Egy musical az emberségről az embertelenségben

„Egy emberélet oly könnyen megtörhető

Ha bármikor fegyvert szegeznek rád.”

Majdnem napra pontosan négy éve mutatták be a már klasszikussá vált Valahol Európában című musicalt a Pesti Magyar Színházban. Az emberség, a nélkülözés és a mindent legyőző szeretet története ez, amit mindenkinek látnia kell. Az előadás a múlt legsötétebb eseményeit tárja fel előttünk, amelynek veszteségeire emlékezve bízhatunk egy jobb jövőben. Csakúgy, mint a háború, a darab is tele van szélsőséges érzelmekkel, és apró örömökből teremt reményteli atmoszférát.

Nemes István és Dés László híres dallamai ötven évvel az második világháború vége után, 1995-ben csendültek fel először az akkori Fővárosi Operettszínházban Horváth Péter rendezésében. A darab egészen 1999-ig része volt a repertoárnak, mígnem felújítás miatt a teátrumot egy időre be nem zárták. Ám a színpadi debütálása előtt a történetet már 1948-ban megismerhette a magyar közönség az azonos című filmben, melyet a Kossuth-díjas Radványi Géza rendezett. A film meghatározó darabjává vált a magyar mozitörténetnek nem csak a lenyűgöző cselekmény, hanem az elkészítése körülményei miatt is: a Valahol Európában gyermekszereplőit ugyanis a Gaudiopolis gyermekotthonból válogatták ki. Éppen ezért a forgatás, elképesztően nagy kihívást jelentett az alkotók számára, hiszen együtt kellett dolgozni egy csapatnyi árva gyerekkel, akiknek szinte önmagukat kellett alakítaniuk.

„Nekem adták a forgatókönyvet, hogy tanítsam meg a gyerekeknek; volt, amelyik még olvasni sem tudott” – emlékezett vissza egyik interjújában Gál Ferusz József, aki a gyerekek pedagógusa volt a forgatás során. A háború következtében otthonukat elveszítő gyerekcsoport története azóta bejárta a világot. A zenés feldolgozás pedig csak idő kérdése volt, hiszen a történet központi alakja, a békeidőkben ünnepelt karmester, Simon Péter, a zene szeretetére és az emberiségben betöltött szerepére tanítja a bandát. „Odalenn a világban még nagyon nagy a zaj. Nemigen hallanák meg a muzsikát. Majd egyszer később, ha majd újra csend lesz…” 

Öt évtizeddel a háború után pedig a világ eléggé elcsendesedett ahhoz, hogy ezt a történetet a színpadon is meleg szívvel fogadja. A film musical változata nem veszít valódiságából, sőt a zenei betét még inkább emberivé és maradandóbbá tette a mondanivalót, amely minden korosztályhoz szól. Kuksi bátor szövegei, Hosszú és Éva duettje, és persze a klasszikus A Zene című dal mára minden színházbarát fülében ott visszhangoznak. A korabeli közönséget megszólítani azonban nem volt egyszerű feladat, hiszen az idő a háború emlékeit egy kellemetlen és szorongásokkal teli érzelemre cserélte, melyet nem biztos, hogy a nézők szombat esti programként szeretnének átélni.

Az előadás azonban másfelől közelíti meg a háborút. Egy korabeli kritika szerint (Szűcs Katalin írása a Színház című folyóiratban – A szerk.) „a háború borzalmainak színpadi megjelenítése majdnem lehetetlen, csakis felidézésük elképzelhető.” Ennek megfelelően „az előadás nem annyira a háború borzalmairól próbál szólni (és jól teszi), sokkal inkább a világ elembertelenedéséről, amely veszély – ha más-más módon is, de –háborúban és békében egyaránt fennáll.” Fontos volt, hogy a történet a 20-21. századi közönséggel is megtalálja a közös hangot, hiszen az emlékezés legalább annyira fontos része a színháznak, mint magának az életnek. „Bármily furcsán hangozzék is egy háborús sebeket idéző művel kapcsolatban a nosztalgia fogalma, létező az összefüggés, amennyiben a háború pusztításának felidézésében ott a múlt idő kiváltotta katarzis, a béke diadalának mámoros élménye s nem utolsósorban a letűnt ifjúság” – folytatja Szűcs Katalin.

Habár az előadást az 1995-ös ősbemutató után országszerte játszották a teátrumok, a fővárosba majdnem húsz év elteltével tért csak vissza. „Az egyik legcsodálatosabb magyar musical” 2016-ban debütált a Pesti Magyar Színházban, ahol napjainkig töretlen sikerrel, telt házas előadásokkal játszották, míg a koronavírus második hulláma miatt a színházak be nem zártak. A musicalt a Jászai Mari-díjas művész, Nagy Viktor rendezte, aki pályafutása során nem egy zenés színházi sikerdarabbal dolgozott. Olyan Tony-díjas Broadway musicalek hazai színrevitele is az ő nevéhez fűződik, mint például Andrew Lloyd Webber Evita című produkciója a Miskolci Nemzeti Színházban, illetve a hazánkban kevésbé ismert, ám a New York-i színházi élet kötelező darabja, a Rent bemutatója Győrben, ahol 2008-2011 között az igazgatói posztot is betöltötte.

A Valahol Európában az első rendezése a Pesti Magyar Színházban. „Ez egy sötét történet, hisz mindkét felvonása halállal végződik, mégis ott van benne a jó, a katarzis felemelő érzése, mert a zene feloldja a konfliktusokat, és enyhíti a fájdalmat” – mondta Nagy Viktor a darabról, amelynek történetében elsősorban az emberséget szeretné feldolgozni. „Az én olvasatomban Simon Péter, a karmester Don Quijote-szerű figura, aki önfeláldozó tettével hívja fel a figyelmet az elembertelenedő, kizökkent világra, és hozza el a megváltást védencei számára. Rendezői ars poeticám szerint nem a történelem átírt és újraértelmezett lapjai az érdekesek, hanem az, hogy hogyan képesek átélni az emberek mindezt” – fejezte be gondolatait.

„Egy ismerős hang, az megmarad,

máris érzed, hogy védve vagy,

a dal egy biztos hely!”

A szabadság, az emberség és persze a zene olyan értékeink, amelyek korszaktól függetlenül határozzák meg az identitásunkat. Ez biztosíthatja a Valahol Európában örökérvényűségét, akármilyen időszakot is éljünk. Habár jelenleg a járvány miatt a Pesti Magyar Színház is zárva tart, mégis a teátrum fontosnak tartja, hogy a darab üzenete eljusson a közönséghez, különösen ebben a nehéz helyzetben.

A Valahol Európában december 28-án 19 órától lesz elérhető online előadás formájában, így otthonunkban is részesei lehetünk a Zenének. A színpadon Pavletits Béla (aki a 2016-os premier óta az előadás első és egyetlen Hosszúja), Réthy Zsazsa, Szatmári György, Szurcsík Ádám, Kuna Márk, Bede-Fazekas Szabolcs, Gémes Antos és több mint húsz gyerekszínész lesz látható.

Kiemelt kép: Részlet a Valahol Európában című előadásból (Fotó: Juhász Éva)