Idén tavasszal új szerző debütált a 21. Század Kiadó KULT Könyvek sorozatában: Vanessa Chan Velünk a vihar című szépirodalmi regénye – amelyet Csonka Ágnes fordításában olvashatunk – egy japánoknak kémkedő maláj nő életét meséli el, a második világháború előtt és alatt, amikor az ország történetének legkegyetlenebb háborúját éli meg.
A férjnél lévő Cecily 1935-ben megismerkedik Fujiwara japán tábornokkal, aki a fényes jövő lehetőségével csábítja el – azt ígéri, hogy a britek által lenézett Malájföld független lesz, nem lesz többé gyarmatbirodalom. Cecily egyre inkább beágyazódik, tulajdonképpen Fujiwara különbejáratú kémjeként működik, és ezáltal az egész ország sorsa megváltozik. A II. világháború alatt a japánok diktatúrát vezetnek be, és meghurcolják a maláj lakosságot. 1945-ben Cecily és a családja nyomorúságos körülmények között tengődik. A három gyereke nincs biztonságban. Csak Cecily óvhatja meg őket, de neki fogalma sincs, hogyan tegye. Ráadásul nem árulhatja el nekik, hogy mi volt a szerepe a háborúban.
Vanessa Chan Malajziában született és nevelkedett, jelenleg Brooklynban él. Írásai az Electric Litben, a Kenyon Reviewban és az Ecotone-ban láttak napvilágot. A Velünk a vihar című, többszörösen díjazott regénye több mint 20 nyelven jelent meg.
A kötet előszavában Chan elárulja az olvasóknak, hogy Malajziában a nagyszülők úgy mutatják ki szeretetüket, hogy nem beszélnek az 1941–1945 közötti életükről, arról az időszakról, amikor a japán császári hadsereg megszállta Malájföldet (így hívták Malajziát a függetlenség előtt), elzavarta a brit gyarmatosítókat, és egy csendes nemzetet önmagával háborúban álló nemzetté változtatott át. A szerző a nagymamájától hallott információk és emlékek alapján mégis papírra vetette ezt az emberi kegyetlenségről szóló, megrázóan őszinte történetet, amelyben több nézőponton keresztül követhetjük végig Cecily, Jujube, Abel és Jasmin életét a háború alatt és után.
“Jujube hallott már a vigasznőkről. A nankingi mészárlás után a japánok megpróbálták megakadályozni a tömeges nemi erőszakot a megszállt területeken. Ahelyett, hogy a katonáknak megengedték volna, hogy végigjárják a városokat és falvakat, a nőket a „vigaszállomásokra” vitték, ahol a katonák kielégíthették a vágyaikat. Jujube először dupla melltartót kezdett hordani, hogy minél laposabbnak tűnjön. De hamarosan megtudta, hogy a toborzók a fiatalabb, még pubertás előtt álló lányokat részesítik előnyben, mert ők nem kapálóznak annyit, és nem esnek teherbe. A toborzók, ezek a durva katonák, végigjárták a környéket, és bedörömböltek az ajtókon. Guniang– ordították. – Hozzátok ki a kislányokat!”
Habár a regény cselekménye térben és időben messze van tőlünk, a maláj lakosok fájdalma mégis átérezhető, részben Chan kiemelkedően magas színvonalú történetmesélésének, részben pedig azért, mert mi magyarok is tudjuk, milyen megszállás, elnyomás alatt élni – gondoljunk csak a török és a szovjet időkre, vagy éppen az Osztrák-Magyar Monarchia korszakára. A regény cselekménye is két megszállási időszak alatt és között játszódik, a két korszak folyamatos váltakozásával pedig érdekes párhuzamokat és ellentéteket is megfigyelhetünk. Aztán természetesen a két idősík szép lassan összeér, ekkor tapasztaljuk meg igazán, hogy mekkora súlya lehet egy-egy döntésünknek – nemcsak magunkra, hanem embertársainkra (vagy éppen egy ország teljes lakosságára) nézve.
Chan regénye azonban nemcsak egy általunk kevésbé ismert korról és országról mesél, hanem emlékezésre is buzdít: a történelem kegyetlenségeire való emlékezésre, miközben végtelenül nagy hazaszeretetről is tanúbizonyságot ad. Ennek eszközei azok a húsvér figurák, akik a hátukon viszik a történetet, és akik egytől egyig annyira emberire sikerültek, hogy a regény végére szinte családtagként tekintünk rájuk. Egy szétszakadt família tagjainak az életét és a sorsának alakulását követhetjük nyomon, miközben végig a jó és a rossz kérdéskörét járjuk körbe. Ahogy fentebb utaltam rá, a döntéseknek nagy szerepe van ebben a történetben. Ennek a családnak a tragédiája is egy rossz választással veszi kezdetét: Cecily az életben maradás okán, a kitörés lehetőségét szem előtt tartva hozza meg élete legrosszabb döntését, amely miatt éveken át bűntudat gyötri. Éppen emiatt nehéz őt szeretni, de azt hiszem, a szerzőnek nem is állt szándékában, hogy az önző, mások életét is tönkre tevő nő közel kerüljön a szívünkhöz, még akkor sem, ha bizonyos szempontból ő maga is áldozat. A gyerekek viszont tanulnak a hibáikból, talán még éppen időben ismerik fel helytelen döntésüket, és megpróbálják jóvá is tenni azokat.
Nagyon erős és drámai sorsokról olvashatunk Chan kíméletlenül őszinte regényében: a halál és a nyomor kézen fogva jár, ember embernek farkasává válik, ráadásul a II. világháború egy másik szeletét is megismerhetjük, amely csak tovább erősíti bennünk, hogy az az időszak valóban az emberiség legkegyetlenebb korszaka volt.
Vanessa Chan: Velünk a vihar (The Storm We Made), ford: Csonka Ágnes, 21. Század Kiadó, 320 oldal
Kiemelt kép: Vanessa Chan: Velünk a vihar (Szerzőportré: Mary Inhea Kang)
