„El sem tudnám képzelni a nyarat Városmajor nélkül” – interjú Vándor Évával

A közkedvelt, Jászai Mari-díjas színésznő élete komoly szervezést igényel, kis túlzással, néha ő maga se tudja, amikor felébred, hogy aznap hol játszik. Egy biztos, Vándor Éva jövő héten, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című Móricz darabban látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon.

Nem lehet azt mondani, hogy unatkozol, ezt az interjút sem volt könnyű összehoznunk. Mindig ilyen mozgalmas a nyarad, vagy most a járványhelyzet miatt torlódtak össze a feladatok?

Hosszú évek óta munkával telik a nyár, de egy pillanatig sem szeretném, ha panasznak tűnne, mert nagyon szeretem. Nyáron mindig olyanokkal dolgozom, akikkel évközben nem, így abszolút változatos is. Sok vidéki előadásom van, és most két filmben is forgatok. Augusztus 15-ig játszok, és szinte indul is a következő évad. De nyilván az is ad egy plusz löketet, hogy a vírus miatt hónapokig nem voltunk színpadon, az első alkalommal kicsit meg is ijedtem, ennyi időt még soha nem hagytam ki.

Hogy élted meg és túl ezt a nem mindennapi helyzetet?

Először ledöbbentem, szinte fel se fogtam. Két bemutatóm lett volna, a Pinceszínházban átkerült szeptemberre az előadás, a másik teljesen elmarad. A Mozsár Műhelyben két előadás volt az új darabból, aztán megállt minden. Átértékelődtek a dolgok, első helyre került a család. A 92 éves szüleimnek vásároltunk, hasznossá tettük magunkat. Toporzékoltam, aztán lenyugodtam. Azt nem mondanám, hogy mára minden kétségem elmúlt.

A Városmajorban Móricz darabot játszol, szinte hazajársz oda is.

Hihetetlen varázsa van, teljesen más az atmoszféra, mint egy kőszínházban. Ráadásul most, hogy befedték, már az időjárás miatt sem kell aggódni. Rengeteget játszottam ott az elmúlt években, hiányozna, ha egy nyár kimaradna. Volt, hogy szakadó esőben játszottunk és a közönség meg se mozdult. Hihetetlenül jó érzés volt. Móricz darabja kedves és békebeli, tele van megkérdőjelezhetetlen igazságokkal, akár ma is játszódhatna.

Hűséges típus vagy, a József Attila Színháznak 30 éve vagy tagja. Véletlenül alakult így vagy tudatos döntés volt?

És messze nem vagyok ezzel a számmal csúcstartó a színházban! Nem láttam ennyire soha előre, szerintem nem is lehet, egyszerűen csak jól éreztem magam. Nem mondom, hogy minden évad fantasztikus volt, de szeretem a kollégákat, odahúz a szívem. Mindenhol hamar beilleszkedek, ahol szeretik és megbecsülik az embert, ott öröm dolgozni.

Jóban vagy a koroddal?

Alapvetően igen. Már nemcsak az anyaszerepek, a nagymama szerepek is megtalálnak. De nincsen bennem emiatt rossz érzés, bíznak bennem, vannak feladataim. Óriási erőt ad ez nekem.

Másfél éve van egy örökös szereped, amiben soha senki nem fog helyettesíteni, nem leszel lekettőzve: nagymama lettél. Milyen érzés?

Nem vagyok az a klasszikus nagymama, akiről a könyvekben írnak, de nagyon élvezem ezt a szerepem. Türelmesebb lettem, ha Jónás kilencvenszer ledob valamit, akkor annyiszor felveszem. Teljesen feltölt, elképzelhetetlen boldogsághormon egy unoka.

Nem lehet nem észrevenni, hogy lett pár izgalmas tetoválásod az elmúlt években. Ezeknek van valami jelentőségük a számodra?

Igen, mindegyiknek van jelentősége, és tervezek is még továbbiakat. Azt szokták mondani, hogy ennyi idősen már nem hülyül meg az ember, de szerintem meg igen. Szabadságot ad, úgy látszik nálam most jött el ennek az ideje.

Kiemelt kép: Vándor Éva (Fotó: RAS-archívum)