Idén is kora ősszel, a hivatalos évadkezdés előtt rendezik meg a Thália Színházban a Vidéki Színházak Fesztiválját. A programsorozat szeptember első napjaiban kilenc előadást kínál azon nézők számára, akik a nyári melegben kiéheztek a színházi csemegékre. A fesztivál idei válogatásában találhatunk klasszikus és kortárs színművet, filmadaptációt, valamint hazai és külföldi darabot is.
A színházi seregszemle idei egyetlen orosz alkotása, a Ványa bácsi szeptember 6-án 19 órakor lesz látható a Tháliában. A Váci Dunakanyar Színház és a Bartók Kamaraszínház közös produkcióját Yaroslav Fedoryshyn rendezte, aki már nem először dolgozott a világirodalom egyik legnagyobb hatású alakjának, Csehovnak valamelyik művével.
A gyakorlott színházba járók biztosan láttak már egy, de inkább több darabot is az orosz szerzőtől, ám akit még elkerült az a szerencse, hogy a „drámaiatlan” dráma megteremtőjének valamelyik művét színpadon láthassa, az is biztosan tud mondani egyet a legnagyobb sikerei közül. Azt viszont talán már csak kevesen tudják, hogy Csehov egyszer majdnem teljesen felhagyott a drámaírással. Kiemelkedő munkája, a Sirály 1896-ban ugyanis hatalmasat bukott, akárcsak a rá két évvel megjelenő újabb alkotása. A novellákat is író Csehov a kreatív válságának egy pontján úgy látta, jobban teszi, ha elfordul a színpadi művektől.
Ekkor találkozott az akkoriban alakuló moszkvai Művész Színház vezetőivel, akik meggyőzték arról, dőreség lenne felhagynia a drámaírással. Hogy bizonyítsák igazukat, bemutatták a megbukott Sirályt, amely a Művész Színházban hatalmas sikerrel debütált, és innentől kezdve Csehov, valamint a teátrum vezetőinek munkássága összefonódott. Az író soron következő drámáit, a Ványa bácsit, a Három nővért, valamint a Cseresznyéskertet is ők vitték sikerre.
A Ványa bácsi Csehov egy jóval korábbi, A manó című vígjátékának átírásával született, a komédia központi figuráinak és helyzeteinek zöme átkerült az új darabba, ami A manótól teljesen eltérő történet lett, másfajta befejezéssel. A Ványa bácsi elkészülte nem mondható tipikusnak, ám mondanivalója 120 évvel a megjelenése után ma is aktuális, hiszen az emberek egymás közti viszonyáról, az alapvető emberi természetről, az érzésekről és a szerelemről beszél.
Főhőse a munkába fásult zsémbes agglegény, aki elhunyt húga lányával él a birtokon, melyről lemondott, hogy támogassa sógorát, a nyugalmazott egyetemi tanárt Szerebrjakovot. Életük egyhangú, ám nyugodtnak cseppet sem mondható. Az elfojtott érzelmek, ki nem mondott szavak okozta feszültség mérgezi a levegőt, a legfőbb probléma pedig a féltékenység. Ványa reménytelenül szerelmes Szerebrjakov gyönyörű feleségébe, Jelena Andrejevnába, aki még mostohalánya, Szonya szerelmét, Asztrovot is az ujja köré csavarja. A történet egy pontján Asztrov mondja ki azt a gondolatot, ami legélesebben mutatja, hogy Csehov örökérvényű:
„Azok, akik utánunk majd száz vagy kétszáz esztendő múlva élnek, és akik majd lenéznek bennünket azért, mert ilyen ostobán és ilyen ízléstelenül éltük le az életünket – azok talán megtalálják a módját, hogyan lehetnek boldogok.“
A darab szeptemberben Budapesten bemutatkozó különleges adaptációját az ukrán származású Yaroslav Fedoryshyn rendezte, aki egyedi látásvilágát nemzetközi tanulmányai során alakította ki. Iskoláit hazája mellett Oroszországban és Lengyelországban végezte, ez utóbbi helyen, a Varsói Filmintézetben a legendás rendező, Krzysztof Zanussi osztályában tanulhatott. Alkotómunkája senkijéhez sem hasonlítható. A színészek elmondása szerint a Ványa bácsi próbája során Yaroslav a látványtervező Alla Fedorsyshynával folyamatosan ütköztették a véleményüket azért, hogy a legtökéletesebb jelenetek születhessenek meg. Ezt a fajta műhelymunkát minden színész élvezte, hiszen a próba idejére le tudták tenni a problémákat és csakis a színházra tudtak összpontosítani.
Csehov művének ezen feldolgozása azok számára is az újdonság erejével szolgálhat, akik ismerik már a történetet. A címszereplőt Sipos Imre alakítja, Szerebrjakovot pedig Ivaskovics Viktor játssza. A csábító feleséget, Jelena Andrejevnát a nem csak színpadról, hanem a Barátok közt, a Hacktion és A mi kis falunk című sorozatokból is ismert Erdélyi Tímea formálja meg. A fenti idézet pedig Kaszás Mihály szájából hangzik majd el, ő kelti ugyanis életre a színpadon Asztrovot. A további szerepekben két igazán nagy színésznőt is láthat a közönség, Tímár Éva és Kútvölgyi Erzsébet is játszik az előadásban.
A Váci Dunakanyar Színház és a Bartók Kamaraszínház közös produkciója, a POSZT-ra is jelölt Ványa bácsi szeptember 6-án 19 órakor lesz látható a Thália Színházban. Jegyek már kaphatók erre a különlegesnek ígérkező előadásra.
Jasinka Ádám írása
Kiemelt kép: Jelenet a Ványa bácsi című előadásból (fotó: Cservenák Péter)