„Ebben az előadásban mindenki magára ismerhet” – interjú Udvarias Annával

Egy hét múlva mutatják be a Thália Színház nagyszínpadán a kanadai dráma- és forgatókönyvíró, Bernard Slade Romantikus komédia című darabját. Az érzelmektől fűtött történet, amelynek filmváltozatát Oscar-díjra is jelölték, alapvetően a szórakoztatást helyezi előtérbe, de a mélyebb gondolatoknak is jócskán teret enged. Udvarias Annával két próba között beszélgettünk.

A Romantikus komédia bemutatójára készültök, amelyben Blanche-t alakítod. Mit lehet tudni róla?

Egy nagyon extrovertált nő, aki a főszereplő drámaíró, Jason ügynöke. Manapság ezt a titulust már menedzsernek hívják, de abban a korban, amelyikben a történet íródott, még az ügynök volt a megfelelő kifejezés. Blanche egy belevaló New York-i hölgy, akinek ez a vagányság a megjelenésében is visszaköszön, ezt próbáljuk mi is majd hozni hajban, ruhában, ékszerekben egyaránt. Szerintem ez az a szerep, amelynek minden színésznő őszintén tud örülni, és a darab rendezőjével Szervét Tiborral azon vagyunk, hogy ne csak az arany flitter és a klassz vörös haja ragyogjon, hanem jöjjön át a karakter energiája is.

Közel áll hozzád Blanche karaktere?

Kettébontom a kérdést, mert jó karakter, de annyira azért nem áll közel hozzám. Szerintem én nem vagyok egy introvertált személyiség, de ennyire harsány sem, mint ő. Legalábbis mostanában nem. Mindenesetre felszabadító érzés a bőrébe bújni és kibontakozni a karakter nyújtotta lehetőségekben, már most a próbafolyamat közben is.

Szervét Tiborral több darabban játszottatok együtt, de rendezőként volt már közös munkátok?

Tiborral most dolgozom először, mint rendezővel. De az az érzésem hogy az ő elegáns intelligenciájával –ha létezik ilyen jelző–, mindenkivel megtalálja a közös hangot. Emiatt biztos voltam benne, hogy jó lesz vele ebben a minőségében is a munka, az együttgondolkodás. Neki is újdonság abban a tekintetben, hogy az első nagyszínpadi rendezése. És annyiban mindenképpen más most ez a próbafolyamat, hogy a Thália Színházban az utóbbi időben több nagyszabású bemutató is volt, ezekben sokan szerepeltünk, most viszont csak hatan vagyunk. Jól esik egy kicsit intimebb hangulatban dolgozni.

Hogy álltok a próbákkal?

Most még nyugalom van, van idő több mindenre, átbeszélni, variálni a dolgokat, ami persze el fog múlni az utolsó hétre, és ez így is van rendjén. Már voltunk a nagyszínpadon díszletben, ami arra jó, hogy összedőljön az, amit egészen addig a próbateremben csináltunk, és most visszakerülünk a próbaterembe egy hétre, és a nagyszínpados tapasztalatokat integráljuk a próbafolyamatba. Tehát abszolút a tervek szerint haladunk.

Ez az ötödik évadod a Tháliában, melyik előadásba hívtak annak idején?

Vendégszerepelni hívott Schell Judit az Egy csók és más semmi című darabba, amibe kellett egy hölgy, aki énekel és táncol is, és utána ajánlottak szerződést, én pedig boldogan jöttem.

Akkor megérkeztél, hiszen szinte mindenhol énekeltél korábban is.

Gyerekkorom óta táncolok, a balettól kezdve a tánc különböző műfajaiban kipróbáltam magam, később a főiskolán ehhez hozzájött a hangképzés. Zenés osztályban végeztem, és nem szeretem, hogy ez ennyire kettéválik. Már onnan kezdve, hogy a főiskolán megkapod, hogy ja, te zenésbe jársz!, és abban van egy kis lesajnálás, de talán manapság már nincs ennek jelentősége, legalábbis én úgy gondolom. Igen, valóban sokat énekeltem, többek között itt szemben, az Operettszínházban, és a Rock Színházban is, aminek a megszűnéséig a tagja voltam. Aztán jöttek a gyerekeim, és több mint tíz évig a Körúti Színházzal jártam az országot. Valahogy ennek így kellett lennie, mert nagyon jókor jött nekem a Thália Színház.

Hát azt mondják véletlenek nincsenek, úgyhogy nyilván ennek így kellett lennie!

