesítette küldetését.
Egy igazi angol humorú, szívbe markoló történetet láthatnak a március 27-i premieren arról, hogy a tragédiák feloldása mindig onnan jön, ahonnan a legkevésbé várnánk. Az előadás 14 éves kortól ajánlott!
Kiemelt kép: Rancsó Dezső (Fotó: Juhász Éva)