Egy szakítás története – Elolvastuk Daniel Handler regényét

A gyermek- és ifjúsági könyveket gondozó Kolibri Kiadó #POV (Point of View) sorozata azzal a céllal jött létre, hogy a fiatal olvasók különböző szemszögekből ismerhessék meg a világ egy-egy szegletét, eseményét. Az eddig megjelent kötetek között akadt a K-POP világába kalauzoló történet, II. világháborús kisregény, a fiatalokra leselkedő veszélyekről szóló novellafüzér, ifjúsági horror, a modernkori rasszizmust a középpontba helyező mű, vagy éppen egy könyvmoly lány nem mindennapi kalandjait elmesélő regény. Az egyik legfrissebb megjelenés, Daniel Handler és Maira Kalman közös alkotása egy szakítás történetét meséli el.

A tizenhat éves Min Green a régi filmek rajongója, filmrendezőnek készül. Ed Slaterton a suli egyik legnépszerűbb sráca, jóképű, kosaras sztár, az állami bajnokságra hajt. Min Green és Ed Slaterton október 5-én járni kezdenek. Majd november 12-én szakítanak. Ebben talán semmi meglepő nincsen. Min viszont nem tud egyszerűen túllépni, ezért levelet ír a fiúnak, és elindul Edhez kezében egy dobozzal – benne mindazon tárggyal, amiért szakítottak. Két söröskupak, egy mozijegy, egy összehajtogatott levélke, egy gyufásdoboz, egy szögmérő, könyvek, egy játék teherautó, egy pár ronda fülbevaló, egy fésű egy motelből, meg minden más, ami összegyűlt szédítő, bensőséges, szívszaggató kapcsolatuk alatt. Min sorba veszi a tárgyakat és általuk meséli el a szerelmük és szakításuk történetét.

Daniel Handler neve nem kell, hogy ismerősen csengjen az olvasók előtt, lévén, hogy ez az első, magyarul megjelent regénye. Legalábbis az, amit ezen a néven adott ki. Handler egyik írói álneve Lemony Snicket, ami már jóval ismerősebb lehet, főleg azoknak, akik a 2000-es évek elején voltak iskolások. Ekkor jelent meg ugyanis hazánkban először A balszerencse áradása címet viselő, tizenhárom kötetből álló sorozat, amely a három Baudelaire-árva viszontagságos történetét mesélte el. Sajnálatos módon a széria hazánkban nem találta meg a maga közönségét, így az Alexandra Kiadó – akik egyébként négy kötet után vették át a kiadási jogokat az Egmont Hungarytől – a nyolcadik rész után „elkaszálta” azt. Azoknak, akik szeretnék megismerni a történet befejezését, talán reményre adhat okot, hogy a Könyvmolyképző újból útjára indította a könyveket, részben a 2017 és 2019 között futó Netflix-adaptáción felbuzdulva. (Hogy ennek ellenére miért 4 évvel a tévésorozat befejezése után vágtak bele, az jó kérdés.)

De jelen cikk tárgya mégsem az egyébként valóban jobb sorsra hívatott sorozat, hanem a szerző egy másik regénye, amely szintén nem friss darab. A Hát ezért szakítottunk eredetileg 2011-ben jelent meg, tehát jó tizenkét évet kellett várnunk arra, hogy ez a maga nemében szintén különleges regény kiadásra kerüljön. Maga a történet nem is annyira egyedülálló, tulajdonképpen a sztori egy mondatban összefoglalható: Min és Ed járnak, majd aztán szakítanak. Felnőttként ugyan felvonhatjuk a szemöldökünket a regény olvasásának kezdetén, ahol kiderül, hogy ez a kapcsolat alig 5 és fél héten át tartott (tehát jóformán kapcsolatnak sem lehetne nevezni), de mivel ifjúsági regényről van szó, ezen az egy dolgon könnyedén túl tudunk lendülni. Az már a legelején nyilvánvalóvá válik, hogy hova fog kifutni a cselekmény, éppen ezért az olvasónak nem is kell izgulnia azon, hogy hőseink végül újból egymásra találnak-e vagy sem, inkább maga az út az érdekes, hogy hogyan jutottak el eddig a pontig.

