Halloween a beöltözések ünnepe, amikor a fiatalok a nyalánkságok kedvéért a kedvenc karakterükké lényegülnek át, de a felnőttek is előszeretettel adják ki magukat valaki másnak ilyenkor (is). Csakhogy van egy hely, ahol szinte minden nap az átalakulásról szól. A színészek és színésznők számára az egész év Halloweennek számít, folyamatosan másvalaki bőrébe bújnak és nem ritkán ez nem csupán ruhacserével jár, hanem bizony néha nemváltással is. Ilyenkor a művészet manikűrt csihol a férfiaknak, a szilárd stílus neandervölgyi nőiességbe csap át és a délceg vonásokra kontúrt varázsol Thália, hogy egy-egy előadás erejéig papjai papnőkké változzanak. Halloween alkalmából fellapoztuk hát emlékeink nagykönyvét, és kiválasztottunk öt plusz egy átváltozóművészt, akik felejthetetlen alakítást nyújtottak.
Perjés János – Az öreg hölgy látogatása
A Spirit Színház legújabb bemutatójának, Az öreg hölgy látogatásának premierjét a napokban tartották. Dürrenmatt klasszikusának itteni próbafolyamata önmagában is megérne egy előadást, hiszen remek példáját láthattuk annak, hogy milyen az, amikor minden az új produkció útjában áll, de végül kellő kitartással és kreativitással minden problémára lehet megoldást találni. Történt ugyanis, hogy a tavalyi évad közepén még arról szóltak a hírek, hogy Borbáth Ottília alakítja a multimilliomos asszonyt, pár héttel később már úgy hirdették, hogy Felföldi Anikó próbálja, aki sajnálatos módon elhunyt. Majd jött a koronavírus és a leállás, így a premiert elhalasztották, a címszerepben Hegyi Barbarát láthatták volna a nézők. Csakhogy: a Margit-híd túloldalán megtalálható Vígszínház is ezzel a darabbal nyitotta az évad új bemutatóinak sorát, Börcsök Enikő betegsége miatt Hegyi vette át a szerepet, így érthető okokból már nem játszhatja a Spiritben is. Perjés János, az igazgató vélhetőleg megelégelte ezt az állapotot, így – tekintettel arra, hogy a színház legbiztosabb pontja ő maga – a rendezővel közösen arra jutott, hogy majd eljátssza ő az öreg hölgyet. Az alakításáról nyilatkozni egyelőre nem tudunk, de a fotók és videók alapján az biztos, hogy nem egy szokványos előadás várja a nézőket a Spirit Színházban.
Bercsényi Péter – A félelem megeszi a lelket / Mi történt Baby Jane-nel? / Chicago
Bercsényi Péter az a színész, akit az utóbbi időben a lehető legtöbbször lehetett látni női szerepben. Ez egyrészt annak is köszönhető, hogy ezekben a darabokban (A félelem megeszi a lelket, Mi történt Baby Jane-nel?) több karaktert is alakított, férfiakat és nőket, fiatalokat és időseket egyaránt, remekül megoldva a váltásokat, az átmeneteket. Erről, egy nekünk adott interjúban ekként nyilatkozott: „Ha kellően szerénytelen lennék, azt mondanám: úgy néz ki, van hozzá érzékem, hogy tudjam hol van a határ a két véglet között. Azt hiszem, őszintén tudok nőket játszani, pont azért, mert nem a meleg attribútumok, hanem az igazság ábrázolása a cél. Ha ez megvan, akkor erre már csak a karakter jön rá, ami lehet akár nő, akár homoszexuális férfi, akár egy elefánt. Nem gondolnám, hogy ez tudatos lenne, inkább ösztönből jön. De, persze, ebben nagy segítségemre van a rendező és a kollégák is, akik jelzik, ha valami már túl sok.” Aki bármelyik előadásban látta őt, maga is meggyőződhetett rendkívüli tehetségéről, aki viszont lemaradt, egyelőre csak reménykedhet benne, hogy Bercsényi hamarosan újból feltűnik hazai színpadokon – ugyanis a színész külföldre költözött, a fentebb említett két darabban Szatory Dávid veszi át szerepeit. Ezen kívül a Chicago Mary Sunshine-jaként is láthatta a közönség, de ennél az előadásnál nem is olyan ritka, hogy ezt a karaktert férfi játssza.
