Egyszer fent, máskor lent – Elolvastuk Meg Mason könyvét

Február végén került a könyvesboltokba a 21. Század Kiadó KULT Könyvek sorozatának új kötete, Meg Mason Bánat és öröm című regénye.

Martha Frielt mindenki okosnak és szépnek tartja. Azt mondják neki: zseniális író vagy, és életed minden napján szeret téged egy férfi, Patrick, a férjed. Martha anyja szerint nincs mindenkinek ilyen szerencséje. Akkor mégis mi a gond? Tizenhét éves korában bomba robbant az agyában, és egyszerre minden megváltozott. Most lassacskán negyvenéves. Nincsenek barátai, gyakorlatilag munkája sincs, és gyakran szomorkodik. És miért dönt úgy Patrick, hogy kilép a házasságból? Vajon sikerül Marthának helyrebillentenie az életét? Képes lesz rá, hogy mindent elölről kezdjen, és egy boldogabb véget írjon az eddigi történethez?

Meg Mason újságíró, pályáját a The Timesnál kezdte, később a The New Yorkernek, a GQ-nak és a Sunday Telegraphnak dolgozott. Rendszeresen jelennek meg írásai a Vogue, a Stellar, az ELLE és a Marie Claire magazinokban. Első könyve az anyaság emlékirata – a Say It Again in a Nice Voice (Mondd újra kedvesen – HarperCollins) 2012-ben jelent meg. Második könyvét, a You Be Mother című regényt (Légy anya – HarperCollins) 2017-ben adták ki. A Bánat és öröm az első regénye, amelyik megjelenik magyar nyelven.

Habár a rajzolt és rózsaszín színvilágú borító első blikkre mást ígér, Meg Mason könyve egy nehéz, ám napjainkban meglehetősen aktuális kérdést feszeget. A Bánat és öröm témája olyan regények sorába illeszthető be, mint Az üvegbúra vagy a Prozac-ország, de azoknál jóval könnyedebb hangvételben, a humort sem nélkülözve dolgozza fel egy pszichológiai betegség históriáját. Stílusában emlékeztet ugyan Sally Rooney-ra (már csak a KULT Könyvek státusz miatt is), de hangja még nem annyira kiforrott, mint pályatársáé. A kötet rövidebb-hosszabb naplóbejegyzésekből épül fel, ezeken keresztül ismerhetjük meg Martha történetét, fiatalkorától kezdve a negyvenedik születésnapjáig, ezzel párhuzamosan egy diagnosztizálatlan mentális betegség lefolyásának is szemtanúi lehetünk. Habár a szerző a regény végén tisztázza, hogy az abban szereplő betegség fiktív, nyilvánvaló, hogy a depresszió szolgált alapjául ennek.

A cselekmény két nappal Martha negyvenedik születésnapja előtt veszi kezdetét, azon a napon, amikor férje, Patrick úgy dönt, hogy elhagyja őt. Majd visszaugrunk az időben, az említett naplóbejegyzések útján láthatjuk, hogyan ismerkedtek meg ők ketten, milyen út vezetett a házasság megkötéséig, majd annak felbomlásáig. De persze nem csak erre fókuszál a regény, fontos szerepet kap a Martha és húga, a többgyermekes Ingrid közötti viszony, valamint az elbeszélő édesanyjának élete, amely szintén nem volt könnyűnek nevezhető. Ezekből az apró emlékmorzsákból rajzolódik ki végül előttünk Martha alakja, aki maga is igyekszik megfejteni saját magát, ami bizony nem egyszerű feladat.

„Minden szar, meg el van fuserálva, de közben rendben is van. Ilyen az élet. Csak az arányok változnak. Általában maguktól. És amikor az ember azt gondolja: ennyi, most már ez marad örökre, megint megváltozik minden.”

Ahogyan fentebb is utaltam rá, a könyv egy igen nehéz témát dolgoz fel – és az eddig leírtak sem azt bizonyítják, hogy ez egy limonádé-regény lenne –, de Mason mindezt egy sajátos, fanyar, szarkasztikus humorral fűszerezve tálalja az olvasónak. Ez kiválóan oldja a bennünk felgyülemlő feszültséget, még akkor is, ha éppen azt látjuk, hogy Martha egy mélységes mély szakadék felé rohan. Aki élt már át maga is depressziót, vagy éppen a közvetlen környezetében akadt erre példa, az jól tudja, hogy mennyire dühítő tud lenni a magatehetetlenség mindkét oldalról: amikor bármennyire is szeretnénk segíteni az abban szenvedőn, de egyszerűen nem megy, amikor már legszívesebben feladnánk és magára hagynánk, de tudjuk, hogy ezzel csak még mélyebbre ássuk a gödröt, amiben éppen tartózkodik. Ezt az állapotot pedig Mason is remekül bemutatja a kötetben, egyszerre rokon- és ellenszenvesnek ábrázolva a főhőst és a környezetét.  

A Bánat és öröm – mennyire egyszerű és mégis találó cím! – nem egy betegség, hanem sokkal inkább annak a felismerésének és a traumák feldolgozásának a története. Éppen ezért nem is fontos, hogy néven legyen nevezve (ezt a regényben egy hosszú vonal jelzi csak), mert azzal csak egy adott mentális betegségre fókuszálnánk, így azonban Mason általánosságban tudott írni arról a sajnos mára mindennapossá vált jelenségről, amely a társadalmunkat jellemzi. Ezáltal még több embert képes hiteles módon megszólítani, és felhívni ezekre a problémákra a figyelmet. És ennél nem is kell több.

Meg Mason: Bánat és öröm (Sorrow and Bliss), ford.: Endreffy Kata, 21. Század Kiadó, 336 oldal