Egy megkésett klasszikus – A Salamon király szorong című regényről

A címbéli Salamon király nem Dávid és Betsabé bölcs fia, hanem egy párizsi illetőségű, nyolcvanöt éves, visszavonult nadrágkirály, Salomon Rubinstein, aki a konfekcióiparban szerzett vagyonából ajándékküldő és lelkisegély-szolgálatot finanszíroz, sőt álmatlan éjszakáin maga is odaül a telefonhoz, enyhíteni halálfélelmét, illetve tagadni annak elkerülhetetlenségét. Salomon rokon lélekre talál Jean-ban, a huszonöt éves fiatalemberben, aki elkeseredett küzdelmet folytat a természet törvényei ellen, és egyáltalán, minden állatért és emberért, amelyet vagy akit kihalás vagy meghalás fenyeget. Veszélyeztetett egyed például Madame Cora Lamenaire, az egykor szebb napokat látott, hatvanöt éves sanzonénekesnő, aki a német megszállás alatt egy gestapós szépfiúra cserélte Rubinstein urat, és a hetvenes évekre már nagyon mélyre süllyedt, egészen egy söröző alagsoráig, vécésnéninek. Jean nem személyre szóló, hanem általános humanizmusból felkarolja, és táncolni, majd ágyba viszi Madame Corát, ami bizonyos megaláztatásokkal és igen áldozatos kompromisszumokkal jár, de végül minden jóra fordul.

Émile Ajar/Romain Gary eredetileg Roman Kacew néven látta meg a napvilágot 1914. május 8-án, Vilniusban, az Orosz Birodalomban, egy litvániai zsidó család gyermekeként. Apja, Arieh-Leib Kacew, egyszerű zsidó szűcs volt, 1925-ben elhagyta a családját és újranősült – ezután Garyt csak édesanyja, Mina Owczinska nevelte, 1928-ban Nizzába költöztek. Franciaországban jogot tanult, kezdetben Aix-en-Provence-ban, majd Párizsban végezte tanulmányait. Az ország náci megszállását követően Angliába menekült, ahol Charles de Gaulle tábornok szabad francia haderejében teljesített szolgálatot, így került észak-afrikai és európai bevetésekre. Pilótaként több mint 25 akcióban vett részt, 65 órányi repült idővel. A háborúban tanúsított helytállásáért számos kitüntetésben részesült, megkapta többek között a francia Felszabadulási Érdemrendet (Ordre de la Libération), valamint a Becsületrend parancsnoki fokozatát.

Első kötetét 1945-ben adták ki, amelyet termékeny írói pályafutása során még több mint harminc további regény, esszé és emlékirat követett. Gary az egyetlen író, akinek a Goncourt-díjat kétszer is odaítélték – ezt a francia irodalmi kitüntetést egy író csak egyszer kaphatja meg. 1956-ban a Les racines du ciel-ért tüntették ki, majd 1975-ben ismét; ezúttal az Émile Ajar álnéven publikált Előttem az életért (La vie devant soi). A Goncourt-akadémia az álnév mögötti író személyét nem ismerve ítélte meg a díjat. Műveibe gyakran beleszőtte magánéletét, magánéleti interjúiban pedig gyakran nem a valóságot adta elő, hanem írói képzeletének termékeit. Az álneveivel is jelzett személyiség-többszörözése is önpusztító lehetett. Gyakran írt, beszélt arról, hogy az öngyilkosság gondolata már gyermekkorában kísértette, és korán elhatározta, hogy nem lesz hajlandó megöregedni. 1980. december 2-án végül golyót röpített a fejébe. Búcsúlevelében azt írta, hogy ezzel a tettével „végre tökéletesen kifejezte magát.” Magyarul a Hajnal felé, a Lady L., A virradat ígérete, az Előttem az élet, valamint a Salamon király szorong című regénye olvasható.

A könyvkiadás nehéz szakma. Ebbe a rövid, tényszerű állításba most hosszabban belemenni felesleges is lenne, de bizonyára mindannyian éreztük már azt egy regény elolvasása után, hogy ezt kár volt kiadni vagy éppen lefordítani. Ez az egyik, a rosszabbik eset. Aztán vannak azok a regények, amelyeknél, mondhatni, evidens, hogy azonnal felfigyel rájuk a világ, és a lehető legtöbb nyelven minél hamarabb megjelenik. Ez a másik, a jobbik eset. És vannak azok a könyvek, amelyek bár modern klasszikusnak, igazi gyöngyszemnek számítanak, az őket megillető figyelmet azonban nem, vagy csak később kapják meg. Hozhatnám példának John Williamst, akire évtizedekkel később vetült csak a reflektorfény, de ide sorolható hazánkban Émile Ajar is. Az 1975-ös Előttem az élet alig két évvel az eredeti megjelenést követően már olvasható volt magyarul, és az elmúlt közel öt évtized alatt kilenc utánnyomást élt meg. (Előtte már jóval korábban, 1965-ben olvasható volt a Lady L. című regénye is, amely szintén nagy népszerűségnek örvendett itthon.) Ezek fényében még értetlenebbül állhatunk az előtt, hogy az 1960-as A virradat ígérete első magyar nyelvű kiadására 2012-ben, az 1979-es Salamon király szorongéra pedig 2014-ben került csak sor. Persze, jobb később, mint soha, és akárcsak Williams esetében, ez az állítás most is tökéletesen helytálló.

Aki olvasott már Ajar/Gary-művet, az nagyjából tudhatja, mire számíthat, ha nem is feltétlenül a történet, de annak hangulata terén mindenképpen. Ugyanis a szerző úgy tud írni az életről, a mindennapokról, hogy azt végtelenül közel érezzük magunkhoz, akárcsak a szereplőket, akiket bár csak most ismertünk meg, mégis mintha évek óta országos cimboráink lennének. Az egykori nadrágkirály, a 85 éves Salomon, a szótárakat és lexikonokat kedvelő fiatal taxisofőr, Jean és a korábban szebb napokat megélt sanzonénekesnő Madame Cora Lamenaire azonnal közel kerülnek a szívünkhöz, azok a szituációk, ahogyan ők hárman megismerkednek, kapcsolatban maradnak egymással, és amelyekbe közösen kerülnek, egyszerre megmosolyogtatók és érzelmesek.

Ajart jó olvasni. Minden egyes sorát, mondatát. És hogy mi a titka? Az egyszerűség: úgy tud az élet nagy dolgairól, komoly témákról mesélni, hogy közben az olvasó mégsem esik letargiába. Az egész regényt áthatja a könnyedség, a szerző sajátos humora és stílusa, amely néhol nagyon profán is tud lenni – de ezt sem sértő, megbotránkoztató módon teszi. Ilyen értelemben megfigyelhető a párhuzam az Előttem az élet című regényével, ahol a főszereplő prostituáltak és stricik között nő fel, és amely ennek ellenére tud szólni a szeretet szépségéről. És tulajdonképpen a Salamon is erről szól: a boldogság kereséséről, az apró csodákról, a szerelemről, a társra, társaságra vágyásról. No meg persze a Teremtőről, aki vagy nem is létezik, vagy ha van is, „elhúzott melegebb éghajlatra.”

Igazi életigenlő regény ez, amely éppolyan intenzív érzelmeket csalogat elő belőlünk, akár egy édes-bús sanzon – nem hiába, ezek a franciák csak tudnak valamit!

Émile Ajar (Romain Gary): Salamon király szorong (L’angoisse du roi Salomon), ford.: Bognár Róbert, Park Könyvkiadó, 344 oldal

Kiemelt kép: Émile Ajar/Romain Gary (Fotó: Florence Dubosc)