Egy vallási szekta világába kalauzol minket Rowling legújabb krimije

Hetedik kötetéhez érkezett J. K. Rowling Robert Galbraith álnéven írt krimisorozata, a Cormoran Strike, ráadásul A hömpölygő sír minden eddiginél sötétebb vizekre evez.

A Harry Potter-széria, valamint az első, kimondottan felnőtteknek szóló regénye, az Átmeneti üresedés után J. K. Rowling új sorozattal jelentkezett a 2010-es évek elején. Ám az írónő nem szerette volna, ha a Cormoran Strike-sorozatot a neve adná el és feltehetőleg a rajongói elvárások alól is mentesülni akart, ezért megalkotta Robert Galbraith figuráját. A 2013-as Kakukkszó ezen az álnéven jelent meg, és bár a kritika nagyon erős debütálásnak tartotta (sőt, a legtöbb ki is hangsúlyozta, hogy feltehetőleg egy olyan szerző áll a regény mögött, akinek nem ez az első regénye), a könyv akkor került igazán reflektorfénybe, amikor kiderült az igazság. A jelenleg tízkötetesre tervezett krimisorozatnak eddig hét része jelent meg (Kakukkszó, A selyemhernyó, Gonosz pálya, Halálos fehér, Zavaros vér, Koromfekete szív, A hömpölygő sír), a BBC One és a Brontë Film and Televison pedig tévésorozatot is forgatott belőle (2022-ig az első öt regényből készült adaptáció). Magyarországon tavaly decemberben került a boltokba a legújabb, szó szerint monumentális (több mint 1100 oldalas) kötet.

A hömpölygő sír történetének elején egy ​kétségbeesett apa keresi fel Cormoran Strike magánnyomozót: a fia, Will, belépett egy vallási szektába, amely vidéken, Norfolkban tart fenn jól kiépített központot. Az Egyetemes Humanitárius Egyház ránézésre egy jobb világért munkálkodó, békés szervezet, ugyanakkor a tagjai felé szigorú követelményekkel él: nem használhatnak sem telefont, sem internetet, levelezni is csak a családtagokkal való kapcsolattartás miatt lehet. Strike nyomozása azonban baljós részleteket, megmagyarázhatatlan haláleseteket tár fel a felszín alatt, ráadásul a szekta egy volt tagja is le akarja rántani a leplet különböző visszaélésekről. Végül, hogy Willt kimenthessék, Strike nyomozótársa, Robin Ellacott beépül a szektába, Norfolkba utazik, hogy beférkőzhessen az egyház központjába. Csakhogy nem tud felkészülni minden veszélyre, amely ott leselkedik rá, és azt sem tudja felmérni, milyen árat fizet majd ezért…

Rowling legújabb könyvének központi témája a vallási szekták kegyetlen és olykor igenis beteges világa, amelyet a szerző egy fiktív csoporton, az Egyetemes Humanitárius Egyházon keresztül kíván bemutatni. A felekezet egyszerre zseniális és gonosz alapítója, Jonathan Wace a feleségével, Mazuval közösen működteti az egyházat egy norfolki farmon. Papa J – ahogy a rabszolgaként kihasznált tagok ismerik őt – időről időre szemfényvesztő trükkökkel manipulálja az önkénteseit: elhiteti velük, hogy a házaspár hétévesen tengerbe fulladt lánya, Daiyu szellemalakban képes visszatérni közéjük. Az egyháznak sikerül magához édesgetnie a tehetős Sir Colin Edensor fiát, Willt is, akit végül olyannyira elvakít a vallási fanatizmusa, hogy teljesen kifordul önmagából. Amikor Strike és társa, Robin vállalja, hogy segít kiszabadítani a fiút a szektából, megindul egy hosszú, ám minden pillanatában izgalmas és cseppet sem veszélytelen hajsza és nyomozás.

Robin lesz az, aki beépül a csoportba, ehhez pedig egy teljesen új személyiséget alkot meg magának, a figuráján keresztül pedig szép lassan mi magunk is felfedezhetjük ezt a szörnyű világot. Gyakorlott thrillerolvasóként fel vagyunk készülve sok mindenre – hiszen a különböző valóban létező szektákról is megannyi könyv született már –, viszont Rowling legújabb regénye még a legedzettebbek is próbára teszi. Eleinte el sem tudjuk képzelni, hogy mennyi minden rejlhet egy ilyen, az embereket szándékosan megtévesztő és kihasználó felekezet mögött, de a szerzőnek köszönhetően a pokol legmélyebb bugyraiba is alámerülhetünk. Habár Rowling ezen sorozata eddig sem a finomkodásról volt híres, A hömpölygő sír minden eddiginél komorabb és komolyabb olvasmány, amely valóban képes megviselni az olvasóját, hiszen itt már annak lehetünk tanúi, ahogy több tízezer ember életét teszik tönkre önös érdekből a szekta vezetői.

Mindezek pedig még erőteljesebben jelennek meg a regényben annak köszönhetően, hogy amíg látjuk, Robinnak miket kell átélnie és mivel szembesül a nyomozása során, addig Strike – bár szintén nem tétlenkedik, de – egy jóval nyugodtabb, biztonságos helyzetben él. Stike végig szabadon mozog, minden újabb sikernek, nyomnak örül – de ezzel sajnos nem mindig tudunk menni, hiszen közben a társa embertelen körülményeket tapasztal a szektán belül. Rowling viszont továbbra is erős abban, hogy ne csak a nyomozás, hanem a fő- és mellékszereplők magánélete miatt is izguljunk. Pat, az irodavezető egyre nagyobb szerepet kap a sorozatban, jó látni, hogy ennek az éleslátású és szókimondó nőnek egyre több tér jut. Strike féltestvérével, Lucyvel való kapcsolata is új szinte emelkedik, aminek következtében kibeszélik a múlt mindkettejük számára fájó emlékeit, ez pedig kicsit közelebb hozza őket egymáshoz. Kapunk új szereplőket is, akikben rengeteg potenciál van, bízzunk benne, hogy a további három tervezett kötetben még többet olvashatunk róla.

Rowling krimiszerzőként sem okoz csalódást továbbra sem, egy nagyon erős, okosan felépített történettel és nyomozással köti le az olvasó figyelmét órákon át, ráadásul a karakterei is annyira elevenek, hogy sokan közülük közel kerülhetnek a szívünkhöz. Nem egy könnyed olvasmány – főleg fizikai formátumát tekintve –, de minden egyes perce megéri. Olyannyira, hogy legszívesebben máris nyúlnánk a következő kötetért.

Robert Galbraith: A hömpölygő sír (The Running Grave), ford.: Nagy Gergely, GABO Kiadó, 1088 oldal

Kiemelt kép: J. K. Rowling (Robert Galbraith): A Koromfekete szív (Szerzőportré: Neil Hall)