A február 14-én bemutatásra kerülő Lúdas Matyi című darabot Benkó Bence és Fábián Péter, a k2 Színház alapítói mesélik újra a maguk sajátos stílusában a Szegedi Nemzeti Színház nagyszínpadán. Többek között a klasszikus mesék újraköltéséről, illetve az inspirációkról is beszélgettünk a rendezőpárossal.

Először van lehetőségetek Szegeden dolgozni. Milyen érzés itt, a napfény városában?

Fábián Péter: Nagyon felemelő itt dolgozni. Dolgoztunk már kőszínházban, de alapvetően mi a független szférából jövünk Budapestről, ahol nekünk, mint társulatnak nincsen játszóhelyünk, ahol állandóan próbálhatnánk. Éppen ezért, amikor ilyen lehetőségünk adódik, akkor tudjuk megtapasztalni igazán, hogy egy ilyen intézmény mekkora infrastruktúrával képes működni és értékeljük az olyan hétköznapi apróságokat, amelyek nekünk alapból nem feltétlenül járnak. Az itteni társulattal egyébként nagyon jó érzés volt találkozni, mert nagyon hamar elkezdtük egymás nyelvét olvasni, gyorsan sikerült megérteni egymást a színészekkel. A próbák pedig onnantól kezdve tudnak nagyon élvezetesek lenni, hogy megtanultunk egyfelé gondolkodni és együttműködni.

Benkó Bence: Tényleg nagyon jó csapatot kaptunk. Mindenki nagyon lelkes, mindenki rá van pörögve az előadásra és nagyon sokat nevetünk.

Ti ketten, mint rendezőpáros, hogyan osztjátok fel egymás között a feladatokat?

F. P.: Az a furcsa helyzet áll fenn, hogy mindent közösen csinálunk. Közös a rendezés is, közös az írás is (sőt, az írásból még a színészek is kiveszik a részüket). Ha egyikünk éppen instruál, a másik figyel a háttérből, hogy mi hogyan működik, majd később ez a felállás felcserélődik.

Szakács Ferenc, Fábián Péter és Benkó Bence a Lúdas Matyi olvasópróbáján (Fotó: Szegedi Nemzeti Színház)

Miért éppen a Lúdas Matyira esett a választás?

B. B.: Amikor minket felkerestek, azzal az ajánlattal kértek fel, hogy egy gyerekdarabot szeretnének, hogy rendezzünk és az ő első ajánlatuk éppen a Lúdas Matyi volt. Mi erre nyitottak voltunk és egyből felkeltette az érdeklődésünket. Némi félelem természetesen volt bennünk, hiszen mi általában átírjuk a műveket és elég sok olyan gyerekdarab van, amivel nehéz bármit is kezdeni. Ez a történet azonban kellően jó alapanyagnak tűnt ahhoz, hogy általa aktuális társadalmi problémákról beszéljünk, így nagyon örültünk, amikor ezzel az ötlettel álltak elénk. Annak pedig méginkább, hogy szabad kezet kaptunk az átdolgozásra.

F. P.: Az is jó a Lúdas Matyiban, hogy nem egy tipikus gyerekdarabról van szó. Maga az író, Fazekas Mihály sem kifejezetten gyerekeknek írta, hanem konkrétan a népnek. A téma abszolút felnőttekhez szól és ez volt az igazi kihívás mind az írás, mind pedig a koncepciót illetően – hogy miként formáljuk meg mindezt úgy, hogy a gyerekek számára is érthető legyen a darab problematikája. És persze ezen felül pedig még anyunak és apunak is élvezhető legyen. Ha úgy vesszük tehát, ez amolyan családi vállalkozás volt a részünkről.

Hogyan tettetek eleget ennek? Hogyan fordítottátok le mindezt gyereknyelvre? Túl azon, hogy sok humorral támogatjátok meg.

B. B.: Azzal próbálunk meg játszani, hogy erős színpadi helyzeteket teremtünk. Így, ha nem is érti a gyerek minden szavát a darabnak, de a helyzet élességét érzékelni fogja és kap egyfajta élményszerűséget, amelyet akár hatévesen is le tud követni. Megpróbáljuk stilizálni és sok helyzetkomikumot belevinni – utóbbit még olyan arányban, hogy ne legyen öncélú. Meglátjuk aztán, mennyire tudjuk magunkat ez ügyben fegyelmezni, mert a színészek ebben nagyon jók és a gyeplőket olykor vissza kell kicsit venni.

Benkó Bence és Fábián Péter a Lúdas Matyi próbáján (Fotó: Kelemen József / Szegedi Nemzeti Színház)

Említettetek átírásokat. Mire lehet számítani? Ha minden igaz, a harmadik verés elmarad és helyette bírósági tárgyalás lesz.

B. B.: Nyilván az alapot megtartottuk: Matyit megverik, ő pedig megfogadja, hogy visszaver. Az első gondolatunk viszont az volt, ami ezt az egész tárgyalást is életre hívta, hogy nem szeretnénk olyan előadást csinálni, ami azt mondja, rendben van az, ha visszaversz háromszor, miután téged elvertek. E mögé a gondolat mögé mi nem tudtunk beállni. Elkezdtünk morfondírozni ezt követően azon, hogy miként lehetne ezt a dilemmát izgalmasan behozni. Ennek mentén nagyjából, mindezt figyelembe véve, a darab kétharmadáig ugyanaz történik, mint az eredeti műben, csak épp a mi szövegeinkkel megtámogatva. Igyekeztünk ugyanakkor minden szereplővel kicsit mélyebben foglalkozni, így Matyi édesanyjával, az ispánnal, illetve a bírákkal is.

