November 15-én, a Belvárosi Színházban tartja következő bemutatóját az Orlai Produkciós Iroda. Szabó Máté rendezésében viszik színre Woody Allen 1992-ben mozikba került alkotását, a Férjek és feleségek című keserédes történetet. A házasságról, de nem csak házaspároknak szóló előadás körbejárja egy kapcsolat majd’ minden buktatóját, de megmutatja a szépségeit is. Húsbavágó téma, hús-vér figurákkal elmesélve. Az előadásban házaspárt alakító Radnay Csillával és Ötvös Andrással beszélgettünk a szerepükről, a közös munkáról, a párkapcsolatokról és a férfiasságról.

Évfolyamtársak voltatok az egyetemen, de most játszotok először együtt színpadon. Milyen érzés?

Radnay Csilla: Fantasztikus! Sokáig kellett rá várni. Andris egészen elképesztő, egyszerre jellemzi őt egy idős ember bölcsessége és egy kiscsoportos gyerek önfeledt játékossága. Nagyon felszabadító érzés vele együtt dolgozni.

Ötvös András: Nagyon jó, hogy végre találkozunk a színpadon és partnerek lehetünk. Kedveljük egymást, és nagy öröm, mindkettőnknek jó érzés végre együtt játszani. Szeretem azt, ahogy Csilla gondolkodik a színházról, a mindenkit foglalkoztató kérdésekről.

Fotó: Takács Attila

Woody Allen azonos című filmjéből készítitek az előadást. Nehéz egy filmet színpadra állítani? Láttátok esetleg?

Radnay Csilla: Nem ez az első eset, hogy filmadaptációban veszek részt, és mindig különleges helyzet, hiszen ha láttam, akkor minél gyorsabban ki kell törölnöm az emlékezetemből. Bennem erőteljesen megmaradnak a képek, mozdulatok, arckifejezések, és nem szerencsés, ha ezek ott vannak velem a próbán, mert óhatatlanul is másolat képződne, amit jobb elkerülni. Nagyon szeretem Woody Allen filmjeit, láttam a Férjek és feleségeket is, de már régen, csak körvonalakban emlékszem rá.

Ötvös András: Sajnos nem láttam, amikor pedig kiderült, hogy ezt fogjuk színpadra vinni, akkor már nem is szerettem volna megnézni. Mint referencia hivatkozik rá a rendező, Szabó Máté, de nekünk itt most valójában nem is a film az érdekes, hanem az, amit ebbe a történetbe, a szereplőkbe bele tudunk fogalmazni. Sok intellektuális ember szenved sok könyv előtt, Máté így foglalta össze viccesen még a próbák elején. Nagyon sokat olvasott embereknek fogalmuk sincs arról, mi történik saját magukban.

Radnay Csilla: Hiába olvassuk ki a világirodalom összes, csodálatos filozófiai művét, attól még nem fogjuk teljesen megérteni az életünket, és ezt valahogy nagyon igaznak találom. Hiába az a fránya nagy műveltségünk, látszólagos okosságunk és liberális, elfogadó hozzáállásunk, semmit sem tudunk magunkról, a másik emberről, és amikor tétje van a dolognak, hirtelen nehézzé válik elfogadónak lenni.

Ti lesztek az előadás egyik házaspárja. Mesélnétek arról, kiket alakítotok?

Ötvös András: Én játszom Gabe-et, azt a szerepet, amit a filmben Woody Allen. Olyanok vagyunk, mint két tojás. (nevet) Csilla alakítja Judyt, a feleségemet, és a hosszú évek alatt a szőnyeg alá söpört gondokat az hozza a felszínre, hogy a legjobb barátaink bejelentik, elválnak. Ez aztán a mi kapcsolatunkban is elkezdi indukálni a mélyben lappangó, elhazudott problémákat.

Fotó: Takács Attila

Woody Allen a filmjeiben többnyire egy kissé szerencsétlen kisember. Így fogod meg te is a szerepet?

