Nyolcvanegy éves korában elhunyt Haumann Péter, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, rendező, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Haumann Péter 1941. május 17-én szültett, Budapesten. 1959-ben nyert felvételt a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, amelynek elvégzését követően, 1963-ban a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött, amelynek 1966-ig tagja volt. 1966 és 1970 között a Pécsi Nemzeti Színház társulatát erősítette, ezután két évis a budapesti 25. Színházban játszott. Később olyan teátrumoknál dolgozott, mint a József Attila Színház (1972–1973), a Madách Színház (1973–1988), a Nemzeti Színház (1988–1991), az Arizona Színház (1991–1993) és a Radnóti Miklós Színház (1993–1994). A leghosszabb ideig a Katona József Színház társulatához tartozott, 1994-től egészen 2016-ig volt tag, 2016 óta szabadúszóként vállal munkákat. Három gyermeke van, akik közül kettő (Haumann Máté és Haumann Petra) szintén színészek, a Pesti Magyar Színházban 2017-ben bemutatott A fösvényben mindhárman szerepeltek.
Haumann Pétert a színházi adattár szerint több mint 160 előadásban láthattuk, szinte nincs olyan klasszikus drámaíró a világ- és magyar irodalomból, akinek darabjában ne szerepelt volna: William Shakespeare, Anton Pavlovics Csehov, Henrik Ibsen, Bernard Shaw, Moliére, Bertold Brecht, Heinrich von Kleist, Neil Simon, Molnár Ferenc, Sütő András, Spiró György. A prózai szerepek mellett látható volt többek között a Csárdáskirálynő (Miska) és A víg özvegy (Báró Zéta Mirkó nagykövet) című operettekben, a La Mancha lovagja (Sancho), az Oliver! (Fagin), a Hegedűs a háztetőn (Tevje), a Valahol Európában (Simon Péter) című musicalekben, valamint a János vitéz (Francia király) című daljátékban.
Mozgóképes szerepléseinek száma is megközelíti a 200-at: olyan játékfilmekben láthattuk őt, mint a Kincskereső kisködmön (1973), a Kakuk Marci (1973), a Fekete gyémántok (1976), az Indul a bakterház (1980), a Telefonpapa (1982), az Eldorádó (1989), A Hídember (2002), a Magyar vándor (2004), a Sorstalanság (2005), a Szabadság, szerelem (2006), A vizsga (2011) vagy a Jupiter holdja (2017). Ő kölcsönözte a hangját A legkisebb ugrifüles (1975-76) Tüskéshátújának, a Vuk (1981) egyik részeges libájának, a Hófehér (1983) udvarmesterének, valamint Péntek névre hallgató törpéjének, a Macskafogó (1986) Safranekjének, de bizonyára sokan emlékszünk még rá Hókuszpókként (Hupikék törpikék) is. Emellett olyan sorozatokban is szerepelt, mint a Keménykalap és krumpliorr, a Hungária Kávéház, az Űrgammák, a Jóban Rosszban, a Kossuthkifli vagy az RTL Klub legújabb sorozata, az Apatigris.
A színművészt kétszer is kitüntették Jászai Mari-díjjal (1970, 1972), 1980-ban érdemes művésszé lett, 1985-ben Kossuth-díjat kapott. 1997-ben vált a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjává, 2006-ban Paloznak díszpolgárává avatták. 2006-ban a “Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal” elismeréssel tüntették ki, 2009-ben Prima Primissima díjat kapott, 2010-ben (Kállai Ferenc helyére) a Nemzet Színészévé választották.
Kiemelt kép: Haumann Péter (Fotó: Hungaricom)