A Nemzet Színésze címet Schwajda György javaslatára 2000. augusztus 22-én adományozta először a nemzeti kulturális örökség minisztere tizenkét olyan színművésznek, akik a magyar nyelv ápolása, a nemzeti irodalom tolmácsolása, a magyar színművészet, a nemzeti színjátszás fejlesztése, illetve népszerűsítése során kimagasló érdemeket szereztek.
A cím csak annak adományozható, aki betöltötte 62. életévét, 40 évet eltöltött a színészi pályán, vagy legalább 20 évadot – évadonként legalább egy bemutatóval – a budapesti Nemzeti Színházba, és legalább egy elismerésben részesült már pályája során (Jászai Mari- vagy Kossuth-díjban). Ha a cím egyik viselője elhalálozik, a megüresedett helyre a Nemzet Színészei egyhangú szavazással emelhetnek maguk közé új tagot. Benedek Miklós január 9-i halálát követően a mai napon Csikos Sándor lépett a Nemzet Színészei közé.
Csikos Sándor Karcagon, 1941. október 28-án született, édesapja Kisgazdapárti parlamenti képviselő volt. A debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumban érettségizett, ezt követően nyert felvételt a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahol 1965-ben végzett. A diploma megszerzése után 1969-ig a Miskolci Nemzeti Színház, 1969 és 1972 között az Irodalmi Színpad, 1972 és 1974 között a debreceni Csokonai Színház, 1974 és 1975 között a győri Kisfaludy Színház, majd 1975 és 1984 között ismét a Csokonai Színház tagja lett. 1984 és 1993 között a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulatát erősítette, 1990 és 1993 között igazgatója is volt a teátrumnak. 1993 óta ismét a Csokonai Színház tagja. 1979 és 1984 között a debreceni Színjátszó Stúdió beszédtanára, de 1994-től évekig oktatott a debreceni Ady Endre Gimnázium drámatagozatán is. 2009-ben DLA fokozatot szerzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.
A színházi adattár szerint bemutatóinak száma majdnem eléri a 200-at. Pályafutását a legnagyobb drámaszerzők művei fémjelzik: Shakespeare (Ahogy tetszik – Jaques; Macbeth – Macduff; Szeget szeggel – Claudio, Hamlet – Rosencrantz, Tévedések vígjátéka – Syracusai Antipholus; A windsori víg nők – Kevés, Rómeó és Júlia – Capulet, Escalus), Csehov (Sirály – Trepljov; A három nővér – Prozorov; Ivanov – Sabelszkij); Molière (Versailles-i rögtönzés; Gömböc úr – Eraste), Schiller (Turandot – Altin, Stuart Mária – Talbot); Tennessee Williams (A vágy villamosa – Pénzbeszedő; Orfeusz alászáll – Val Xavier); Dosztojevszkij (Ördögök – Sztavrogin; Bűn és bűnhődés – Porfirij); Edmond Rostand (Cyrano de Bergerac – Cristian), Sławomir Mrożek (Négyes), Puskin (Anyegin – A költő), Dürrenmatt (János király – címszerep), Hubay Miklós (Szüless újra, kedves – A fiú; Római karnevál – A férfi; Egy szerelem három éjszakája – Bálint; Tüzet viszek – Öreg), Szabó Magda (Az a szép, fényes nap – Tata; Régiómódi történet – Majthényi Béla; És ha mégis, uram? – Teuton atya; Széchenyi – címszerep; Sziluett – Vörösmarty Mihály; Kiálts, város! – Gál Nagy István; A macskák szerdája – Főkurátor úr Domokos), Szakonyi Károly (Ha itthon maradnál – Férfi), Tamási Áron (Ördögölő Józsiás – Kámzsa); Gyurkovics Tibor (Bombatölcsér – Béla; Kreutzer-szonáta – Pozdnisev); Molnár Ferenc (Józsi – Sebő; Játék a kastélyban – Almády; Olympia – Albert), Madách Imre (Az ember tragédiája – Lucifer); Márai Sándor (A gyertyák csonkig égnek – Konrád). Jelenleg A Pál utcai fiúk című zenés színjátékban Rácz tanár úrként, valamint a Magyar Elektra című előadásban a Mester szerepében látható a debreceni Csokonai Színházban.
„Egy sor egészen eltérő karakterű darabban játszottam, minden szerep másféle energiákat megmozgató feladat volt. Én azt akartam, hogy másként játsszak Ödön von Horváthot, Csehovot, egy kortárs magyar mai figurát, másként vígjátékot és másként tragédiát” – mondja pályájáról Csikos Sándor. A máig aktív színész dobogós azon magyar színészek között, akik a legtöbbször játszották Az ember tragédiája Luciferjét, közel százharmincszor lépett fel a Madách teremtette alakban. A színjátszás mellett három évtizeden keresztül tanított színpadi beszédet, többek között Eszenyi Enikőt, Tenki Rékát, Schell Juditot, Csuja Imrét, Szarvas Józsefet és Polgár Csabát. A Csokonai Színház kiadásában az idén jelent meg Csikos Sándor – Kulisszák nélkül címmel a színművész eddigi gazdag életútját bemutató kötet. A könyv felidézi a színháztörténetet, barátságokat, pályatársakat, társulatokat, fontos mondatokat, Csikos úgy meséli el a maga életét, hogy közben másokról, a korról és színházról is beszél, abból a nézőpontból, ahogyan ő látja az életet.
A művészt 1987-ben Jászai Mari-díjjal, 1995-ben Kazinczy-díjjal, 1998-ban Csokonai-díjjal, 1999-ben Kölcsey-emlékplakettel tüntették ki, 2004-ben megkapta A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. 2007-ben megkapta a Debrecen Kultúrájáért-díjat, 2010-ben a Pro Urbe Debrecen díjat. 2012-ben érdemes művésszé, 2016-ban Debrecen díszpolgárává, 2017-ben kiváló művésszé avatták. 2017-ben elnyerte a Mensáros László-díjat.
Kiemelt kép: Csikos Sándor (Fotó: Zelenka Attila)