Vásáry André – Chicago
Míg Mary Sunshine-t a Chicago filmben a Mamma Miából is ismert Christine Baranski keltette életre, addig a musicalváltozatban Bercsényi Péter mellett másvalaki is lenyűgözte közönségét: a székesfehérvári Vörösmarty Színház feldolgozásában a közismert férfiszoprán, az aranytorkú Vásáry André keltette életre a média nagyasszonyát Horváth Csaba rendezésében, ráadásul Magyarországon először a mű eredeti hangfekvésében énekelt. André azonban nem pusztán énektudásával volt képes a közönségébe fojtani a lélegzetet, hanem megjelenésével is, ugyanis olyan kecsesen, előkelőn mozgott és olyan természetességgel lényegült át a nagybetűs dívává, mintha egész életében ezt tette volna. „Az előadás története során ezt a szerepet a rendezők egyre inkább viccesre vették, pedig eredetiben Mary Sunshine megjelenése nem harsány nevetést, sokkal inkább megdöbbenést váltott ki a nézőkből. Ez a bulvárújságíró csak előadja, hogy naiv, valójában összekacsint a szálakat bonyolító darabbeli ügyvéddel.” – mondta el André korábban a Feol.hu-nak. Persze az összekacsintás, a cinkosság és az átlényegülés nem csupán a Chicagóban van jelen.
Fekete Ernő – Tartuffe
Temérdek példa létezik rá, hogy a színpadi jelenlét hossza nem feltétlenül függ össze az alakítás erősségével, az egyik pedig egyértelműen Fekete Ernő Pernellnéje a Katona József Színház Tartuffe-jében. A karakter erőteljes jelenléttel bír, vonzza a tekinteteket és figyelmet követel magának, de korántsem abból fakadóan, hogy egy férfit látunk nőként, inkább saját elemi jogán. Miközben a szinkronmunkáiról is híres színész Pernellnéjét nézzük, eszünkbe sem jut Fekete bármilyen más szerepe, e nélkül is képes önfeledt, gúny nélküli reakciókat kicsikarni a nézőtérből, már amikor éppen a közönség nem megbabonázva nézi őt. Fekete Ernő már számos alkalommal bizonyította kvalitásait a Katona József Színházban (gondoljunk csak a Platonovra, az Ascher Tamás Háromszékenre vagy a Háztűznézőre), de Pernellnéként új oldalát tudta megcsillogtatni, ez pedig nem jöhetett volna létre akkor, ha foggal-körömmel ragaszkodunk a nemek szerinti szerepvállaláshoz. Moliére eredetijét idézve: „És én nem tűrhetem – mert elönt a harag -, hogy megtámadják őt az ilyen szamarak.”
Nagy Sándor és Szirtes Balázs – 39 lépcsőfok
A Játékszínben jelenleg is látható előadás John Buchan azonos című regényének feldolgozása, a történetből Alfred Hitchcock is készített filmet, még 1935-ben. A színpadi adaptáció különlegessége, hogy mindössze négy színész játssza az összes karaktert: Lengyel Tamás a főhős, Lévay Viktória pedig a három fontosabb női szereplő bőrébe bújik, így mindenki mást Nagy Sándor és Szirtes Balázs kelt életre. És ebbe a mindenki másba nem csak a férfi karakterek (rendőrök, nyugdíjasok, kastélytulajdonosok, bűvészek, stb.) tartoznak bele, hanem a nők is (házvezető, feleség) – sőt, egy adott ponton ők ketten alakítják a fákat és az állatokat is. Talán mondani sem kell, hogy ezt az előadást egy percig sem lehet komolyan venni, a 105 évvel ezelőtt íródott műnek csupán a cselekményét látjuk viszont, de Horgas Ádám rendezése gyakorlatilag egy stílusparódia, amelyben a színészek bizony vért izzadnak, amikor egy-két másodperc alatt kell átváltaniuk egyik figurából a másikba. De ennek köszönhetően minden perc az önfeledt szórakoztatásról szól.
Stohl András – Az Őrült Nők Ketrece
Stohl András és Az Őrült Nők Ketrece című előadás kissé kilóg a sorból, hiszen a színész nem női szerepet játszik, hanem egy meleg férfit, aki transzvesztitaként lép fel esténként saját bárjában, de semmiképpen sem szerettük volna kihagyni őt a válogatásunkból. Az Átriumban évek óta nagy sikerrel futó musical (a 300. előadáshoz közelítve még most is alig lehet jegyet kapni rá) története mindenki számára ismert lehet, ha máshonnan nem is, a francia és/vagy amerikai filmváltozatból biztosan. Az explicit tartalmú előadás rendezője Alföldi Róbert, aki a tőle megszokott drámai érzékenységgel és merész, formabontó ötleteivel vitte színre ezt az amúgy sem hétköznapi sztorit. A kritikusok és a nézők egyöntetű véleménye, hogy Stohl játéka jelenti a csúcspontot: végig megkapóan érzelmes, őszinte és humoros, miközben tanúi lehetünk a szenvedésének is. A hitelességet pedig mi sem támasztja alá jobban, mint hogy némely jelenetben mintha nem is egy női ruhába bújt férfit, hanem egy valódi nőt látnánk.
Kiemelt kép: Stohl András Az Őrült Nők Ketrecében (fotó: Csányi Mónika)