Tavaly év végén újabb gyöngyszemmel gazdagodott a 21. Század Kiadó KULT Könyvek sorozata: Claire Keegan kisregénye az Írországban működő Magdalen mosodák súlyos titkait mutatja be egy kisember sorsán keresztül.

1985, a karácsony előtti hetek egy ír kisvárosban. A közel negyvenéves Bill Furlong szén- és fatelepén ilyenkor a legnagyobb a forgalom. A férfinak egy nap egy szállítmányt a zárdához kell kivinnie, és ráébred valamire, aminek hatására át kell értékelnie a múltját. Eltöpreng, vajon minden úgy van-e jól, ahogy van. A város polgárai, akiket az egyház tart a markában, mindenesetre hallgatnak.

Claire Keegan 1968-ban született Írországban, az USA-ban járt egyetemre, majd Walesben is élt. A szerző rögtön 1999-es debütálásakor díjak sorát nyerte el, eddig öt könyve jelent meg. 2022-ben A csendes lány címmel mutatták be a Foster című művéből készült filmet. Az Ilyen apróságokból szintén film készül, amelyet idén láthatunk majd.

Karácsonyi ének, A halál kocsisa, A kis gyufaáruslány – ezek a művek, mesék is eszünkbe juthatnak Claire Keegan kisregénye kapcsán, hiszen mindegyik mű Jézus születésének ünnepének idején játszódik, ugyanakkor mégsem a boldog családi együttlétről szól. Az ezekben olvasható szomorú sorsok mégis képesek megérinteni az olvasót, hiszen sokkal hatásosabban szólnak a szeretetről és az emberségről, mint bármely idilli kép. Az pedig nem véletlen, hogy a felsorolást éppen Dickens művével kezdtem, hiszen a szerző és ezen műve is fontos elemét képezi a történetnek. A kötet hangulata – bár a cselekmény jó 100 évvel később játszódik – is megidézi a viktoriánus kori szerző műveit, emellett a főszereplő, William gyerekként találkozott először a Karácsonyi énekkel, amelynek elolvasása akkoriban nagy kihívás elé állította őt. De leküzdötte az akadályokat, ez pedig a jövőbeni teljesítményére, életére is hatással volt. Most, felnőttként pedig a David Copperfieldet kéri feleségétől karácsonyra.

William feleségével együtt neveli öt lányát, és bár az éhhaláltól messze állnak, őket is, csak úgy, mint New Ross városának többi lakóját a szegénység jellemzi. Igen megható pontja a regénynek, amikor a lányok Mikuláshoz írt leveleinek olvasásakor nagy kő esik le a szívükről, amiért a gyerekek olyan dolgokat kérnek, amiket meg tudnak számukra venni. A lányok – a legnagyobbtól kezdve a legkisebbekig – tisztában vannak a család anyagi helyzetével, éppen ezért kívánságaik is meglehetősen szerények, ettől a helyzettől pedig bizonyára minden olvasónak összeszorul a szíve.

„Lehet-e éveket, évtizedeket, egy egész életet leélni úgy, hogy valaki, aki kereszténynek mondja magát, tükörbe tud nézni, pedig sosincs bátorsága szembefordulni azzal, ami van?”

William élete soha nem volt viszontagságoktól mentes: sorsa már születésekor megpecsételődött, hiszen egy leányanya gyermekeként jött világra, apját soha nem ismerte, és bár valószínűleg az őket befogadó és a fiút pártfogásába vevő Wilson asszony tudja a titkot, de soha nem árulta el. A férfi sorsának alakulását látva azonban tudjuk, hogy van kiút, főleg, hogy William és felesége kemény munkával elérte, hogy mindegyik gyermekét felvegyék a Jó Pásztor nővérek által üzemeltett gimnáziumba. A történet másik szálába ezen a ponton kapcsolódunk be, ugyanis az iskola mellett működik egy zárda és mosoda, ahová Bill is rendszeresen szállít szenet. Egyik alkalommal összetalálkozik egy ott élő és dolgozó nővel, akivel az apácák igen kegyetlenül bánnak, elszakítva őt csecsemőjétől. William értékrendje azonnal megváltozik, amint tanúja lesz ennek a szörnyűségnek, és ami még inkább elborzasztja az az, hogy az emberek – akik leginkább hisznek a kereszténységben – elfordítják a fejüket. Ezáltal a könyv tökéletes látlelete lesz annak, hogy némely esetben hogyan bújnak a vallás mögé, és szentesítik cselekedeteiteket annak nevében.

A regényhez írt feljegyzésében Keegan kifejti, hogy a történetet ihlető Magdalen mosodákat, melyekbe a becslések szerint 30 000 ír nőt zártak be a XVIII. és XX. század között, a katolikus egyház működtette és finanszírozta az ír állammal egyeztetve. 2014-ben Catherine Corless történész megrázó kutatási eredményt tett közzé: 1925 és 1961 között a Galway megyei Tuam otthonban 796 kisgyermek vesztette életét. Az ír kormány részéről a Magdalen mosodák ügyében egészen Enda Kenny miniszterelnök 2013-as nyilatkozatáig pedig semmilyen bocsánatkérés nem hangzott el. Keegan kötete bár nem konkrét esetet dolgoz fel, mégis a legkonkrétabban mutatja be, mit tehet egy kisember a legnagyobb önkény esetén. Egészen kis dolgokat. Ilyen apróságokat.

Claire Keegan: Ilyen apróságok (Small Things Like These), ford.: Nemes Anna, 21. Század Kiadó, 96 oldal

Kiemelt kép: Claire Keegan: Ilyen apróságok (Szerzőportré: Patrick Bolger/The Observer)