Fiatal vagy pályakezdő drámaíróknak kínál egyedülálló lehetőséget a Barangoló Drámaírói Műhely, amely mindjárt az első évében rendkívül népszerűségnek örvendett. A beérkező 49 pályaműből hárman nyertek ösztöndíjat a mentorprogramba, köztük Jánosi Ferenc, akit az a megtiszteltetés ért, hogy drámáját még az idén bemutatja a Déryné Társulat Kis Domonkos Márk rendezésével. A Szemet szemért című előadás ősbemutatója december 9-én lesz a Déryné Központban, az íróval és mentorával, Lukácsy Györggyel beszélgettünk.

A Déryné Program év elején indította el a mentorprogramot. Gyuri, neked mi volt a szereped az előkészületekben?

Lukácsy György: A Déryné Program szakmai stratégiai partnere a Nemzeti Színház, ahol irodalmi munkatársként dolgozom, így a kapcsolatom a Dérynével jóval korábbra nyúlik vissza, a Barangoló alprogram bizonyos előadásait is végig kísértem. Nagyon örültem, hogy kiírták a drámaíró pályázatot, az pedig külön megtisztelő volt, hogy felkértek a pályaművek elbírálására. Szép számú, mintegy 49 pályamű érkezett, ebből az előzsűri 14-et juttatott tovább, ezek kerültek a bizottság elé, aminek én is a tagja voltam.

Milyen szempontokat vettetek figyelembe? Gondolok itt arra, hogy számított például a könnyen való utaztatás lehetősége vagy a szereplők száma?

L. Gy.: Szempontként felmerült a megvalósíthatóság, de alapvetően nem ezek befolyásolták a döntésünket. A legfontosabb kritérium a minőség volt, hogy a pályaművek megközelítési módja eredeti és ígéretes legyen. A zsűritársaimmal sokat beszélgettünk, vitatkoztunk, de nem elsősorban a gyakorlati szempontok álltak ezen mérlegelés középpontjában.

Jánosi Ferenc és Lukácsy György a Szemet szemért olvasópróbáján (Fotó: Érdi Róbert)

Feri, te színészként vagy jelen a színházi világban. Honnan jött az ötlet, hogy drámaírásra add a fejed?

Jánosi Ferenc: Igen, a Pesti Magyar Színiakadémián végeztem 2007-ben, a mai napig színészként dolgozom. Talán éppen ezért érzem magamhoz nagyon közel a drámát, mint műfajt. Az írással tulajdonképpen 2015 óta kacérkodom, először a forgatókönyvírás foglalkoztatott, azon belül is a kisfilmek világa. Erről a pályázatról viszonylag későn, a jelentkezési határidő előtt két héttel értesültem, de nagyon megihletett a kiírás. Amikor behívtak a második fordulóba, az öröm mellett kimondhatatlanul elkeseredtem, mert pont abban a szakaszban meglehetősen rossznak éreztem magam. A meghallgatáson annyira izgultam, mintha egy érettségi vizsgán ülnék. De hála Istennek bekerültem, Gyurit kaptam mentornak.

Hogyan kell elképzelni egy ilyen mentorprogramot? Ha jól számolom, nagyjából fél éven keresztül tartott az eredményhirdetéstől az olvasópróbáig a folyamat.

J. F.: Számomra igazi műhelymunka volt. Domával (Kis Domonkos Márk, a Déryné Program igazgatója – A szerk.) és Gyurival többször összeültünk, hol külön-külön, hol hármasban. Sokszor éjszakába nyúlóan beszélgettünk, amíg a darab el nem nyerte a végső formáját.

