Ennél szebb könyvet nem találni idén a hazai piacon – megjelent Az őrület hegyei díszkiadása

Tavaly hazánkban is nagy sikert aratott a limitált példányszámban megjelent Cthulhu hívása illusztrált díszkiadása, így ennek köszönhetően idén folytatódott François Baranger H. P. Lovecraft kisregényeihez készített albumainak hazai kiadása is. Idén ráadásul két kötettel is gazdagodhat a gyűjteményünk: Az őrület hegyei két részben kerül forgalmazásra, a folytatást őszre ígéri a Multiverzum Kiadó.

Howard Phillips Lovecraft 1931 februárja és márciusa között írta meg Az őrület hegyei című kisregényét. Azonban, mivel Farnsworth Wright, a Weird Tales szerkesztője túl hosszúnak találta a művet, megtagadta annak a kiadását, így az végül 1936 februárjától áprilisáig folytatásokban jelent meg az Astounding Stories magazinban. S.T. Joshi Lovecraft-kutató szerint a kisregény a Cthulhu mítosz megfosztását jelenti, mivel először magyarázza el a természetfölöttit tudományos módszerekkel. Így megtudjuk, hogy a régi „istenek” (mint amilyen például maga Cthulhu) igazából űrlények, akik több milliárd évvel ezelőtt jöttek el a Földre. Lovecraft több olyan tudományos elméletet használt fel a mű megírásakor, amelyek akkoriban forradalminak számítottak: ilyen például a kontinensek tektonikus mozgása, Pangea szétszakadása, a Hold kialakulása, valamint a prekambrium és az archaikum korszakok említése. A tudományos elemek mellett azonban a kisregényben ugyanúgy megjelenik az okkultizmus és a mágia, így Az őrület hegyei tökéletesen illeszkedik a lovecrafti univerzumba.

A kisregény főhőse William Dyer geológus, aki a Miskatonic Egyetem professzoraként ír beszámolót az elmúlt expedíciója eddig titkolt részleteiről. Ugyanis az Antarktiszon folytatott kutatóútja során olyan borzalmakkal találkozott, amit senki ember fiának nem kívánna, így abban reménykedik, hogy memoárja majd eltántorítja a vállalkozó kedvűeket a veszélyes kalandtól. Dyer és társai fantasztikus és szörnyű romokat fedeztek fel, valamint rátaláltak a Himalájánál is magasabb hegyre, amely veszélyes titkokat őriz. Csoportjával együtt tizennégy ősi életformára bukkantak, amelyek eddig teljesen ismeretlenek voltak a tudomány számára, és azt se tudták eldönteni, hogy állatok-e vagy növények. A geológiai réteg, amelyben megtalálták őket, túl korainak tűnik ahhoz, hogy a lények természetesen fejlődhettek volna ki az evolúció során. Mivel nagyjából hasonlítanak a Necronomicon által leírt mitikus lényekre, elnevezik őket Véneknek (ezeket Nagy Öregek néven is ismerhetjük az Lovecraft-univerzumból).

Amikor a főcsoport elveszti a kapcsolatot a hegynél tartózkodó csoporttal, Dyer és a többiek elutaznak a táborig, ahol szembesülnek azzal, hogy egy ember és egy kutya kivételével – akiknek nyoma veszett – mindenkit lemészároltak. Dyer és az egyik egyetemista, Danforth repülővel a hegy fölé szállnak, amely valójában egy hatalmas, elhagyatott kővárost vesz körül. A város falairól leolvasott hieroglifák alapján megismerik a Vének történetét. Dyer és Danforth ráébred, hogy nincsenek egyedül: a táborból hiányzó Vének életre keltek, és miután legyilkolták a táborban levő embereket, visszatértek városukba.

Az őrület hegyei illusztrált díszkiadása – amely a külföldi kiadást követve jelenik meg magyarul is két kötetben – 64 oldalon meséli el a terjedelmes kisregény első felét. (Valószínűsíthető, hogy pont a mű hossza indokolta a két kötetben történő megjelenést, noha a későbbiekben az eredeti kiadást követte egy 128 oldalas album is.) A történetet Maxime Chattam, francia sci-fi szerző előszava vezeti fel, aki mind Lovecraft, mind Baranger nagy rajongója. Utóbbi pedig továbbra sem vette félvállról a munkát, festményein keresztül szinte sugárzik, hogy mennyire tiszteli a modern horrorirodalom atyjának munkásságát. A végeredmény most is egy szemet gyönyörködtető képsorozat lett, amelynek részei egyrészt megérdemlik, hogy album méretben csodálhassuk meg őket, megfigyelve minden apró részletet, másrészt szinte hihetetlen módon tudják visszaadni a lovecrafti világ hangulatát – amelynek megfelelő illusztrálása eddig lehetetlennek tűnt.

Baranger stílusa már-már hiperrealisztikus, a fagyos, borongós tájat fényképszerű módon ábrázolja, ezzel is bizonyítva, hogy már maga a természet is képes félelmet kelteni az emberben monumentalitásával. Az emberalakok szó szerint eltörpülnek, ha pedig közeliben látjuk őket, arcukat akkor is kitakarja az árnyék, ezzel pedig Baranger azt is eléri, hogy ne pusztán a látottakra hagyatkozzunk, hanem használjuk a fantáziánkat is – ennek a kettőségnek köszönhetően pedig hiába tárul szinte minden a szemünk elé, a sejtelmesség továbbra is tetten érhető.

Ahogyan fentebb utaltunk rá, ősszel érkezik a befejezés – a történet pont azon a ponton szakadt félbe, amely felkelti az ismeretlen olvasó érdeklődését is a folytatás iránt –, ha pedig minden jól megy, jövőre talán olvashatjuk a Rémület Dunwichben című novellát is – ezzel válna ugyanis teljessé az eddigi Baranger-Lovecraft sorozat.

A sorszámozott díszkiadás a limitált példányszámára való tekintettel kizárólag a Multiverzum Kiadótól rendelhető meg.

H. P. Lovecraft – François Baranger: Az őrület hegyei (At the Mountains of Madness), ford.: Sóvágó Katalin, Multiverzum Kiadó, 64 oldal
Kiemelt kép: François Baranger illusztrációja Az őrület hegyei című kisregényhez