„Egyetlen kritériumunk van, a minőség” – interjú Benkő Nórával

A korlátozásokkal sújtott színházi évad után, teljes teltházzal működött nyáron a Városmajori Szabadtéri Színpad. A 40 ezres nézőszám a bizonyíték arra, hogy a kulturális programokra óriási az igény. A színvonalas előadások mellett idén felújított nézőtérrel és környezetbarát megoldásokkal is várták a látogatókat. A sikeres évad végén a Városmajori Szabadtéri Színpad igazgatójával, Benkő Nórával beszélgettünk.

Pár napja lement az utolsó előadás a Városmajorban. Elégedett vagy az évaddal?

A következő évben mindig jobbat szeretnék csinálni, mint az előzőben, de úgy érzem nehéz lesz, mert ez is nagyon jó volt. Ebben nyilván az is közrejátszik, hogy volt egy patthelyzet, hiszen a színházak másfél évig szinte nem tudtak játszani. Egy csoda, hogy ilyen előzmények ellenére, június 2-án nyitni tudtunk. Szinte minden programunk teltházzal ment, arra pedig kifejezetten büszke vagyok, hogy idén partnerünk lett a Radnóti Színház, jövőre pedig az Örkény és a Katona is csatlakozik.

Nem volt benned félelem áprilisban, hogy mi lesz a nyári szezonnal?

Természetesen volt, nemcsak a helyzet, a védettségi igazolványok miatt is. Tavaly, némi csúszással, de tudtunk működni, idén pedig teljes évaddal mehettünk, hiszen a megszorításokat májusban feloldották. Nagyon nagy szó, hogy úgy tudtuk felújítani a nézőteret, hogy nem csúsztunk vele és még jó is lett. Ennek köszönhetően jobb lett az előadásaink minősége is, mert nem mindegy, hogy olyan széken ül a néző, ahonnan legszívesebben már 15 perc múlva felállna, vagy kényelmes, párnázott székeken.

Milyen volt a látogatottsága a színháznak?

75 produkciónk volt, és közel 40 ezer nézőnk. A teljes nyári szezonban egy olyan nap sem volt, amikor a lábunkat lógattuk volna, ha éppen nem volt előadás, akkor a próbák mentek. Volt két ősbemutatónk, az Orlai Produkciós Irodától a Válaszfalak és a Budapest, Te!, egy saját produkciónk, az Ahogy teccik, illetve a Soharóza kórussal egy koprodukciónk, ezeknek itt volt a próbaidőszaka is. Teljes kihasználtsággal mentünk, ilyen szempontból a helyzet kedvezett nekünk. Ebben az időszakban egyértelműen a szabadterekben van a lehetőség, a vírus és a bezártság elől a nyitott helyekre „menekültek” az emberek. Ez látszott abból is, hogy több civil szervezet jelentkezett be hozzánk, akiknek korábban eszükbe sem jutott, hogy színházban tartsák a programjaikat. A Zsidó Újév is inkább a Zsinagógában volt eddig, most nálunk tartották. De itt volt a HVG könyvbemutatója és a Margó Fesztivál is.

A Margóval nyitottatok júniusban, akkor már látszott, hogy benne van a mehetnék az emberekben?

Abszolút. Az a pár nap június elején számomra azért is volt szívmelengető, mert hiába vagyok magyar-francia szakos tanár is, elvesztettem a hitemet abban, hogy a mai fiatalok olvasnak és egyáltalán érdeklődnek az irodalom, a kortárs irodalom iránt. Ezt megcáfolva nyolcezren jöttek, rengeteg fiatal is, akik könyvekre, versekre voltak kíváncsiak. Semmi sznobság nem volt az egészben, emberi volt, kellemes hangulatú, beszélgetős, gitározós, pont olyan, amihez vissza szeretnék nyúlni. Amikor sallangmentesen, felesleges görcsök nélkül is tud működni valami. Azokban a napokban fontosak voltak a találkozások, a beszélgetések, és egy teljesen másik közönséget vonzott be a rendezvény.  Ami döbbenetes volt, hogy itt volt egy nagyon széles értelmiségi réteg, akinek fogalma sem volt rólunk. Itt vagyunk a város egyik központi helyén és mégsem vagyunk benn a köztudatban. A Dumaszínháznak nyolc előadása volt nálunk, az ő közönségük sem feltétlenül járt ide eddig, most már tudnak rólunk, a színházi előadásokra is vettek jegyet.

Melyik előadás vagy műfaj volt a legnépszerűbb?

Nagyon sokféle műfaj volt jelen és ezeknek a célközönsége nem feltétlenül fedi egymást. Az operett és a zenés darabok mindig nagy kedvencek, ez idén is így volt.  A szemlénél pedig egyértelmű, hiszen ott volt közönségszavazás, ez alapján Mohácsi János darabját, a Farsang avagy ez is mekkora egy tahó!-t kedvelte leginkább a közönség.

Nyilván nehéz kérdés, de neked volt kedvenced?

