Elementáris erők és katarzis – Kritika A tizenötödikről

A Madách Színház napokban, Szirtes Tamás rendezésében bemutatott A tizenötödik című musicalje nem az egyetlen olyan zenés darab hazánkban, amely valamilyen vonatkozásban az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeivel foglalkozik. Azonos időszakot dolgozott fel Páskándi Géza és a Kormorán együttes közös rockoperája, az A költő visszatér is, melynek arra épül a cselekménye, hogy az 1860-as évek végén egy magyarországi börtönben foglyul ejtett vándorszínészek képzeletben húsz esztendőnyit visszaugranak az időben, és eljátsszák az akkori történéseket. A darabnak 1988. augusztus 5-én volt a premierje máig is meghatározó színészegyéniségekkel: Szakácsi Sándorral, Kováts Krisztával és Iglódi Istvánnal a főbb szerepekben.

Koltay Gábor rendező aztán 1998-ban a megidézett korszak 150. évfordulójának tiszteletére az előadást Zúgjatok harangok! címmel igen jelentősen átdolgozta, és új tartalmi elemekkel ruházta fel. A kiindulópontot például a 20. század végére helyezte, amikor a dramaturgia szerint a Nemzeti Múzeum előtti hivatalos ünnepséget fiatalok csoportja zavarja meg. A Zúgjatok harangok! végül minden igyekezete ellenére sem ért fel A költő visszatér sikerességéhez, hiába nyújtott egészen kivételes alakítást Varga Klári és Földes Tamás benne.

A III. Madách Musical Pályázat győztes alkotása, Derzsi György és Meskó Zsolt A tizenötödik című musicalje ma, 2022-ben az ezernyolcszázas éveknek ugyanazt a szegmensét ragadja meg Kazinczy Ferenc és Török Szofi fiának, Lajosnak a sorstragédiáját színpadra emelve, mint azt hajdan a két fentebb tárgyalt előadás tette. A Madách Színházban a hármas szereposztás függvényében április 22-én, 23-án, illetve 24-én ősbemutatóként műsorra tűzött zenés játékról azonban már akkor sejteni lehetett, hogy az előbbi rockoperáknál is többet vállal fel, mikor a premier előtt az első promóciós jellegű interjúk megjelentek. Azokban ugyanis külön felhívták rá az alkotók a figyelmet, hogy a darab zenei világa egyszerre tartalmaz a musical műfajára hagyományosan jellemző stílusjegyeket, illetve olyan mai és modern irányzatokat, mint a hip-hop, vagy a rap.

Amennyiben anélkül találkozik valaki egy ekkora mértékű összevegyítés ígéretével, hogy látta volna a végeredményt, igen könnyen az előítéletesség vagy a sztereotipizálás csapdájába eshet. Előszeretettel gondolhatja ugyanis, hogy a fiatalság színházba járási szokásainak megváltoztatása, netán a zenés előadásokra kirótt 21. századi elvárások teljesítése érdekében neki a közönség soraiban ülve elnézően szükséges szemlélnie, sőt, egyenesen szemet kell hunynia afelett, hogy össze nem illő zenei elemek szövik át a teljes játékidőt az A tizenötödik esetében. Fontos azonban, hogy amint esélyt ad bárki is ennek a musicalnek, már az első jelenetek láttán meggyőződhet arról, hogy nem kell semmilyen kényelmetlen engedményeket tennie senkinek, hiszen a modern zenei megoldások természetesen tagozódnak be az előadás egészébe.

Ennek oka is van, ami leginkább abban keresendő, hogy az egyébként is feszesre szerkesztett produkciót a ritmikus szövegmondáson alapuló rappelés újabb beszabályozott lüktetéssel ruházza fel, amely az akkori hősök dinamizmusát szó szerinti értelemben sem rest kifejezni. Egy kisebbfajta elvonatkoztatást téve pedig elmondható, hogy a rap ütemvezéreltsége a katonák menetelését az ember tudatalattijában szintén megjeleníti, így aztán semmiképpen nem hatnak azok a fajta betétek modernitásukkal együtt sem korszakidegennek. A nagyívű énekszámok viszont valóban nagyívűek, és hatalmas expresszívitást meg technikai tudást igényelnek.

Kazinczy Lajost hármas váltásban Borbély Richárd, Jenővári Miklós és Solti Ádám kelti életre. Utóbbit szerepmegformálásában történelemhű külső jegyei támogatják meg nagymértékben, az Erzsébet körúti teátrum színpadán a Mary Poppins, valamint a József és a színes szélesvásznú álomkabát című zenés darabokban már bemutatkozott Jenővári Miklóst pedig szinte borítékolhatóan a nagyon erős bizonyítási vágya hajtja majd előre. Borbély Richárd viszont hangi adottságait, habitusát, a színház iránti alázatát mind-mind beleapplikálta ebbe a szerepbe, és olyan elementáris színpadi jelenléttel rendelkezik, annyira erőteljesek a szólószámai, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni őt a megjelenései során egyetlen árva percre sem. Pedig az egyébként nagyon okosan és precízen alkalmazott idősíkváltások nagyfokú koncentrációt kívánnak meg a színésztől, akinek pillanatai vannak csak arra, hogy az általa megjelenített karakter ifjúkorát rekonstruáló jelenetekből a későbbi, fogságban eltöltött eseménysorokba átugorjon, és ezt akár fordítva is megtehesse.

Julius von Haynau megformálását Szirtes Tamás rendező a hangjával mindig ügyesen bánó Egyházi Gézára, a hősszerelmes skatulyájából való kitörést hatalmas átlényegüléssel megháláló Miller Zoltánra, illetve Posta Victorra bízta, aki viszont a saját kisugárzását is meghatározó – kérlelhetetlenséggel vegyített – szenvedélyességét használja fel a projekthez. Baranyai Annamária, Détár Enikő, Gallusz Nikolett, Kecskés Tímea és Ladinek Judit mindannyian érett és szuggesztív anyafigurát keltenek életre, míg Békefi Viktória, Gubik Petra és Simon Boglárka természetes könnyedséggel mélyedhet el a Kazinczy Lajos iránt gyengéd érzelmeket tápláló fiatal lány szerepében.

Tihanyi Ákos koreográfiája most is, mint mindig látványos és energikus, a jelmezek és a díszletek nagytöbbsége kiválóan ellenpontozza az előadásból kiszüremlő modernitást. Az A tizenötödik című darab a hazaszeretetről sziruposság és túladagolt fennköltség nélkül, azonban mégis bátor kiállással beszél, ez vitán felül hatalmas előnye a produkciónak, amely egyébként a magyar történelem emblematikus alakjait sem egy panoptikum poros figuráiként, hanem egytől egyig lendületes, érző és élő karakterekként ábrázolja olyan klasszikusnak számító értékekkel felvértezetten, mint a következetesség, továbbá az emberi tartás és méltóság megőrzése. Ami ellenben az alkotók számára a világon a legfontosabb lehet: a végeredmény szemlátomást katartikus állapotba sodorja a közönséget, pedig az ilyesmi előidézése a mai kor emberének megemelkedett ingerküszöbét figyelembe véve majdhogynem lehetetlen.

Kiemelt kép: Jelenetkép A tizenötödik című musicalből (Fotó: Kovács Milán)

Az előadásról készül további fotóink a képgalériánkban tekinhetők meg.