Én azt gondolom, hogy mindenki törekszik az állandósságra valamilyen szinten mind a magánéletében, mind a munkájában. Én az állandóság mellett a harmóniára is törekszem, ami lehet, hogy egyfajta női attitűd, és emiatt is fontos nekem. Csak szuperlatívuszokban tudok szólni a színházról, ahol nagyon jól érzem magam! Lehet, hogy egy kívülálló számára giccsesen hangzik, de nekem annyira jó dolgom van itt! Nagyon nehéz ám egy színésznőnek – most félretéve ezt az álprimadonnáskodást – ebben a korban szerepeket kapni, bármilyen színházban, főleg zenésben. Mert nagyon kevés szerep is íródik, és nagyon sokan vagyunk rá. A Romantikus komédia a hatodik darabom, és januárban kezdem a hetediket próbálni. A szakmai életemben nincs okom panaszra.

Jó érzés egy társulathoz tartozni?

Nekem nagyon! De azt hiszem, mindenkinek fontos, hogy társulatban játsszon. Persze ahogy most ezt kimondtam, rögtön cáfolom is, mert sokan vannak, akik a szabadságban találják meg a boldogulást, és abban érzik jól magukat. Amikor idekerültem hamar megtaláltam a helyemet, köszönhető ez a társulatnak, és talán minden szerénység nélkül mondható, hogy az én érdemem is. És az, hogy néhányukat a barátomnak is mondhatom, az különösen jó érzés.

Amikor idekerültél, akkor végeztél az egyetemen színházi nevelés szakon. Ez mit takar konkrétan?

A színházi nevelés szak azt jelenti, hogy drámapedagógus lehetnék, ha lenne pedagógus diplomám.  Akikkel együtt jártam a képzésre, ők pedagógusok voltak, én viszont a színészi diplomámra építettem, tehát hivatalosan nem drámapedagógus, hanem szakképzett drámaoktató a képesítésem.

Tanítottál is, vagy te magad akartál tanulni?

Volt egy időszak, amikor a második kerületi Képezőben, Szín-játék néven tartottam bevezetést a színház világába, 10-14 éves korosztálynak. És itt talán vissza is kanyarodhatunk a sorshoz, vagy a véletlenekhez, vagy hogy milyen fordulatokat produkál az élet. Volt egy időszak, amikor kevesebb munkám volt, és úgy éreztem, hogy abba a korba értem, amikor taníthatnék is. S ha már csinálunk valamit, akkor én azon a véleményen vagyok – a gyerekeimnek is mindig ezt sulykoltam kiskorukban –, hogy azt fejlesszük tökélyre, és hozzunk belőle ki mindent, amit tudunk. Ezért kezdtem az egyetemre járni, de szinte rögtön ahogy elindult, felhívott Schell Judit, hogy jöjjek. Egy évet foglalkoztam gyerekekkel, és máris le kellett adnom, mert annyi feladatom lett a Tháliában. Milyen érdekes, nem? És az is milyen igaz, hogy egyik munka hozza a másikat! De elvégeztem a szakot, nagyon jól is esett az egyetemre járni, de a tanítás intenzíven végül nem fért bele az életembe. Ha most kapnék egy felkérést, hogy például szombat délelőttönként tudnék-e órákat tartani, azt most nem tudnám bevállalni. Azt nem tudom, hogy mi lesz, mondjuk három év múlva, de jelenleg, és talán mondhatom, hogy szerencsére, nem fér bele az életembe.

Ha a tanításban most nem is, de melyik karakteredben tudsz a legjobban kibontakozni?    

Erre nem könnyű válaszolni.  A Thália Színház nem titkoltan „bulvár” színház, nagyon sok komédiát, vígjátékot játszunk, így elég szélsőséges skálán mozognak az általam megformált karakterek. A Komédia egy bankrablásról című előadás közel áll hozzám, mert van benne zene és énekelhetek is. Sikeres előadás, imádja a közönség, és most, hogy már harmadik évadjába ért, szerintem mi is felszabadultan tudunk benne komédiázni.

A Romantikus komédiát kinek ajánlanád?

Bármennyire nehéz is most a világban a helyzet, teltházakkal mennek az előadásaink. Talán ebből az egyértelműen látszik, hogy az emberek mennyire kiéhezettek a nevetésre. De talán a nevetés mellett a romantikára is vágynak, és ezért lesz üdítő előadás a Romantikus komédia, mert többet fog adni, mint csak jó szórakozást, vagy felhőtlen kacagást. Ebben az előadásban mindenki magára ismerhet, mert ez a csetlő-botló szerelem mindenkiben ott van. S ha csak öt ember úgy fog az előadás után távozni a színházból, hogy hú, most kell lépni, nem hezitálni tovább, mert tényleg rövid az élet, akkor már volt értelme az egésznek.

Kiemelt kép: Udvarias Anna (Fotó: Kovács Milán)