Március 29-én, 93 éves korában elhunyt Hildebrand István, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmoperatőr és rendező.
Hildabrand István Budapesten, 1928. szeptember 26-án született. 1946 és 1950 között végezte felsőfokú tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmoperatőr szakán. Híradóoperatőrként kezdett dolgozni az Új Magyar Filmirodánál, a Híradó- és Dokumentumfilmstúdiónál, a Hunnia Filmgyárban, majd a Budapest Filmstúdióban. 1950 és 1953 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanáraként tevékenykedett, 1952-től rövidfilm-, 1957-től játékfilm-operatőr. 1970-től tíz évig a Mafilm Nemzetközi Stúdió, 1986-tól a Pannónia Filmstúdió főoperatőre, 1991-től pedig a Videovox Stúdió produkciós és művészeti vezetője volt.
Olyan produkciókban működött közre, mint a Kilenc perc… (1960), A kőszívű ember fiai (1965), az Egy magyar nábob (1966), a Kárpáthy Zoltán (1966), a Tanulmány a nőkről (1967), A veréb is madár (1968), a Lila ákác (1973), A Pogány Madonna (1980) vagy a Psyché (1980). Ez utóbbi a magyar filmtörténet egyik legmeghatározóbb darabja, egyben ez jelentette számára karrierje csúcspontját. Hildebrand a klasszikus monumentális produkciók után szabadon kísérletezhetett: különböző színes szűrőket használt, trükkökkel manipulálta a film anyagát, ezzel egyedülálló módon ötvözte a kosztümös film és az avantgárd formai sajátosságait, igazodva Weöres Sándor szövegének esszenciájához.
1960-ban Balázs Béla-díjat kapott, a legjobb operatőrnek járó Magyar Filmkritikusok Díját két alkalommal (1962-ben és 1967-ben) is elnyerte. 1979-ben érdemes művésszé avatták, 1994-ben megkapta A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét. 2004-ben Legenda-díjjal, 2008-ban a Magyar Filmszemle életműdíjával, 2016-ban a Magyar Filmkritikusok Díja – Életműdíjjal, 2018-ban a Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál életműdíjával, 2019-ben pedig Kossuth-díjjal tüntették ki. 2020-ban vált A Nemzet Művészévé.
Kiemelt kép: Hildebrand István (Fotó: Stekovics Gáspár)