L. Gy.: Azt fontos megjegyezni, hogy Feri mellett még két pályázót díjaztunk: Fabacsovics Lili Kozma Andrást, Solymosi Tamás Kulcsár Editet kapta mentornak, ők is végig dolgozták ezt a fél évet. A különbség, hogy Feri Szemet szemért című krimijét a Déryné Társulat színre is viszi. Doma már akkor eldöntötte, hogy szeretné megrendezni, amikor még nem volt kész a darab. Ez Ferit is jelentős írói kihívás elé állította, hiszen neki volt egy elképzelése a szereplők számával, a cselekménnyel kapcsolatban, majd jött egy hirtelen váltás, ami nagy rugalmasságot igényelt a részéről.

J. F.: A darab eredetileg hatszereplős volt, de mostanra további négy karakterrel bővült, a korok is változtak. Szerencsére a korábbi színészi munkáim miatt már a társulat jelentős részét ismertem, így igyekeztem rájuk írni a darabot a továbbiakban. Meglehetősen sok változáson ment át a mű: augusztus 31-én adtam le az első verziót, ami akkoriban 100 oldalas volt, ebből októberre húztunk 30-at. Ami megmaradt, annak egy része is átírásra került, koncepcionális változásokat is eszközöltünk. Élvezetes folyamat volt, mert azokba a témákba, amikről írni akartam, mint például a hit vagy a vallás kérdése, mélyebben bele kellett ásnom magam. Egy írótanfolyam messze nem ad annyit, mint ez a mentorprogram.

Jánosi Ferenc és Lukácsy György a Szemet szemért olvasópróbáján (Fotó: Érdi Róbert)

Elképzelésem szerint drámát írni sem egyszerű, de a krimi is az a műfaj, ami roppant nagy odafigyelést és felkészültséget igényel, hogy valóban izgalmas legyen. A színlap alapján azt gondolnám, hogy a skandináv krimik is nagy hatással voltak rád. Miért lett ez a műfaj?

J. F.: A krimi nagyon közel áll a szívemhez. Szeretem ugyan a skandináv krimiket is, de nem mondanám, hogy ezek befolyásoltak, legalábbis írás közben nem jutott eszembe. Sokkal jobban rajongok Agatha Christie-ért. És valóban, ahogy mondtad, nem egyszerű ez a műfaj sem. Minél előrébb haladtam a történetben, annál több ismeretlennel találkoztam, egyre több kutatómunkát igényelt a darab, volt, hogy én magam is nagy ellentmondásokba, logikátlanságokba futottam bele. Ezeket mind ki kellett fésülni. Ha valamit megváltoztattam a cselekményben, annak az előzményeit és a hatásait is meg kellett változtatni.

L. Gy.: Élt a XX. század elején egy anglikán lelkészből katolikus pappá avanzsált férfi, Ronald A. Knox, aki Sir Arthur Conan Doyle nagy elemzője volt. Ő írta meg a krimi tízparancsolatát, amely tulajdonképpen arról szól, hogy mit nem szabad megtenni egy krimiben. Utólag nézve, mi nagyjából ötöt ebből megszegtünk. (nevet) Ugyanakkor Feri darabját nem sorolnám a klasszikus krimik közé, nem egy whodunit történet, mert van egy jóval erősebb, spirituálisabb része. Ebben is más, mint a skandináv krimik. Az északiak mindig egy társadalmi problémát – bevándorlás, rasszizmus, prostitúció – ágyaznak bele egy bűnügyi történetbe. A Szemet szemért nekem közelebb áll Clint Eastwood alkotásaihoz, például a Véres munkához vagy a Gran Torinóhoz – igaz, ez utóbbi nem krimi. A műfaji megkötöttség a Szemet szemért című darabban csak a felszín, de a mélyben egy nagyon erős lelki vonulat húzódik meg, és ez a kettő szépen simul össze Feri szövegében.

J. F.: Egyben egy családi dráma is. A krimi megjelölés ugyan megfelel a valóságnak, de nem tudom, mennyire fedi le az egészet.

L. Gy.: Bár csodálatos elem nincs benne, szerintem ráhúzhatjuk a misztikus krimi jelzőt is. Kicsit olyan, mint Umberto Eco A rózsa neve regénye. Ettől válik igazán izgalmassá: izgulunk a nyomozás miatt, de ugyanilyen fontos a lelki vonal.

