Egy gyűrű mind fölött – Az istenek alkonya ajánló

A Magyar Állami Operaházban május 15. és június 1. között tekinthető meg az egyik leghíresebb opera, Richard Wagner örökségének a része, Az istenek alkonya.

Richard Wagner a 19. század egyik legnagyobb hatású zeneszerzője és a német opera megreformálója volt, ez köztudott. Azok az érdekességek viszont már kevesebb emberhez jutottak el, miszerint Beethoven IX. szimfóniája volt az a meghatározó zenei élmény, amely erre a pályára késztette (de nagy hatással volt rá Mozart Requiemje is), valamint pályafutásának van magyar vonatkozása is, hiszen életének utolsó évtizedeire összefonódott a sorsa Liszt Ferenc lányáéval, Cosimáéval. Bár Wagner számos zsánerben alkotott és jelentős volt a zeneelméleti munkássága is, halhatatlanná mégsem ezek tették az 1883-ban elhunyt mestert, hanem operái, amiken keresztül a Gesamtkunstwerk koncepcióját használva igyekezett forradalmasítani a műfajt – a költői, vizuális, zenei és drámai művészeteket a színház által egyesíteni. Ezt az elképzelését 1849 és 1852 között megjelent esszéinek sorozatában írta le, a legteljesebben pedig a négy műből álló operasorozatában, A Nibelung gyűrűjében valósította meg, amely végül a magnum opusává vált.

Wagner 1848 és 1874 között dolgozott A Nibelung gyűrűjén, amelynek szövegét és zenéjét is ő szerezte. Ihletet a germán és skandináv mítoszokból merített hozzá, mint amilyen az Edda-énekek, a Völgsunga saga, a Thidriks saga és a Nibelung-ének, szereplői között pedig felsorakoztatott természetfeletti lényeket (isteneket, valkűröket, óriásokat és sellőket), valamint halandókat is. Mindez négy ambiciózus művön (A Rajna kincse, A walkür, Siegfried, Az istenek alkonya) keresztül került kidolgozásra, így nem meglepő, hogy a művész azt szerette volna, ha a néző a teljes Ring-ciklust végig tudja kísérni (ezért is építtetett a bajorországi Bayreuthban operaházat). A tetralógia tagjait persze külön-külön is műsorra tűzték, illetve tűzik azóta is világszerte, Magyarországon például a budapesti Magyar Állami Operaházban mutatkozott be először az A Nibelung gyűrűjének előhangja, A Rajna kincse Gustav Mahler vezényletével, az 1880-as évek végén. A nagy ívű finálé, Az istenek alkonya pedig 1892 óta már többször is megfordult itt (legutóbb 2007-ben játszották), most pedig az Oscar-díjra jelölt M. Tóth Géza rendezésében tér vissza.

A három felvonásos zenedráma május közepén kerül bemutatásra a fővárosi operaházban, ez pedig különösen fontos M. Tóth Géza számára, hiszen A Rajna kincse, A walkür és a Siegfried után az Opera 2021/2022-es évadában Az istenek alkonyával teheti teljessé a tetralógia-rendezését. Az alkotó a korábbi három előadáshoz hasonlóan színpadi víziójában ismételten Wagner társadalomkritikáját domborítja ki, M. Tóth Géza a következő gondolatokat fogalmazta meg ezzel kapcsolatban: „Richard Wagner monumentális, romantikus Ring-tetralógiája, A Rajna kincse, A walkür, a Siegfried, végül Az istenek alkonya nem csupán mitológiai hősökről szóló, tőlünk távoli mese, hanem az elmúlt két évszázad gazdasági-társadalmi-ökológiai változásait, értékválságait megjelenítő korrajz is. Példázat, amely arra int, hogy szükségszerűen világkatasztrófához vezet, ha az ember a birtoklás soha ki nem elégíthető vágyától hajtva, saját magát, a másik embert és a környezetét is folyamatosan, egyre nagyobb mértékben kihasználja.”

Az istenek alkonya emellett magas vizuális hatásfokkal bír, alapvető alkotóeleme a „zenével folyamatosan szinkronban mozgó, azzal párbeszédet folytató, a színpad egész terét betöltő, többnyire absztrakt, jellegzetes idő- és térélményt adó látvány”. „Ezzel az archaikus és futurisztikus elemeket egyaránt alkalmazó színpadi formanyelvvel igyekszünk a wagneri mű zenei motívumokra épülő szerkezetét követni, a közönség számára személyes asszociációkat is lehetővé tevő, folyamatosan egymásba áradó, akusztikus-vizuális atmoszférát létrehozni” – tette hozzá a rendező, aki a KEDD Animációs Stúdió alapítójaként és vezetőjeként számos rövid és egész estés animációs filmet készített, a színpadi műveibe pedig többször is belecsempészte már a mozgóképet. XYZ címmel ’98-ban bemutatásra került munkájában három projektorral dolgozott; 2005-ben egy mozgóképes-szimfonikus előadást hozott létre Csodálatos mandarin címen a Müpába, amihez animációk is készültek; 2013-ban az Operaházban született meg a Bach: Máté-passió, amihez „kinetikus tipográfiát” használtak, azaz minden este a zene tempójához és hangulatához igazították a képi anyagot.

Utóbbira számíthatnak az érdeklődők Az istenek alkonya esetében is, amelynek virtuóz vizualitását többek között olyan kiváló művészek egészítik ki játékukkal, mint a Siegfriedet alakító Kovácsházi István, a Brünnhildét megformáló Rálik Szilvia és a Gunthert életre keltő Szemerédy Károly, míg az előadás karmestere a Magyarország kiváló művésze díjjal kitüntetett Kocsár Balázs. Az Opera főzeneigazgatója ekképpen vélekedik a munkájukról: „A rendező részéről a színpadi helyzetek kialakításával, színészvezetéssel, vetítéssel, az én részemről a zenei értelmezéssel, valós, dinamikus színpadi szituációkkal, létező emberi kapcsolatokkal teli előadást szeretnénk létrehozni. Szerencse, hogy olyan magyar énekesekkel dolgozhatunk, akikkel ezt meg is lehet valósítani. Erre büszkék lehetünk!”

A Ring-ciklus nagyszabású fináléját, Az istenek alkonyát május 15-én mutatják be a Magyar Állami Operaházban német nyelven, magyar és angol felirattal, a hónap folyamán pedig több alkalommal is megtekinthető lesz, jegyek a hivatalos honlapon kaphatók. Wagner-rajongóknak egyértelműen kihagyhatatlannak ígérkezik, de a műfajjal barátkozók is bátran bizalmat szavazhatnak neki. Jövő novemberben már a teljes tetralógia részeként szerepel majd az előadás a repertoáron, így itt a lehetőség külön is elcsípni. 

Kiemelt kép: Az istenek alkonya promóciós képe (Fotó: Opera.hu)