Semmi szédítő magasság címmel jelent meg Kuizs Lilla graphic novel-je, ami egy fiatal művészeti egyetemista hallgató élményein keresztül eleveníti meg a 2000-es évek elejének vibráló Budapestjét. A kiadvány a szerző első önálló, teljes mértékben kézzel készült rajzokból álló alkotása, aki saját élményeiből táplálkozva, egyfajta terápiakánt alkotta meg a főhős, Matilda felnövéstörténetét, ami egy egész generáció emlékeit önti rajzokba.

Matilda vidékről költözik a fővárosba, hogy megvesse a lábát a művészvilágban. Miközben próbálja megtalálni a helyét és önmagát, megtapasztalja a nagyváros zsongását, az éjszakai BKV-zással, a kultikus szórakozóhelyekkel és koncertélményekkel – minden árnyoldalával és szerethetőségével. Matilda egyből belekerül a forgatagba, megtapasztalja azt a szabadságot, amit az egyetemista lét adhat, miközben folyamatosan megkérdőjelezi önmagát, a helyét a szakmában, az emberi kapcsolatait, küzd a családjával, akik nem értik meg őt, és keresi az elismerést. 

Kuizs Lilla képregényíró, képzőművész saját élményeit alapul véve alkotta meg Matilda történetét: “15 évvel ezelőtt kezdtem dolgozni ezen a képregényen. Ez egy valóságon alapuló fikció, ami megidéz egy számomra nagyon meghatározó és felejthetetlen időszakot, amiben a helyszínek és események valósak, de a szereplők kitaláltak. Matilda az én alteregóm, de nem én vagyok. Valójában, amikor nem tudtam feldolgozni valamit (szerelmi csalódást, szülőkkel való konfliktust, szakmai kudarcot), Matildához adtam hozzá, megrajzoltam. Ahogy ő változott, úgy változtam én is. Ez segített abban, hogy a saját életemben elvarrjak szálakat.”

Kuizs Lilla: Semmi szédítő magasság

A grafic novel már címében is az akkori kor hangulatát szeretné megidézni, ezért is kölcsönözte Kuizs egy 30Y dal címét: Semmi szédítő magasság. Az alkotó szerint a cím a lehető legjobban írja le az ezredforduló utáni fiatalság életét: a mindennapokat nem jellemezték szédítő magasságok vagy rémisztő mélységek, talán kevésbé volt grandiózus sok tekintetben. A ZP-s koncertek, a Corvintetős bulik, a Budapest művészi szubkultúrját befogadó, füstös romkocsmák, a hajnalig tartó beszélgetések és az előző éjszakától táskás szemek a reggeli előadásokon jelentették a szabadságot, aminek a káoszában a felelőtlen tinik fiatal felnőttekké váltak. 

Kiemelt kép: Kuizs Lilla és Beck Zoli a Semmi szédítő magasság című kötettel (Fotó: Ódor Dóri)