Ötvös András: Szerencsétlen, de nem tipikus kisember. A tragikomikuma abból adódik, hogy miközben hihetetlenül vágyik az izgalomra, mérhetetlenül félős. A kalandot, azt a női archetípust hajkurássza, akivel borzasztó párkapcsolat, de mégis valami izgalmas dolog születhetne. Gabe maga mondja az előadásban, hogy „a változás halál”, mindezt teljes magabiztossággal. Nem nagy, vagy kisember, hanem ember, bárki magára ismerhet benne.

Pilinszky János vagy Weröes Sándor jutott egyébként róla eszembe, barátokkal beszélgettünk a múltkor arról, hogy ezek az emberek, a nagy költők hogyan boldogulhattak a hétköznapi életben? El tudom képzelni, hogy Pilinszky elveszett volna a közértben, mert teljesen máshol jártak volna a gondolatai.

Milyen Gabe felesége, Judy? Elszenvedője az eseményeknek, vagy kiveszi belőle a részét?

Radnay Csilla: A baráti házaspár válása azt hiszem, Judy érzéseit bolygatja meg igazán, és benne piszkálja fel leginkább a vágyat a változtatásra, az újra. Egyszer csak ő maga kezdi előhúzogatni a szőnyeg alól mindazt, amit az évek alatt besöpörtek, azokat az eltemetett sérelmeket, amikkel lehet, hogy nem is foglalkoztak volna. Judyt úgy jellemzik a történeten belül, hogy ő a klasszikus passzív-agresszív személyiség. Elszenvedője az eseményeknek, de még inkább szeretne az lenni, mint amennyire valójában. Elég szépen irányítja a saját szálait, áldozatként tünteti fel magát, de csak eléri, amit szeretne, egy ügyes lány. (nevet)

Fotó: Takács Attila

A házasságotokban azonban nem csak ti lesztek benne.

Ötvös András: Miközben Judyval a szétmenő házasságunkat próbáljuk menteni, belép a kapcsolatunkon tátongó résen egy harmadik fél, egy fiatal egyetemista, akit Gombó Viola Lotti játszik. Amikor megjelenik ez a fiatal lány, aki elkezd Gabe-re odafigyelni, akkor a férfi azt érzi, hogy megvan az a nő, aki végre izgalmat hozhat az életébe. Emellett pedig jut idő a nagy beszélgetésekre is a barátházaspár férfi tagjával, Pataki Ferivel.

Radnay Csilla: Nem csak hárman leszünk, Judy is talál magának új kapcsolatot. (mosolyog) Nekem pedig a barátházaspár női tagjával, Sallyvel, Járó Zsuzsával lesznek nagy, közös beszélgetéseim.

Woody Allen stílusa elég jellegzetes, érthető lesz az átlagnéző számára? Mennyire lesz például mai, aktuális a történet?

Radnay Csilla: Woody Allen világának itthon is elég erőteljes a rajongótábora, nem hiszem, hogy ez akadály lenne. Nem lett aktualizálva, nem lett a mába helyezve a történet, ami szerintem segíteni fogja az elfogadást, pont azért, mert ettől lesz egy kényelmesnek tűnő távolság a néző számára. De ha ügyesek vagyunk, akkor marad majd egy tüske, hogy hoppá, lehet, hogy én is ugyanezzel küzdök? És lehet, hogy én sem tudom a tutit?

Ötvös András: Azt hiszem, hogy sajnos mindenkinek érthető lesz (nevet). Másról sem hallani tulajdonképpen, mint erről a problémáról: miért megyünk szét, miért nem működik, miért csalt meg…? Egy-két New York-i utcanév biztosan kiszalad majd a szánkon, de ez az a történet, amit nem is kell annyira modernizálni, vagy ide helyezni Magyarországra, mert bárhol vagyunk a világban, 1990-ben, vagy 2018-ban, ezek a kapcsolati játszmák mindig így játszódnak le.

Fotó: Takács Attila

A házasság intézménye van a középpontban. Hogyan járja körül az előadás, megfogalmaz-e ezzel kapcsolatban bármit pro vagy kontra? Mond ítéletet?

