Egy lakás, 5 pár… de ki van kivel? – Kritika a Kölcsönlakásról

A Ray Cooney fémjelezte színpadi művek klasszikus bohózati eleme a férfi-nő párosok zavarba ejtő, már-már abszurd szituációkba való belekényszerítése. Félreértések, megcsalások, hazugságok és szex minden mennyiségben. Ezek összehangolt, mégis spontaneitást keltő harmóniája, illetve a Miskolci Nemzeti Színház kiváló színészei teszik a Kölcsönlakást üdítő, nevettető és élettel teli előadássá. – Juga Péter kritikája

A darab neve sokaknak ismerős lehet, hiszen 2019-ben Dobó Kata rendezett filmet belőle Balla Eszter, Haumann Máté, Klem Viktor, Martinovics Dorina és Szabó Simon főszereplésével. A bohózatot 1969-ben mutatták be Londonban, a Richmond Theatre-ben. Az előadást Cooney rendezte és Philip Markham szerepét is magára vállalta. A miskolci előadás Béres Attila rendezésében egy könnyed, nevetéssel teli kikapcsolódást kínál, a szokásos profizmussal.

Mesekönyv írásból és kiadásból meg lehet élni? Philip Markham (Lajos András) éppen erre alapozza saját vállalkozását, amelyben a szoknyavadász és kissé munkakerülő Henry Lodge (Börcsök Olivér) a partnere. Feleségeik izgalommal várják a kiadó pénzügyi helyzetének javulását, ugyanis Philip írói vénája igen extrém gyermektörténeteket alkot, valamint üzleti érzéke – ha valaha volt is – nem nagyon van köszönőviszonyban saját magával. Például annak idején a Harry Potter-sorozatot is dobta, mondván, hogy az „marhaság”.

Az első jelentben – a bohózatoktól megszokott ráérős tempóban – megismerhetjük a két feleség párkapcsolati aggályait, valamint a problémák megoldásaként felmerülő szeretőtartás dilemmáját. A fordulatszám Alistair Spenlow (Rózsa Krisztián), extravagáns belsőépítész megjelenésével növekszik, főleg, amikor a konzervatív, maradi Philippel a lakás berendezéséről, kinézetéről kezdeményez beszélgetést. Általában sértődötten húzódik vissza a dolgozószobába, amelyen már hetek óta ügyködik, mert semmi sem jó a megrendelőnek. A tervezőnek adott állandó „nem tudom” válaszok Philip felségével való kapcsolatát is jellemzik. Joanna (Edvi Henrietta) lelkesedik Alistair ötleteiért, tökéletes ellentéte férjének, legalábbis ízlésében, világlátásában mindenképp.

A Markham házaspár két tagja odaígéri a Lodge házaspárnak a lakásukat egy légyottra. Csakhogy nő a nővel egyezik meg, a férfiak tudta nélkül, férfi pedig a férfival, a nők tudta nélkül. Tehát Philip Henrynek ígéri oda a lakást, Joanna pedig Lindának (Rudolf Szonja), ugyanarra az estére! A megcsalás lehetőségét persze nyilvánosan mindenki „ördögűzőként” hessegeti el. A bejárónő és Alistair kapcsolata már csak hab a tortán, amikor a lakás átjáróházzá és bújócska-fogócska helyszínévé alakul… A bonyodalom azzal kezdődik, hogy Linda Lodge (Rudolf Szonja) ott felejti szeretőjétől kapott levelét Markhamék kanapéján. Tulajdonképpen a Miskolci Nemzetiben nemrég búcsúztatott George Feydeau darabban (Bolha a fülbe) is egy hasonló eset a katalizátor, de a francia szerző – véleményem szerint – vígjátékban, bohózatban verhetetlen.

Edvi Henrietta különösen jól ragadja meg az elvei és a valóság tartotta tükör által adott kép között egyensúlyozó nőt. Változtatni akar az életükön, de a férjet nem lehet kimozdítani a megszokásai alkotta burokból, amely miatt a lakás felújítása épp olyan mértékben stagnál és mutat anomáliákat, ahogy a házasságuk. A feleség megszólalásai olykor karcosak, ugyanakkor a humor köntösébe bújtatva Lajos András balfék, visszahúzódó karakteréből képes pillanatok alatt kihozni egy-egy egészen váratlan megnyilvánulást. Rózsa Krisztián játéka Alistairként pedig ismét rendkívül szórakoztató – a lehető legjobb értelemben véve. Utóbbi szerepeinek egy jó részében (Bolha a fülbe – Camille Chandebise, Producerek – Leo Bloom, Csárdáskirálynő – Bóni) hasonlóan bohókás, nyüzsgő és életteli figurákat jelenít meg.

A helyzetkomikum-kihasználási ráta több, mint megfelelő. Egy kulcslyukon keresztül való leskelődésből például kisebb-nagyobb „szexuálakrobata” affér bonyolódik Philip Markham és Henry Lodge között – a nézők legnagyobb örömére. A Lodge házaspár kapcsolata a felszínen jó viszonyt sejtet, de egymás háta mögött gyanakvók és betegesen féltékenyek, éppen saját vágyaik okán. Mert ha valaki félrelép, azzal saját magában ébreszti fel a gyanút a másikkal szemben, hiszen ha ő maga képes volt rá, a másik miért is ne lehetne.

A szeretők megjelenése, majd a lakásban „legálisan” tartózkodókkal való találkozásaik még koránt sem jelentik a meglepetések sorozatának végét. A könyvkiadó cég ugyanis egyedülálló lehetőség előtt áll. Miss Cook (Máhr Ági, Jászai-díjas) – az aktuálisan legsikeresebb gyermekkönyv szerző – elhagyja korábbi kiadóját, és a Markham-Lodge páros irányította kiadónál érdeklődik szerződés ügyében. A hölgy rendkívül konzervatív és prűd, egyszóval mindenféle szexualitást megvetendőnek tart. Ebből következően zavarba ejtő, minden szereplőt megizzasztó helyzetek állnak elő.

A bohózat igényeit maximálisan kiszolgáló díszlet Erős Hannát dicséri. Összefoglalva a dolgot: mi mindent látunk, a szereplők viszont „semmit”. A berendezés nem változik a két felvonás alatt, a színészek belakták a teret, valóban beköltöztek ebbe a lakásba. Az I wanna be your slave… című Mäneskiná-dal pedig olyan dögösen szól és kíséri végig az előadást, mint ahogy a darabban szereplő hölgyek dobják hátra a hajukat az ágyban. A jelmezek sokszor az egyes karakterek személyiségjegyeit is hordozzák, így a különböző ruhadarabok és kiegészítők – szituációtól függően – céltáblává teszik a viselőjét. Lajos András sárga „bölcsészmellényére” érdemes lenne aukciót hirdetni. Rudolf Szonja tűzvörös haja pedig nem az egyetlen, amely a színpadra szögezi a férfi szemeket.

Írta: Juga Péter

Kiemelt kép: Jelenetkép a Kölcsönlakás című előadásból (Fotó: Éder Vera/Miskolci Nemzeti Színház)