Magyarországon erős hagyománya van a bábművészetnek, számos nagyvárosunkban működnek nagymúltú, állandó játszóhellyel rendelkező bábszínházak és független társulatok, alkotócsoportok. Ki ne hallott volna az 1975-ben alapított debreceni Vojtináról, a tíz évvel később indult egri Harlekinről, vagy a ’91 óta működő győri Vaskakasról, és persze ne felejtsük ki a sorból az idén 70. születésnapját ünneplő Budapest Bábszínházat sem. Azt viszont kevesen tudják, hogy a műfaj sokszínűsége ellenére milyen kevés az olyan darab, amelyet kifejezetten bábszínházak számára írnak, a repertoáron lévő előadások legnagyobb részét dramaturgok adaptálják a bábszínpadokra.

Pedig legtöbbünk első színházi élménye biztos, hogy kapcsolódik a különleges technikához, sőt… talán még az első televízióban látott meséink szereplői is bábok voltak (Mekk Elek, Misi Mókus, a Kockásfülű Nyúl, etc.) Azonban sokan megfeledkeznek arról, hogy a műfaj nem csak a gyermekek számára nyújt szórakozást, előfordul az is, hogy a kísérőként érkező szülőket ugyanúgy magával ragadja a színpadi játék, ahogy a kicsiket. Sőt, a bábszínházak repertoárján rengeteg felnőtteknek szóló előadást találhatnak az érdeklődők: Shakespeare, Moliére és Madách művei remekül megférnek a mesedarabok mellett.

Szerencsére az utóbbi években felfigyeltek erre neves, elsősorban prózában alkotó rendezők is, így kerülhetett bábelőadásként színpadra a Leányálom Győrben (R.: Pelsőczy Réka), a Képzelt beteg Budapesten (R.: Alföldi Róbert), de arra is láthatunk példát, amikor alapvetően prózai daraboknál nyúlnak a bábok adta eszközökhöz. Ilyen például a Radnótiban játszott A párnaember (R.: Szikszai Rémusz), a 2017-ben a Belvárosi Színház színpadán bemutatott A hullaégető (R.: Pelsőczy Réka), és a Székéneben nagy sikerrel futó A nagy füzet is (R.: Horváth Csaba).

Jelenet A párnaember című előadásból (Fotó: Toldy Miklós)

Ez is a műfaj sokszínűségét, és a korosztályi kötöttségektől való elrugaszkodását jelzi. Az viszont kétségtelen, hogy ennek ellenére sincs könnyű helyzetben egyik bábszínház sem, ha a felnőtt közönséget kívánja megszólítani, hiszen a berögződések, és néha az előítéletek is nehezítik a dolgukat. Nemzetközi szinten más a helyzet, mint Magyarországon, külföldön kifejezetten „menőnek” számít a bábszínház. Ezt bizonyítja az is, hogy a 2010-ig rendszeresen megrendezett Pécsi Nemzetközi Felnőttbábfesztiválra 30 ország közel 100 társulata látogatott el, ez alkalmanként 250-500 résztvevőt jelentett.  Az azóta eltelt 9 évben ugyan nem volt újabb fesztivál, ám azt kijelenthetjük, hogy a magyar közönség is szépen lassan felismeri, hogy milyen izgalmas rétegei lehetnek egy-egy bábelőadásnak. Így lehet az, hogy a Budapest Bábszínházban játszott Jeanne Teller Semmi című regényéből készült darabra például évek óta szinte lehetetlen jegyet kapni.  

A dán írónő világsikert elérő könyvét több alkalommal bemutatták már, ám Hoffer Károly és Gimesi Dóra voltak az első rendező-dramaturg páros, akik bábszínházi adaptációt készítettek a műből. Méghozzá nem is akármilyet, a 90 perces darab minden egyes momentumának több, egymásra épülő jelentésrétege van, melyek a történet előrehaladtával egyre közelebb visznek a fő kérdés megoldásához: mik azok a fontos dolgok, amikért érdemes élni.

Jelenet a Semmi című előadásból (Fotó: Éder Vera)

A Budapest Bábszínház mindig is nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy kortárs drámákat játsszon, különös tekintettel a magyar írók műveire, így 70. születésnapja alkalmából fiatal alkotók számára hirdetett drámaíró pályázatot, amelyre olyan szerzők jelentkezését várják, akik már elmúltak 16 évesek, de még nem töltötték be a 36. életévüket. A téma a 13-18 éves korosztály problémáinak feldolgozása, a műveket május 31-én éjfélig lehet feltölteni a Budapest Bábszínház erre létrehozott felületére:

https://dramapalyazat.budapestbabszinhaz.hu/

A beérkezett darabokat egy háromfős szakmai zsűri bírálja el, melynek tagjai Dobák Lívia dramaturg, Nánay István kritikus és Tasnádi István író. A győztes 650.000HUF pénzbeli juttatásban részesül, illetve a Budapest Bábszínház eldöntheti, hogy a nyertes dráma felhasználására szerződik-e az alkotóval, a megállapodás három évre szól, amely alatt az intézményé a győztes darab magyarországi bemutatásának kizárólagos joga.

Kiemelt kép: Jelenet a Budapest Bábszínház A vihar című előadásából (Fotó: Várady Nikolett)