Életének 76. évében, hosszan tartó súlyos betegség után tegnap elhunyt Marton László, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színházrendező, érdemes és kiváló művész, a Vígszínház egykori igazgatója.
Marton László nagypolgári család gyermekeként látta meg a napvilágot Budapesten, 1943. január 6-án. Gyermekéveit először Pasaréten töltötte, majd a Horánszky utca környékén, a Palotanegyedben nőtt fel. Szüleivel gyakran jártak színházba, ám a fiatal Martont eleinte inkább a zene érdekelte: zongorázni tanult és karmester szeretett volna lenni. A Mikszáth Kálmán téri piarista gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, ahol magyar tanára szerettette meg vele az irodalmat. Ennek hatására döntött úgy, hogy felvételizik a Színművészeti Főiskolára, ahova káderlapja miatt először nem vették fel. Ekkor elszegődött a József Attila Színházhoz, ahol kitanulta a szakma alapjait, dolgozott díszítőként, világosítóként, a rendezőasszisztens segítőjeként és az ügyelő asszisztenseként is. Egy évvel később jelentkezett a jogi egyetemre, de amint a Színművészeti újra meghirdette a rendező szakot, újból beadta a jelentkezését.
Vígszínház, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical írója, Déry Tibor, és rendezője, Marton László (fotó: Fortepan/Urbán Tamás)
A háromszoros Kossuth-díjas opera- és színházi rendező, Nádasdy Kálmán osztályában tanulhatott, diáktársa volt többek között a budapesti Katona József Színház alapítója, Zsámbéki Gábor is. 1968-ban szerezte meg az oklevelét, de zenei előképzettsége miatt már főiskolásként bekerült az Operaházba asszisztensként, ott azonban nem érezte jól magát. Osztályvezető tanára javaslatára került a Vígszínházhoz, ahol a teátrum későbbi igazgatója, Horvai István asszisztenseként is dolgozott. Vizsgarendezése után a színház másik legendás vezetője, Várkonyi Zoltán szerződtette. Horvai alatt 1979 és 1985 között a Vígszínház főrendezőjeként teljesen új szemléletet honosított meg a legendás körúti színházban, elsősorban az olyan új magyar musicalekkel mint a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, vagy a Harmincéves vagyok. A kezdetektől fogva állandó alkotótársa volt Radnóti Zsuzsa dramaturg.
Horvai István után 1985-ben Marton nyerte el a Vígszínház igazgatói posztját, és rekordhosszú ideig, 24 évig vezette a teátrumot. Regnálása első felében Ascher Tamás, Gothár Péter és Mohácsi János rendezett nála, majd egyre több és nagyobb lehetőséget kaptak tőle a színház művészei, így például Rudolf Péter, Eszenyi Enikő és Hegedűs D. Géza is színpadra vihetett műveket. Nála debütált direktorként Alföldi Róbert, Forgács Péter, Rusznyák Gábor, Keszég László és Réthly Attila pedig „vígszínházi rendezőkké” avanzsáltak. Marton László irányítása alatt történt a Víg 1994-es, teljes körű felújítása, létrejött a kísérleti előadásoknak helyet adó intim tér, a Házi Színpad és igazgatása alatt végig fontos volt számára, hogy minden felnövő fiatal generációval megszerettesse a színházat.
Horváth Csaba, Marton László és Radnóti Zsuzsa A Pál utcai fiúk olvasópróbáján (fotó: Szkárossy Zsuzsa)
Leghíresebb rendezései közé tartozik A padlás, amelyet több mint 30 éve játszanak, illetve az elmúlt évek legzajosabb sikere, a Molnár Ferenc világhírű regényéből készült magyar musical, A Pál utcai fiúk. 2009-ben átadta a Vígszínház vezetését Eszenyi Enikőnek, és 2017-ig mint főrendező dolgozott a teátrumban. Marton László nem csak rendező és színházigazgató, hanem egyetemi tanár is volt. A főiskola elvégzése után egy évvel később már tanított is, mindössze 26 éves volt, amikor színészmesterséget kezdett oktatni. Később színházrendezést is tanított, mesteriskolák és workshopok előadója lett a világ számos országában, köztük az Egyesült Államokban, Kanadában, Angliában és Izrealben is. 1997 novemberétől az amerikai Society of Stage Directors and Choreographers fogadta tagjai sorába, elsőként a magyar színrendezők közül. Növendékei között találjuk Ivancsics Ilonát, Nyertes Zsuzsát, Csankó Zoltánt, Görög Lászlót, Seress Zoltánt, Szabó Sipos Barnabást, Börcsök Enikőt, Oberfrank Pált, Znamenák Istvánt, Fesztbaum Bélát, Liptai Claudiát, Pindroch Csabát, Bodó Viktort, Csányi Sándort, Lengyel Tamást, Bata Évát, Petrik Andreát, Trokán Nórát, Mészáros Blankát, Vecsei H. Miklóst és ifj. Vidnyánszky Attilát is.
Színházrendezői munkásságát, a Vígszínház igazgatójaként és oktatóként végzett tevékenységét számtalan díjjal elismerték. 1975-ben megkapta a Jászai Mari-díjat, 1984-ben az érdemes művész, 1990-ben pedig a kiváló művész címet vehette át. 2003-ban adták át neki a Kossuth-díjat, 2016-ban pedig a Prima Primissimát.
Kiemelt kép: MTI/Czimbal Gyula
