„Elkezdtünk ismerkedni a tánc és én” – interjú Hóbor Helgával

2025 sikereit sorolva a Nemzeti Táncszínház listáján A Tánc 30 árnyalata című országimázs film az elsők között szerepel. A magyar táncélet gazdagságát és sokszínűségét soha nem látott összetett formában bemutató film Hóbor Helga kommunikációs vezető és Delbó Balázs rendező közös ötletéből született. A produkcióban 254 táncost és 30 együttest táncoltattak meg hét nagyváros ikonikus terein. A végeredmény önmagáért beszél: Helga producerként rangos elismerést vett át.

Pár évvel ezelőtt már említetted, hogy jó lenne készíteni egy filmet, amely bemutatja a Nemzeti Táncszínházban fellépő együtteseket.

Delbó Balázzsal nagyjából egyszerre született meg bennünk az igény. Régóta dolgozunk együtt, ezért amikor megkeresett minket, hogy szívesen forgatna a magyar táncéletről, rögtön igent mondtunk. Tulajdonképpen egy országimázs-film terve körvonalazódott, amely Magyarországot a táncon keresztül mutatja be. A Petőfi Kulturális Program lehetőséget adott, mi pedig belevágtunk. Azon gondolkodtunk, hogyan tudnánk a hazai társulatokat összefoglaló módon prezentálni fővárosi és vidéki nézőinknek egyaránt. Ekkor kristályosodott ki az elképzelés, hogy a Nemzeti Táncszínház törzsegyütteseit Budapest és a vidéki városok ikonikus helyszínein mutassuk be. Nagyszabású alkotás született: 254 táncossal, 30 együttessel, az ország 7 városában. A konkrét helyszínek száma ennél persze jóval több, így a produkció messze túlnőtte az eredeti terveket.

Merre forgattatok?

Többek között nálunk, ami izgalmas kihívássá vált, hiszen a Nemzeti Táncszínháznak minden felvétel során új arcát kellett mutatnia: nem akartuk, hogy minden együttes ugyanabban a térben, ugyanúgy jelenjen meg. Arra törekedtünk, hogy mindenki megtalálja a saját karakterét, és így a színház is minden alkalommal új jelentést kapjon. Fontos volt számunkra a turisztikai helyszínek bevonása, így kerültünk például a Szépművészeti Múzeumba, a Kiscelli Múzeumba vagy a szegedi Dóm térre. Vidéken az együttesek maguk döntötték el, mely terek fontosak számukra. Székesfehérváron a Bory-várban fényképeztünk, de az Egri Várat és a miskolci Avasi Kilátót éppúgy helyszínként használtuk. Az időjárás gyakran kiszámíthatatlan volt: Miskolcon a naplementére terveztük a felvételt, de beborult az ég, ezért a jelenet végül vihar előtti pillanatokkal, villámokkal és sötét éggel kapott különleges hangulatot. Az Argentin Tangó Táncszínház Lánchídon felvett jelenete lett egyébként a kedvencem.

A filmet komoly szakmai részvétel és érdeklődés mellett mutattátok be a Nemzeti Táncszínházban.

A gála a produkció megkoronázásaként valódi filmes premier lett: vörös szőnyeg, a táncvilág sztárjai, kifogástalanul kidolgozott apró részletek… Soha ennyi táncművész nem ült még egyszerre a Nemzeti Táncszínház nézőterén! Több, mint háromszázan voltak, többségében a film szereplői. A közös ünnep számomra a produkció egyik legmeghatóbb és legnagyobb sikerét jelentette. A Tánc 30 árnyalata tematikát a cateringben is továbbvittük: az ételek és italok, valamint az ajándékba adott harminc különböző árnyalatú macaron mind a film fejezeteit idézték.

A Magyar Teátrumi Társaság a táncművészet népszerűsítéséért a „Színházat vegyenek! Marketing Díj 2025 Legjobb online marketing megoldás” elismeréssel jutalmazta a Nemzeti Táncszínházat.

