Dobozolunk, dobozolunk – Kritika a Tótékról

Ugyan majdnem 20 esztendővel ezelőtt, 2004-ben mutatta be legelőször Örkény István Tóték című darabját a Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház (Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház), napjainkra azonban a hazánk szomszédságában kialakuló drámai helyzet, majd abból következően a társulat magán- és szakmai életében egyaránt megjelenő rendkívüli körülmények együttesen hatva újra premierhatásúvá tették a jelenleg számos itthoni nagyszínpadon közel azonos időben bemutatkozó előadást.

A színdarab Magyarországon tartózkodó közreműködői vendégjáték formájában az arra vonatkozó meghívásoknak eleget téve az ország jó néhány pontjára eljuttatták már a tragikomédiát, és egyelőre csak úgy, mint az általuk megformált karakterek, folyamatos alkalmazkodásban élnek, amíg valamiféle kedvező fordulatnak köszönhetően vissza nem térhetnek saját játszóhelyükre, ahol jelenleg egyébként menekültek vannak elszállásolva. Örkény István jogörökösei – Radnóti Zsuzsanna és az előadás további jogörökösei, a Proscenium Szerzői Ügynökséggel egyetemben – a produkció jogdíjától nemes gesztust gyakorolva egyaránt eltekintenek, míg a hazai színházak a darab saját műsorrendjükbe történő alkalomszerű beillesztésével, illetve a jegybevételek felajánlásával segítik a külhoni színművészeket.

A publikum, amely a társulat tagjait személyes jelenlétével támogatja meg az egyes játszási helyeken, már a nézőtérre való megérkezésének pillanatában azzal szembesülhet, hogy a játéktér nemhogy nincsen függönnyel eltakarva, de az előadásban Tótnét alakító Szűcs Nelli elkezdte bejátszani a színpadot: a falusias jellegű díszletkonyhában húsokat sütöget, melyeknek illata a sok közül a legelső olyan inger, ami az előttük álló este folyamán érheti a közönséget. A merőben egyedi felütés egyúttal el is törli a szigorú, színházi kereteket, ezáltal még inkább rögvalóságként tálalja az elkövetkezendő fikciós eseményeket. A színpadkép tudatos koncepciót jelez: a kettéosztott tér egyik része a főszereplő család élettere, míg a másik fele az adott korszak hátterét olykor groteszk formában megvilágító csoportos közreműködők állandó játékterülete. Vidnyánszky Attila rendező a darabot ugyanis nem egyetlen kijelölt történelmi érába helyezte. Amint az az előadásban elrejtett szimbolikus jellegű utalásokból kiderül: a téma és a mondanivaló egyetemességét hangsúlyozva a cselekmény kibontakozásának időpontját egészen a nagy világégésig, azaz a földkerekség jórészének háború által való elpusztulásáig, illetve a jelenség egy másik értelmezését alapul véve a világmindenségnek tűz által bekövetkező megsemmisüléséig vezette el.

Az előadás egyúttal arra is rámutat meglehetősen erőteljesen, hogy a hatalom, valamint annak gyakorlása többféle jellegű lehet, eltérő formákat ölthet, számtalan alakban jelentkezhet, egyidejűleg pedig akár több személy is rendelkezhet vele. A Tóték mindennapjait megkeserítő őrnagy mellett a falu postása is számottevő befolyást gyakorol a főhősök életére azzal, ahogy a kézbesítés folyamatát manipulálja öntörvényűen, Tótné viszont az események előrehaladtával afféle női diktátorként igyekszik kontroll alatt tartani a családtagjait a fia jövőjének biztosítása érdekében. A darab csúcspontját, a gyilkossági jelenetet követően pedig véres tettének következtében maga Tót is megkérdőjelezhetetlen tekintélyt nyer el, bár a Vidnyánszky-féle értelmezésben a családfő addig sem az őrnagy által elővezetett terror megszokottan passzív elszenvedője.

Trill Zsolt alakítását Latinovits Zoltánéhoz mondják hasonlatosnak az egyes színházkritikák és elemzések, akik azonban látták már a színészt más darabokban szerepmegformálás közben, azok a Tóték esetében is felfedezik a kizárólag rá jellemző, sajátságos, egyéni ízeket. Ami mégis közös benne, és az 1976-ban elhunyt színészlegenda őrnagy-értelmezésében, az az általuk megjelenített karakterben rejlő bipoláris jegyeknek a tökéletes módon való érzékeltetése.

Polyák Anita nem elégszik meg azzal, hogy egy naiv, mindenre rácsodálkozó kislány figuráját hozza Ágikaként, mint tette azt mondjuk Venczel Vera a színdarab Isten hozta, őrnagy úr! című filmváltozatában, hanem hatalmas bátorsággal pakolja magára a darab további humorforrásának felfakasztása okán az eljátszott szereplő tökéletlenségének rétegeit. A falu más egyéb lakói Örkény István írói zsenialitásának köszönhetően mind-mind különálló, de jól körülírható egyéniségek, így azoknak a színművészeknek viszont, akik az ő bőrükbe bújnak bele estéről estére, csak rá kell térniük egy alaposan kikövezett ösvényre, melyről a többi közreműködők is csupán a rendezői instrukciók függvényében térnek le.

Az őrnagy megérkeztével azonban a közösség általános idilljének fokozatosan vége szakad, és ahogyan az általa elvárt dobozolási folyamat kezdeti precizitása a család belefáradása miatt átcsap fejetlenségbe, a színpadon szétdobált dobozok saját fizikai valóságukban jelképezik azt, hogy mentális értelemben is egyre inkább megbomlott a rend, és a cselekmény egészen biztosan egy jövőbeli tragédia felé tart, vagy juthat el. A rendezés a fentiekben tárgyaltak mellett abból a szempontból is egyedi és formabontó lett, hogy Vidnyánszky Attila az Örkény által előírtakon túl további személyeket szerepeltet, akik sokszor magukat a főhősöket is túlharsogva, vagy azokhoz egy-egy jelenet erejéig  társul szegődve a darab alaphangulatát adják meg különböző utalások segítségével, melyekre a beregszásziak saját élethelyzete további áthallásokat egyaránt ráereszt, amiket az aktuálpolitikai történések ismeretében a közönség maga is dekódol és észrevesz.

A jelenlegi információk szerint egyelőre a Tótékat tudja csak játszani a kis csapat, mert a többi előadás díszlete még odaát, Beregszászon van. A színésznők – akik a férfiakkal ellentétben átjárhatnak a határon – többszörös autós és kisbuszos fordulókat téve a teátrum többi produkciójának mozdítható kellékeit apránként ugyan átszállíthatják, egyelőre azonban ők is az új projektre, A helység kalapácsának próbafolyamatára koncentrálnak, amely kitűnő választás a közeledő Petőfi-emlékév vonatkozásában, tekintettel arra is, hogy már több teátrum jelezte érdeklődését a készülőfélben lévő színdarab iránt.

Kiemelt kép: Jelenetkép a Tóték című előadásból (Fotó: Eöri Szabó Zsolt)