Jánosi Ferenc és Lukácsy György a Szemet szemért olvasópróbáján (Fotó: Érdi Róbert)

A rendezők gyakran mondják, hogy csak élő szerzővel ne dolgozzon az ember. Feri, gondolom, neked is volt egy erős elképzelésed írás közben, aminek végül lehetséges, hogy az ellentétjét látod majd viszont.

J. F.: Igen, Gyuri is mondta az olvasópróbán, hogy a halott szerző a jó szerző, majd hozzátette, hogy azért annak is megvan az előnye, ha él. Ennek örültem, hogy előny, hogy élek. (nevet) A próbafolyamat nagyjából a felénél tart, a színészek lelkileg és szellemileg is belevetették magukat a darabba. A próbákra egyelőre nem jártam be, nem tudom, mennyire zavarná őket a jelenlétem. Pedig, színészként én magam is tudom, hogy nem kéne, hogy így legyen, hiszen a legritkább esetben mondjuk el teljesen szó szerint, ami a szövegkönyvben van. Rögtön az elején mondtam is, hogy nyugodtan formálják a saját szájízükre, ez nem szentírás, habár vannak benne olyan részek, amik konkrétan a Szentírásból származnak, azokat ne változtassák meg. (nevet)

Ezek szerint meglehetősen kompromisszumkész vagy.

J. F.: Tudok az lenni, igen. Bizonyos dolgokban azonban keményfejű is vagyok a darabot illetően, mégiscsak a saját gyerekem. Ugyanakkor muszáj, hogy rugalmas legyek, különben törik a dolog.

Jánosi Ferenc és Lukácsy György a Szemet szemért olvasópróbáján (Fotó: Érdi Róbert)

Ha a jövőbe tekintünk: Feri, te tervezel újabb drámákat írni? Illetve, Gyuri, te tudsz nyilatkozni a mentorprogram folytatásáról?

J. F.: Két tervem is van a jövő évre, egy regény és egy mese megírása, ez utóbbival már régóta foglalkozom. Ami a drámát illeti: van ötlet a fejemben, de ez még annyira kezdetleges, hogy nem szeretnék hosszabban mesélni róla.

L. Gy.: A mentorprogram jövőre folytatódik, 2023. január 1. és február 28. között lehet majd rá jelentkezni, , ugyanakkor azt el kell mondanom, hogy mennyire vagány dolognak tartom, hogy a Déryné Társulat vezetőjeként Kis Domonkos Márk be merte vállalni, hogy az évi két bemutatójából az egyik egy kortárs szerző műve legyen. Májusban a Magyar Művészeti Akadémia rendezett Kiss József szervezésében egy konferenciát Kortársak a fiókban címmel, amely arról szólt, mennyire hiányoznak a kortárs szerzők a magyar színházakból, főleg a nagyszínpadokról. Ez statisztikailag is jól kimutatható, ahogyan az is, hogy az elmúlt harminc évben hogyan vesztek ki a magyar drámaírók a színházakból. Nyilván egy ismeretlen szerző művének bemutatása nagy kockázattal jár, Shakespeare vagy Csehov neve bejáratott, de kell a frissesség, az elevenvalóság, hiszen a színháznak ezeket is meg kell mutatnia. Ennek pedig része, hogy szülessenek új szövegek, beérjenek az új szerzők. Nekik szükségük van arra, hogy megmutatkozhassanak, ne csak otthon, lámpafényben olvassák a soraikat, hanem azokat színészek szólaltassák meg. Részben ezért is örültem ennek a mentorprogramnak, és bízom benne, hogy a folytatás is ilyen sikeres lesz.

Kiemelt kép: Jánosi Ferenc és Lukácsy György a Szemet szemért olvasópróbáján (Fotó: Érdi Róbert)