A Thália Színház április 13-án mutatja be idei évadának legmonumentálisabb darabját, Eugène Labiche Nyakunkon a Nászmenet című helyzetkomikumra épülő bohózatát, amelyet a műfaj előhírnökének is tekinthetünk. A produkcióról a Jászai Mari-díjas színész, rendezővel, a teátrum főrendezőjével, Kelemen Józseffel beszélgettünk.
Hogyan választottátok a Nyakunkon a nászmenet című bohózatot, amelyen most dolgozol?
Az mindig közös döntés, hogy milyen darabokat tűzünk műsorra. Amikor összeállítjuk az aktuális évadot, nagyon sok tényezőt kell figyelembe vennünk: milyen feladatokat tudunk adni a színészeknek, ki hol tart, hány szereplős a darab, hány színésznek tudunk ezzel munkát biztosítani. Fontos az is, hogy mennyire illik bele abba a repertoárba, amit fenntartunk a Nagyszínpadon és mennyire szolgálja a hosszú távú terveinket, építkezésünket. Számít az is, hogy van-e rajta jogdíj, mennyibe fog kerülni a díszlete, a jelmezek… Nagyon alaposan körbejárjuk ezeket a kérdéseket.
Ez a darab átment ezeken a szűrőkön a másik hárommal együtt (Nőt vagy életet!, Beckham, Egy a ráadás – A szerk.), amelyeket ebben az évadban a Nagyszínpadon mutattunk be. Ilyenkor alakul ki az is, hogy ki rendezze az adott előadásokat. A vendégrendezőkhöz alkalmazkodunk, hogy mi az, ami nekik való, amit szívesen színpadra vinnének. Nekem is van persze elképzelésem, hogy melyik állna jól számomra, melyikben találok kihívást, mi az, ami éppen foglalkoztat.
Amikor először olvastad a darabot, mi szólított meg benne?
Elsősorban a kihívás, mert a Nyakunkon a nászmenet egy olyan műfajú darab, amit eddig én sem csináltam és a színészek sem. Természetesen bohózatot sokat játszunk, de ez kicsit más, fogalmazhatunk úgy, hogy ez a darab volt a bohózat előszele, ebből alakult ki maga a műfaj, és ettől nagyon nehéz megtalálni azt a stílust, ahogyan ezt játszani kell. Engem ez érdekelt leginkább, de az is nagyon izgalmas, hogy egy monstre produkcióról van szó, tizenhat szereplős, van benne hat betétdal… Ez is izgalmas, mert ezek nem részei az előadásnak, hanem a változások alatt egy-egy hangulati zeneszámot kell elképzelni, amelyek lazán kapcsolódnak csak az előadás történetéhez. Nagy feladat, nem csak nekem, hanem a társulatnak is, hogy ennek a különleges kihívásnak hogyan tudunk megfelelni.

Kelemen József (Fotó: Kovács Milán)
1851-ben volt a darab első bemutatója, most a színház irodalmi vezetője, Hamvai Kornél újrafordította. Közösen dolgoztatok az új példányon?
Kornél alapvetően magában dolgozik, de mindig kapok tőle egy-egy felvonásnyi részletet, amit elolvasok, véleményezek és ha úgy gondoljuk mindketten, hogy érdemes a felvetésemmel foglalkozni, akkor ő azt beleépíti a szövegbe. Nagyon sokat dolgozunk együtt, mondhatom, hogy egy nyelvet beszélünk, ez ennél az anyagnál is így volt.
Ötfelvonásos az eredeti anyag, kellett rövidíteni?
Tulajdonképpen nem, lemegy az egész darab. Megfelelő, pergős tempóban kell játszanunk, ezt kívánja meg a történet, mivel felfokozott idegrendszerű karakterek a saját ügyeiket hajtva és egymással versenyezve próbálják meg benne a saját érdekeiket érvényesíteni. Kezelhető hosszúságú lesz az előadás, két részben egy szünettel fog menni, a fél 10-es befejezésre törekszünk.
