A mosoly országa Lehár Ferenc pályafutásának egyik legmeghatározóbb darabja és egyben életművének összefoglalója is, amit még ő maga is a legjobb alkotásának tartott. A háromfelvonásos operettet először 1929-ben mutatták be Berlinben. A zenei jellegét és történetét az akkor divatos keleti motívumok inspirálták: a jing és jang filozófiájának megnyilvánulása nem csak a cselekményben, hanem a színészek játékában, valamint a vizuális megvalósításban és a jelmezek kivitelezésében is érzékelhető.
A darab a bécsi arisztokrata tábornok lánya, Liza és a kínai trónörökös, Szu Csong herceg szerelmét meséli el. Bár a műfajtól megszokott módon nincs híján humornak és a játékosságnak, témáját tekintve mégis olyan komoly kérdéseket jár körül, mint a kibékíthetetlen világnézeti ellentétek és a kulturális és társadalmi különbségek, ebből adódóan A mosoly országa a világ első olyan operettje, ami nem vidám végkifejlettel zárul.
Stephen Medcalf, a darab rendezője először dolgozik Magyarországon. A leginkább operarendezéseiről ismert művész nevét a világ legnagyobb operaházai jegyzik, 2005-ben megkapta az olasz zenekritikusok díját, a Premio Abbiatit a „legjobb rendező” kategóriában. Olyan színházakban dolgozott, mint a milánói Scala, a londoni Royal Opera House, a palermói Teatro Massimo és a párizsi Théâtre du Châtelet. Ő rendezte a Mozart 250 Jubileumi Gálát Madridban, Pisaban, Párizsban és Londonban a szintén világhírű Sir John Eliot Gardiner vezényletével. Nem ez az első találkozása A mosoly országával, hiszen pár éve rendezte meg Lehár Ferenc operettjét a bajorországi Landestheatre Niederbayern színházban. A Budapesti Operettszínház olvasópróbáján Medcalf bemutatkozott a művészeknek, ismertette rendezői koncepcióját, és kifejezte örömét, amiért a világ egyik legprofibb társulatával dolgozhat.
Kiemelt kép: A mosoly országa olvasópróbája (Fotó: Budapesti Operettszínház)