Nagyon jó érzés volt a hosszú kilenchónapos munka és az azt megelőző időszak eredményeként átvenni ezt a díjat, azóta is az irodámat díszíti és mindig boldogsággal tölt el ránézni.

A táncfilm egy három éve tartó sikeres marketingkampányt koronázott meg, amely szintén a nevedhez fűződik.

És Lakatos Jánoséhoz, aki szenzációs fotósként a cinkostársam lett ebben a munkában. Eldöntöttük, hogy bemutatjuk a Nemzeti Táncszínházban rendszeresen fellépő együtteseket. Több mint negyven társulat szinte állandó vendég nálunk, így olyan alapkoncepción törtük a fejünket, amely ezeket a végtelenül szerteágazó csapatokat összefogja. Az első elnevezése: a „Társulatok éve” lett. Ennek során az együtteseket körkörös, mandalaszerű elhelyezkedésben felülnézetből készült fotókon mutattuk be. Sokszínű, mégis egységes képek születtek. A következő évben az együttesvezetőket az „Alkotók klubja” kampányunk során kicsit üzleti stílusban – mint a táncművészetben dolgozó elismert szakembereket- örökítettük meg. A hároméves sorozat záró akkordja, a „Test/kultúra” pedig a táncosokra épült, mintegy sportolóként visszaadva őket a fotókon, amivel azt szerettük volna láttatni, hogy ezek a művészek nem csupán érzelmeket közvetítenek, hanem a végtelenségig trenírozzák a saját testüket.

Mi motivál leginkább a munkád során?

A prózai színház világából érkeztem, ami jóval könnyebben érthető műfaj.  Amikor a Nemzeti Táncszínházba kerültem, azon gondolkodtam, vajon miért néznek az emberek táncelőadást? Hogyan tud olyan érzelmeket közvetíteni számomra a tánc, amiből egyértelművé válik, mit akar elmesélni? Melyik műfaj és miért áll hozzám közelebb? Melyik alkotói stílus az, amelyik mindig meg tud mozgatni és miért? Elkezdtünk ismerkedni a tánc és én, majd az évek során egyre jobban megszerettük egymást. Az egyik fordulópontja a karrieremnek, amikor levezényelhettem a Nemzeti Táncszínház épületének nyitó kampányát, gáláját. A világ, a tánc, és a nézőközönség folyamatos változása egyetlen percig sem hagy unatkozni. Az összes olyan trendet, ami megőrzi a tánc értékét, igyekszünk követni. A normál színházi működés mellett nagy falat egy táncos országimázsfilm, de látva az eredményét, megérte. Ilyen projekt ráadásul azt hiszem, csak egyszer adódik az életben. Nemrég kaptam egy e-mailt, hogy Chilében, Peruban és New Yorkban is szeretnék levetíteni, hogy az ott élő magyarok is láthassák a hazai táncéletet.

Hogyan érhető el a film hazai közönség számára?

A Petőfi Kulturális Program révén vidéken interaktív tánctörténeti előadások részeként látható, Budapesten pedig rendszeresen vetítjük a Nemzeti Táncszínházban. Havi ingyenes kulisszajárások alkalmával Ertl Péter igazgató körbekalauzolja az érdeklődőket – minden alkalommal, egy-egy együttessel a fókuszban –, majd a séta után levetítjük a filmet. A honlapunkon minden információ megtalálható ezekkel kapcsolatban.

Teljesíti a film a küldetését?

A Nemzeti Táncszínház egyik fő feladata a tánc népszerűsítése. A tánc kevésbé tárgyiasítható műfaj, ezért a médiában is szűkebb a felülete, így ezzel a filmmel szeretnénk mindenkihez közelebb hozni. Hiszek benne, hogy a film hatására a közönség bátrabban választ majd táncelőadásokat más szórakozási lehetőségek helyett is.

Interjú: Gáti Katalin Teodóra

Kiemelt kép: Hóbor Helga (Fotó: Kaszner Nikolett)