Hogy fogadta a társulat, hogy énekelni kell?
Nagyon szeretik! A Thália nem játszik sok zenés darabot, előfordul természetesen, de elsősorban prózai előadásaink vannak, és most azt látom rajtuk, hogy örülnek a lehetőségnek, főleg mert itt táncolniuk is kell. Párhuzamosan zajlottak a zenés és a prózai próbák, most már túl vagyunk ezek összefésülésén is.

Kelemen József (Fotó: Kovács Milán)
Ha már az összefésülést említed, másfél héttel a premier előtt beszélgetünk, hogy vagytok most?
Most kezdtük el egyben próbálni az előadást, most derül ki, hogy milyen hiányosságaink vannak, amelyeket pótolni kell ebben a másfél hétben. Igyekszünk megnyugtató állapotba kerülni csütörtökre, amikor az első nézők a házi főpróbán először látni fogják. Szűkös az időnk, mert megrövidítette a próbafolyamatot a március 15-i és a húsvéti hosszú hétvége, de azt gondolom, hogy jól állunk, és ha továbbra is mindenki nagyon koncentráltan dolgozik – ahogyan eddig is –, akkor el fogunk készülni a premierre.
Mesélsz egy picit a történetről?
A cselekmény tulajdonképpen eléggé banális, egyetlen napot ölel körül. Fadinard az esküvőjére készül. Reggel, hogy egy kicsit kiszellőztesse a fejét, kilovagol, békés poroszkálása közben viszont a lova megrágja egy hölgy szalmakalapját. A hölgy éppen egy bokorból bukkan elő, mint kiderül, a szeretőjével, akivel ott szerelmeskedtek. Igen ám, de a férje egy neves professzor, aki nagyon féltékeny, és azért, hogy ne derüljön ki ez a légyott, Fadinardnak be kell szereznie egy ugyanilyen, sértetlen szalmakalapot. A probléma az, hogy ez egy eredeti firenzei Monte Christie, kézzel készített, nagyon drága szalmakalap és nem nagyon van belőle Párizsban másik. Ezzel elindul a kálvária, de persze számos fordulatot követően a darab végére minden megoldódik, a férj megnyugszik, a fiatal pár pedig éjszaka végre közös ágyba heveri ki a történteket.
Nagyon fontos szerepe lesz a ritmusnak, egy bohózatnál nagyon figyelni kell a dinamikára, ennél a darabnál különösen. Ha a színészekkel sikerül mindent jól begyakorolnunk, akkor nagyon fogják élvezni, hogy felfokozott állapotban játszhatják végig az előadást.
Említed, hogy nagy kiállítású darabról van szó, ez a díszletben is látszódni fog majd?
Igen. Az öt felvonás öt különböző helyszínen játszódik, a darab szereplői a párizsi középosztály jómódú rétegéből kerülnek ki, ezt kellett a díszletnek is szolgálnia. Fadinard lakása, a kalapszalon, a professzor lakása, Champigny bárónő villája és az a kisebb párizsi tér, ahol a cselekmény vége játszódik, mind gazdagon kiállított terek, és ugyanez érvényes a jelmezekre is. A karaktereket általános 20. századi ruhákba öltöztettük, az az érzésed lesz majd, hogy a darab játszódhatna tulajdonképpen ma is, de azért kicsit korhű is, sőt, beleérzed a 30-as, 40-es és 50-es évek hangulatát is.
Kiknek ajánlod az előadást?
Aki a könnyed vígjátékokat szereti, nem fog csalódni a Nyakamon a nászmenetben! Bár ugyan a szerelemről, a féltékenységről, sőt még az erotikáról is szó van benne, mindezt nagyon ízlésesen teszi, így nem korhatárhoz kötött az előadás. Akit érdekel a téma és a humor helyzetkomikumra épülő forrása, azt várjuk szeretettel!
Kiemelt kép: Kelemen József (Fotó: Kovács Milán)