F. P.: A legradikálisabb lépés amellett, hogy a harmadik verést elhagyjuk, hogy miközben lejátszódik ez a Döbrögi-Lúdas konfliktus, az igazi főszereplő itt maga a nép, Döbrög népe. Megmutatjuk azt, hogy miként jut el a tűréstől a lázadásig, miként jön rá arra, hogy nem feltétlen kell lennie felette egy úrnak, maga is el tudják dönteni, hogyan tovább. Ezt próbáltuk elmesélni humorral, gyereknyelven.

El tudom képzelni, hogy valaki felháborodik azon, hogy ennyire megváltoztattátok az eredeti művet. Ettől nem féltetek?

F. P.: Állok elébe. Csináltunk már olyat, hogy eredeti szöveget átdolgoztunk radikálisan és pofátlanul. Én kimondottan örülnék annak, ha lenne, aki felháborodna, mert annak a miértje egy tök izgalmas helyzetet eredményezne. Viszont az, hogy csak azért kell úgy kell csinálni, mert a Mihály úgy írta le, az nem valami jó érv. Én személy szerint abban hiszek, hogy a színháznak fontos az, hogy a máról szóljon. Ez a tény pedig az eredeti drámákat alapanyagokká teszi nekünk. Van az a fajta nyakas tisztelet az eredeti mű felé, ami meg tud ölni egy egész előadást.

Benkó Bence és Fábián Péter a Lúdas Matyi próbáján (Fotó: Kelemen József / Szegedi Nemzeti Színház)

A ti történetetek kontextusában és a változtatások fényében felmerült bennem a kérdés: kicsoda Lúdas Matyi és kicsoda Döbrögi?

F. P.: Alapvetően az eredeti mű egyszerűségét Döbrögit illetően megőriztük. Ő egy hatalmi mámorában tespedő, gőgös úr, aki meg van bizonyosodva arról, hogy ő maga a törvény. Többször is hangoztatja a darabban, hogy „Döbrög én vagyok.”. Rendkívül ostoba és buta karakter, aki erre még büszke is. Gömöri Krisztián egyébként elképesztően árnyaltan és vastag ecsettel festette őt meg – nagyon sokat hozzáadott, hogy Döbrögi olyan legyen, amilyen. Egy óriásira nőtt gyerek, aki azt hiszi, hogy bármit megtehet, ezt az aspektust nagyon izgalmasan bele tudta fogalmazni. Ezzel szemben Matyi egy lusta disznó (ahogy az anyja hívja), aki nem tudja, mihez kezdjen magával és csak úgy elvan, ami egyébként nagyon jellemző a mai fiatalokra is. Ebből a pontból indul, és ami történik, kibillenti a passzivitásából. Ezt követően indul el valamiféle jellemfejlődési folyamat, és tanulmányútjai során fokozatosan ráébred: a verésre nem feltétlen a verés a legjobb válasz.

Vele szemben Döbröginél akkor nem lesz ilyen fejlődési ív?

F. P.: Nála olyan ív van, hogy egyre jobban fél és egyre paranoiásabb lesz. Egyre radikálisabb törvényeket hoz, miközben mi látjuk egy diktatúra kifejlődését és összeomlását is egyben. Mindez – hangsúlyozom – úgy, hogy gyerekek is megértsék.

Az eredeti könyvön és a klasszikus adaptációkon kívül honnan merítettétek még az ihletet?

F. P.: Elolvastunk több adaptációt, több feldolgozást, ezen túl pedig, ami nagyon fontos inspiráció volt, az a Kohlhaas Mihály-történet, amellyel több rokonvonást is mutat Lúdas Matyi históriája, főként abban, ahogy kisemberként próbálja igazolni a saját bosszúját és igazságérzetét. Akadtak persze vadabb inspirációk is: Tarantino Djangója például, ami már a címben is megidéződik, illetve ezen kívül több mai bosszúdrámát is megnéztünk, hogy hangolódjunk.

Benkó Bence és Fábián Péter a Lúdas Matyi próbáján (Fotó: Kelemen József / Szegedi Nemzeti Színház)

Egy ilyen sajátos koncepcióhoz milyen látványvilágot eszeltetek ki?

F. P.: Szakács Ferenc és Horváth Jenny a felelősek a díszletekért és a kiindulási pont az volt, hogy a nép építi Döbrög városát. Nem tudjuk miért és meddig, de folyamatosan épül és ez az, ami meghatározza a látványvilágot, a tánckar pedig így nagyon sokszor fog dolgozni a háttérben. Megpróbáltunk emellé egy kitalált középkori hangulatot érvényesíteni, amolyan Vadiúj vadnyugat-stílusban, ami pedig a jelmezeket illeti, igyekeztük az állatszimbolikát beépíteni. A nép ruhája például a bárányokra fog hasonlítani, míg Döbröginek disznó-fizimiskája lesz. Ezzel is igyekeztünk a gyerek-közönség felé közelíteni, ami amúgy Jennynek nagyon izgalmas kihívás volt.

Mit láthatunk tőletek legközelebb?

F. P.: Tavasszal lesz egy darabunk a társulatunkkal, a K2-vel, majd pedig egy másik íróval összefogunk, és hárman írunk egy darabot, azt fogjuk bemutatni Pesten, az MU Színházban. Sci-fi darab lesz, amelyben mindent és mindenkit gépek irányítanak és néhol kabaréba is átmegyünk. Persze ebből még egy sor nincs meg, egyelőre csak ötletelgetések folynak.

Kiemelt kép: Benkó Bence és Fábián Péter (Fotó: Nagy Mari)