Ezen a téren szintén meg kell különböztetni a felnőtt és az ifjúsági olvasót, mert amíg utóbbiak könnyebben tudnak azonosulni a szereplőkkel, már csak az életkori sajátosságok okán, addig a felnőttek számára, akik kívülről és úgymond visszafelé nézve lesznek tanúi az eseményeknek, szinte akkor is evidens lenne a szakítás, ha nem erre utalna a cím és az első fejezet. Ugyanis Min és Ed szemmel láthatóan nem alkottak soha egy párt, hiszen annyira két különböző világ ők ketten, amelyek közé nem lehet hidat építeni. Min a régi filmek nagy rajongója (egy csomó érdekesnek tűnő alkotás címe el is hangzik, de ne érezzük rosszul magunkat amiatt, hogy nem ismerjük ezeket), Ed pedig a sportolás szerelmese. Min mondhatni középszerű, Ed pedig a suli legnagyobb sztárjai közé tartozik, aki után sorba állnak a lányok. Min szűz, Ed meg hát… maradjunk annyiban, hogy van tapasztalata ezen a téren is. Ha ez egy hollywoodi romantikus film lenne, hőseink ezeket az akadályokat minden bizonnyal végül legyőznénk, de Handler a való életet kívánta bemutatni regényében, így a boldogtalan végkifejlet eleve adott. (Bár szintén nézőpont kérdése, hogy hosszú távon valóban boldogtalan-e ez a vég.) Ed ugyanakkor több alkalommal is próbálkozott, Min részéről ez talán már kevésbé mondható el, de ebből is érződik, hogy mindkettőjüknek olyan mértékben fel kellett volna adnia önmagát, hogy ez által pont az veszik el belőlük, amiért eleinte vonzónak találták a másikat. A szakításhoz azonban végül mégsem teljesen ez vezet, és ilyen téren kicsit csalódást is okoz a kötet, ugyanis az utolsó csepp a pohárban egy olyan dolog, amely önmagában elegendő lenne egy szakításhoz, a többi mondhatni, teljesen mellékes.  

„Te ​nem tudod és nem is hallod, mit dobtak az ajtó elé. Azt sem tudod, egyáltalán miért is történt. Gyönyörű nap van, napsütés meg minden. Az ilyen napokon úgy érzi az ember, minden rendben lesz, satöbbi. Nem pont a legjobb nap ehhez, nekünk legalábbis, hisz mi esős időszakban jártunk, október 5-től november 12-ig. De most december van, az ég ragyog, én meg világosan értek mindent. Most elmondom, hogy miért szakítottunk, Ed. Leírom ebben a levélben, a teljes igazságot arról, miért is alakult így. És az igazság az, hogy olyan rohadtul szerettelek.”

A regény másik különlegessége, hogy Handler úgy döntött, a rövid párkapcsolat alatt közösen gyűjtött relikviák segítségével meséli el ennek az öt és fél hétnek az eseményeit. Az egyes fejezetekhez Maira Kalman készített gyönyörű illusztrációkat, amelyek szintén meglehetősen eredetivé és egyedivé teszik a történetet. Jelen esetben ezek a valóban képzőművészeti alkotások nagyban hozzá is adnak a sztorihoz, ami egyébként hangulatában leginkább az 500 nap nyár című filméhez hasonlítható. Az írói stílust – csak egy mondat erejéig visszakanyarodva A balszerencse áradásához – mindvégig áthatja egy édesbús hangulat, a kötet ezáltal is kiemelkedik a tucat tiniregények sorából, sokkal közelebb állva így a szépirodalomhoz, mint a lektűrhöz.

Daniel Handler: Hát ezért szakítottunk (Why We Broke Up), ford.: Nagy Gergely, Kolibri Kiadó, 372 oldal

Kiemelt kép: Daniel Handler: Hát ezért szakítottunk (Szerzőportré forrása: imdb.com)