Az egyik mindenképpen a szemlés Fekete Péter. Nagyon szeretem az egyszerű színházat. Persze klassz, amikor valami látványos, profi és látszik, hogy mennyi pénzt tettek bele, tánckar, díszlet, show stb. Ezektől nagyon jól érzem magam az előadáson, de nem feltétlenül fogok másnap azon gondolkodni, hogy mit láttam. A Fekete Péter olyan volt, mint egy főiskolás előadás. Hatan voltak egy dobozban, akik eljátszottak húsz szerepet. Rettenetesen kreatív volt, a főszereplő Pámer Csilla olyat alakított, hogy minden színésznek ajánlanám, hogy megnézze. Természetesen, őszintén és nemes egyszerűséggel játszott, jó példa volt arra, hogy meg lehet úgy csinálni valamit, hogy vicces, de közben látod, hogy azonosul a szereppel. Nagyon megható volt. De fergeteges volt a székesfehérváriaktól a Boeing, Boeing is, régen nevettem ennyit vígjátékon. Az Orlai Produkciós Iroda pedig hozta, amit elvárunk tőle, ők szintén az ötletre és a kreativitásra mennek rá. A Budapest, Te! egy nagyon jó ízléssel megrendezett előadás volt, ahol keveredik a régi és mai Budapest, örülök, hogy nálunk láthatta először a közönség.

A szezont egy saját produkcióval búcsúztattátok, ott látszott, hogy sikeresen szólítottátok meg a fiatalokat.

Idén felvettük a környékbeli iskolákkal a kapcsolatot, a záró Ahogy teccik előadásunkra több iskola jött, volt, ahonnan a komplett gimnáziumi tagozat. Most már az ő fejükben is bent van, hogy vagyunk, hogy érdemes hozzánk jönni. Drámapedagógusként és anyaként is fontosnak tartom az ifjúsággal való foglalkozást. Szerintem nincs olyan, hogy gyerekprogram. Mert teljesen máshogy kell foglalkozni egy 3 évessel, mint egy 10 évessel. De, ami egy 6 évesnek szórakoztató, az a 12 évesnek már nem jön be. Teljesen más szorongást kell feloldani egy 8 évesben, mint egy 15 évesben. Ezt szakmailag kell átgondolni, és csak akkor lehet jól csinálni, ha misszióként tekintünk rá, nem bizniszként. De a fiatalokon kívül is van küldetésünk, s bár tudom, hogy mindennek van anyagi vonzata, szeretem megfordítani a felvetést, nézzük onnan, hogy mi az, amit szívből meg tudunk csinálni. Amit boldogan csinálunk és nem tehernek élünk meg. A határon túli és vidéki színházak bemutatása is fontos célkitűzésem. Elképesztő előadásokat készítenek, őrzik a nyelvünket és ez nem magyarkodás, ezt senki nem tűzheti a zászlajára. Hanem fontos, hogy lássuk és értsük őket. Ezért is szívügyem, hogy elhozzuk őket Budapestre. Számomra fájó tapasztalat, hogy van bennünk egyfajta kultúrsznobizmus. A kevésbé ismert, esetleg határon túli előadásokra kisebb az érdeklődés, mint ahol húzónevek vannak.

A nézőktől kaptok visszajelzéseket?

Persze, folyamatosan. Örömmel fogadták a felújított nézőteret, hogy van megfelelő számú mosdó, hogy szelektíven gyűjtjük a hulladékot és kerékpárosbarát hely vagyunk. Az is fontos célunk volt, hogy minél kevesebben jöjjenek autóval, sétáljanak, biciklizzenek, ne rontsa el az estéjüket, ha nem találnak rögtön parkolóhelyet. Kifejezetten a környéken élőkért indítottunk egy akciót, hogy ne csak azt érzékeljék egész nyáron, hogy itt ez a színház, hangos, foglalja a helyet, hanem sétáljanak át, akár papucsban is és féláron vehettek jegyet.

Jövőre jubiláltok, 100 éves lesz a Városmajori Szabadtéri Színpad. Mivel készültök a kerek évfordulón?

Nagyon fontos jubileum, már most gyűjtjük a fotókat, mert fotókiállítás is lesz. Összművészetet szeretnénk létrehozni, hiszen amúgy is mindenevők vagyunk, az egyetlen kritériumunk a minőség. Nyitunk a városmajori park felé, bevonjuk az erre járó kisgyerekes családokat, kutyásokat. A Szemle marad, csak bővül, a 6 helyett 8 előadást tervezünk. Szeretnénk ezeket a darabokat szakmai beszélgetésekkel összekötni, ahol nem ítélkezések, hanem valódi párbeszédek vannak. A Szabadtéri Színházak Szövetségével tárgyalunk, előkészület alatt van egy hét, amikor bemutatkozhatnak saját produkciókkal. Július végén 4 napon át ünnepeljük majd a 100. évfordulót, anno akkor nyílt meg filmszínházként, ehhez is kapcsolódnak majd programok. Nyáry Krisztiánt pedig felkértük, hogy írjon nekünk az elmúlt 100 évről. Távolinak tűnik, de gőzerővel dolgozunk a következő évadon, mivel az előkészítő munka hosszú és bonyolult. Sok az adminisztratív feladat, pályázatokat készítünk, ötletelünk. Készülnek a karácsonyi ajándékkártyák, mert már vannak jövőre lekötött előadásaink. A nézőtér és az irodaépület után az éttermet is szeretnénk felújítani, tervben van, hogy ott év közben is lennének programok. De nem szeretnék mindent elárulni, annyi viszont biztos, hogy jövőre is érdemes lesz a Városmajorba jönni.

kiemelt kép: Benkő Nóra (fotó: Steindl Gabriella)