Ötvös András: Ítélet nincs. Különböző helyzeteket vázol, és lehetőséget teremt az előadás arra, hogy együtt lehessen érezni a figurákkal, vagy azokkal a személyes ismerőseinkkel, akik most mennek keresztül hasonló dolgokon. Megláthatják a nézők a szétforgácsolódás természetrajzát, és érezhetik azt is, hogy mi megcsináljuk helyettük ezt a színpadon. Megmutatjuk, hogy a döntések variációi milyen sikertelenségbe fulladnak, és ebből tanulhatnak, eldönthetik, mit lépnek meg a saját házasságukban, kapcsolatukban. Ha már szóba hoztam, Pilinszky mondta, hogy az életünket tragédiák, krízisek között éljük, és nem megoldásra, hanem irgalomra van szükség, valami hasonlót fogalmaz meg az előadásunk is.

Radnay Csilla: Az összes nézőpont előkerül a házassággal kapcsolatban, össze-vissza kavarodnak a szálak a történetben. Azt hiszem, olyasmi a végkicsengése az előadásnak, hogy nincs egyetemes megoldás a problémáinkra, mindenki úgy éli az életét, ahogy tudja, és akár a házasságról, akár a szingliségről van szó, úgy csináljuk, ahogy tudjuk. Ítélet pedig nem hangzik el, a Woody Allentől megszokott ironikus, cinikus humorral mond a házasságról százfélét, de végső konklúziót nem ad.

Ötvös András: Nem lesz megoldás, de lehet, hogy nem is kell, hogy találjunk. Nem biztos, hogy ott kell hagyni a dolgainkat attól, hogy bepiszkolódtak. Nem attól lesz valaki férfi, hogy lefutja a futóversenyeket, beszedi azt a szert, amit reklámoznak, meg leborotválja a testét. A férfiasság egyik ismérve szerintem nem a derékbőség, hanem az, hogy tudok-e felelősséget vállalni, vagy sem. Kilépek egy kapcsolatból csak azért, mert nem működik és feladom az első problémánál, vagy megpróbálom a veszteségekkel együtt csinálni az életet?

Fotó: Takács Attila

Sokszor hallani, hogy emberek néha inkább benne maradnak egy rossz kapcsolatban, mert nem mernek váltani.

Ötvös András: Érdekes kérdés, hogy miért maradunk benne egy kapcsolatban. Azért, mert szeretném megújítani, vagy elfogadom, hogy rossz, áldozatként viselkedem, lehet, hogy erre a szerepre is van szükségem, vagy nagyon félek a változástól…? Az is nagy kérdés, hogy mihez kell nagyobb bátorság, otthagyni valamit, vagy megpróbálni a problémákat felszínre hozva megoldani azokat? Manapság minden azt sugallja, hogy az a bátorság, ha kilépsz, de én nem tartom kevésbé bátornak azt, aki az akár tíz év alatt felgyülemlett dolgokat előhozza, és vállalja, hogy megpróbálja megoldani. Az más, ha valaki tényleg áldozat egy kapcsolatban, azt azonnal el kell hagyni. Gondolkodásra késztető ez a téma.

Jelen állásában merrefelé billen az előadás? Drámai vagy inkább szórakoztató lesz?

Radnay Csilla: Emlékeim szerint a filmen sem hahotáztam, mert húsbavágóak azok a kapcsolati problémák, amelyek előkerülnek. De életmentő fontosságú, hogy tudjunk nevetni magunkon.

Ötvös András: Egy vicces, mégis szívfacsaró előadás jöhet ki belőle. Aki megnézi, utána azt érezheti majd, hogy nincs egyedül, láthatja, hogy mások is hasonló problémákkal küzdenek. Ez pedig nagy segítség, és a színházzal olyan témákat lehet előhozni, ami párbeszédet teremthet. Az amerikai mozifilmekben nézheted a csodálatos embereket, a problémamentességet, az illúzió szemétdombját, amin nőnek a művirágok, csak az nem találkozik a valósággal, és még inkább egyedül érzi magát utána az ember.

Jasinka Ádám írása

Kiemelt kép: Ötvös András és Radnay Csilla (Fotó: Takács Attila)