Cziffra György emlékére állítottak szobrot Budapesten

Cziffra György 1921. november 5-ben született Budapesten, és Franciaországban hunyt el 1994. január 15-én. A Liszt Ferenc-díjas zongoraművész az egyik legjelentősebb és világszerte legismertebb magyar zenei előadóművész volt. Születésének 100. évfordulója alkalmából Budapest XIII. kerületben szobrot állítottak emlékére. Az alkotás Meszlényi Molnár János munkáját dicséri, aki az önkormányzat meghívásos pályázatán a három résztvevő közül, szakmai zsűri javaslata alapján nyerte el a lehetőséget. Dr. Tóth József, a kerület polgármestere a szoboravatáson felidézte Cziffra György kerületi kötődését, s azt a kivételes életutat is, ahogyan a Tripolisz elnevezésű, fabarakkokból álló szegénytelepről, az angyalföldi szegénysorról csodagyerekként elindult a világ meghódítására.

Cziffra György életútja is azt bizonyítja számunkra, hogy sohasem szabad feladni vágyainkat, elképzeléseinket, és ez a rendkívüli életpálya arra tanít, hogy rendszeres munkával, kitartó akarattal a tehetség kibontakoztatható: 1942-ben, mikor még meg sem született fia, György, behívták katonának. A szovjet fogságból többször is megszökött, de csak 1946-ban térhetett haza. 1947-től folytatja tanulmányait Ferenczi Györgynél, 1950-ben megpróbált emigrálni, de elfogták, és három évre kényszermunkatáborba vitték, Recskre, ahol kőfejtőben dolgoztatták. Keze megsérült, élete végéig csuklószorítót hordott, hogy játszani tudjon.

A később bárzongoristaként tengődő Cziffra a kollégák és barátok segítségével az 1950-es évek közepén ismét a pódiumra került és felvételeket is készíthetett, később Liszt Ferenc-díjat kapott. 1956 szeptemberében felkérték, ugorjon be hat hét múlva Bartók Béla elképesztően bonyolult 2. zongoraversenyének szólistájaként. Október 22-én az Erkel Színházban tomboló siker fogadta a bravúros produkciót, Cziffra a zongoraversenyt követően ötször játszotta el ráadásnak a Rákóczi-indulót. 1969-ben saját nemzetközi versenyt alapított Versailles-ban, felújította és koncertteremmé alakította a romos senlis-i kápolnát, amelyet Liszt Ferencről nevezett el, ahol évről évre a legnevesebb muzsikusok léptek fel. Később Charles de Gaulle francia köztársasági elnök zenekedvelő felesége kérésére meghívta Cziffrát az Élysée-palotába, ezt követően kapta meg a francia állampolgárságot. Hatvan éves volt, amikor egyetlen fia, aki karmesterként rendszeres muzsikustársa is volt, meghalt egy otthoni tűzbalesetben. Ettől kezdve nem koncertezett zenekarral és lemezfelvételt sem készített. Magyarországgal azonban kivételt tett: fia halála után két héttel minden erejét összeszedve az első Budapesti Tavaszi Fesztiválon a magyar közönség kedvéért színpadra lépett . 72 évesen egy Párizs környéki klinikán halt meg.

Cziffra György improvizációs készsége minden országban lenyűgözte a koncerttermek közönségét, játékát Liszt Ferencéhez hasonlítják a mai napig. A művész mégsem volt elégedett önmagával, folyton tökéletesítette tudását, mellette rengeteget gyakorolt. Nem elégedett meg azzal, hogy eljátssza a hangokat, a szerző alkotótársává akart válni: minden előadásába belecsempészte saját egyéniségét, de nem csorbította a szerzők műveit.

Kiemelt kép: Cziffra György szobra ( Fotó: XIII. kerület szobor avatás)