Elhunyt Tarr Béla, a nemzetközi hírű magyar filmrendező.
Tarr Béla 1955. július 21-én született Pécsett. Egyáltalán nem állt tőle távol a művészet világa: holott ő végül a filmek világában kötött ki, édesapja – szintén Tarr Béla –, és édesanyja, Tarr Mari, színművészeti pályán helyezkedtek el. Míg előbbi díszlettervező volt, többek között a Magyar Állami Operaházban is, utóbbi a Madách Színház súgónője volt. De ezt a sort színesíti testvére, Tarr György is, aki festőművészként és restaurátorként tevékenykedik.
Tarr Béla először tizenévesen kezdett el foglalkozni a filmezéssel. Amatőr dokumentumfilmeket készített amíg hajógyári munkásként dolgozott, majd ezen alkotásai miatt figyeltek fel rá a Balázs Béla Stúdió fiatal filmesei, akiknek megvolt a lehetőségük arra, hogy a 22 éves Tarr Bélát pénzzel és nyersanyaggal támogassák, annak ellenére is, hogy nem volt a stúdió közvetlen tagja. 1977-től már a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt rendezői szakon. Majd az iskolában szerzett tapasztalataiból és a stúdió pénzéből készítette el első nagyjátékfilmjét, a Családi tűzfészek című drámát, ami később elnyerte az 1979-es Mannheim-Heidelbergi Nemzetközi Filmfesztivál fődíját. A filmet mindössze hat nap alatt forgatta, amatőr színészekkel, akik semmilyen fizetést nem kaptak szerepükért, mégis szinte egyből nemzetközi hírnévre tett szert. Filmjeit nagy sikerrel mutatták be többek között Franciaországban, Olaszországban, Izraelben, Kanadában és még az Amerikai Egyesült Államokban is. A Guardian című brit lap a világ legjobb filmrendezői listáján a 13. helyen említi
Tarr Béla számára az 1987-ben Krasznahorkai László novellájából forgatott Kárhozat jelentette az igazi áttörést: ez a film határozta meg, hogy az elkövetkezendő két évtizedben miként és hogyan szeretne alkotni, és megteremtett egy átfogó stílust is a magyar filmművészetben. A fekete-fehér, lepusztult tájon játszódó, lassú és nagyon hosszú, akár tíz perces snittek, ekkor váltak meghatározóvá a rendező művészetében. Ehhez hasonlóan alkotta meg elkövetkező filmjeit is: hasonló stílusjegyekkel dolgozik a Szürkület, az ominózus hétórás Sátántangó, a Szenvedély, a Werckmeister-harmóniák, A londoni férfi, és saját bevallása szerint az utolsó filmje, A torinói ló is. Végső alkotása 2011-ben versenyzett a Nemzetközi Berlini Filmfesztiválon és nyerte meg a rendezvény Ezüst Medve-díját.
Annak ellenére, hogy már lezártnak tekinti életművét 2019-ben a Bécsi Ünnepi Hetek keretében még bemutatták a rendező legújabb „nem-filmjét”, a Hiányzó emberek című alkotást. Amikor Tarr Bélát ennek kapcsán kérdezték, így fogalmazott: “Nem tudom, mi ez. De biztos, hogy nem film, nem kiállítás, nem színház, nem koncert, talán egyfajta vizuális költemény a hiányzó emberekről.”
Annak ellenére, hogy 2011. óta nem készült új filmje, továbbra is aktív szerepet vállalt a magyar művészeti világ formálásában és közéleti kérdésekben való szerepvállalásban. 2012 és 2023 Között a Magyar Filmművészek Szövetégének elnöke volt, azóta tiszteletbeli elnökként volt jelen a szervezet működésében. 2022-től kezdve a Freeszfe Egyesület elnöke.
Kiemelt kép: Tarr Béla (Fotó: Filmhu)
