Az Agave Könyvek imprintje alá tartozó Magnólia Kiadó az idei évadban több pszicho-thrillerrel is kedveskedik az olvasóknak. A sort Kate Alice Marshall első felnőtteknek szóló műve, A titkok erdeje nyitotta, de hamarosan érkezik Jeneva Rose és Rebecca Makai regénye is, az év második felében pedig A lány vonaton szerzője, Paula Hawkins új thrillere (The Black Hour) debütál.
De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen A titkok erdeje is éppen csak most került a könyvesboltokba. Kate Alice Marshall neve hazánkban egyelőre még ismeretlen, annak ellenére, hogy a fiatal szerzőnek – aki karrierjét gyermek- és ifjúsági regényekkel kezdte –, öt év alatt nyolc műve jelent meg. Az igazi áttörést azonban első felnőtteknek szóló regénye, A titkok erdeje hozta meg számára, amely 2023 váratlan sikere lett a thriller műfajban, a New York Times egyenesen Gillian Flynn Éles tárgyak című klasszikusához hasonlította.
Flynn regényének felemlegetése annyiban állja meg a helyét, hogy A titkok erdeje főhőse, Naomi Shaw is évekkel ezelőtt hátra hagyta szülővárosát, ám most kénytelen visszatérni gyermekkora helyszínére. Huszonkét évvel ezelőtt, az akkor tizenegy éves lány két barátnőjével, Cassidyvel és Oliviával a nyár szinte minden napját a városka melletti erdőben töltötte. Egyik este azonban megtámadta őket egy férfi: habár Cass és Liv sértetlenül megúszta a találkozást, Naomi csak a szerencsének köszönheti, hogy nem halt bele az őt ért tizenhét késszúrásba. A lányok vallomása alapján letartóztatták Alan Michael Stahlt, a férfit, akit több fiatal lány megölése miatt is köröztek. A lányokat mindenki hősként ünnepelte a városban – csakhogy senki sem tudott igazi titkukról, az erdőben rejtegetett holttestről.
Huszonkét évvel később Naomit – aki esküvői fotósként keresi a kenyerét és igyekszik megszabadulni a múlt démonjaitól – értesítik, hogy Stahl rákos volt és meghalt a börtönben. A fiatal nő azonban nem tud fellélegezni, ugyanis Olivia is felhívja őt, hogy nyilvánosságra akarja hozni a közös titkukat. Naomi ennek a döntésnek a hatására visszatér Chesterbe, ahol nemcsak alkoholfüggő apjával, hanem az összes régi ismerőssel találkoznia kell. Ráadásul egy fiatal riporter, Ethan Schreiber podcastet akar készíteni az évtizedekkel ezelőtt történt gyilkossági kísérletről, valamint a sorozatgyilkos ámokfutásáról, és mindennek a tetejébe Naomi kap egy levelet Stahl fiától, aki bosszút esküszik, amiért apját a lányok vallomása miatt ártatlanul zárták börtönbe.
„A vadság ott lapul minden fiatal lányban. Mi sem tudtuk kordában tartani.”
Talán ennyiből is látszik, hogy Kate Alice Marshall thrillere tökéletesen beleilleszkedik abba a sorba, amelyet közel egy évtizeddel jórészt Gillian Flynn és Paula Hawkins regényei miatt kaptak új erőre. Ezekben nem csak az a közös, hogy női főszereplővel dolgoznak, hanem az is, hogy az elbeszélő valamilyen oknál fogva megbízhatatlanná válik – vagyis nemcsak az olvasó, hanem saját maga előtt is homályos az igazság. Naomi emlékei a traumának köszönhetően válnak megfoghatatlanná: ami nem is csoda, ha azt nézzük, hogy tizenegyéves korában próbálták megölni őt igen brutális és kegyetlen módon. Habár a tárgyaláson övé volt a perdöntő vallomás azáltal, hogy felismerte támadóját, a nő igazából soha nem tudta felidézni az elkövető arcát.
Ez volt tehát az első hazugság az életükben, és ezt megannyi másik követte még. A három lány soha senkinek nem beszélt közös titkukról, az általuk csak Perszephonénak nevezett csontvázról, amelyre az erdőben bukkantak kalandozásaik során – és amelyhez a végzetes éjszakán visszatértek. És közös, „istennős” játékukról sem esett soha szó, amely erősen hatással volt a köztük lévő viszonyra. Azonban ahogyan tartja a mondás: a titok az, amelyet hárman tudnak, de közülük ketten már halottak – itt viszont nagyon is élnek mind a hárman, így sejthető, hogy az évtizedekig elhallgatott dolgok egyszer napvilágra kerülnek. Naomi végül saját maga kezd nyomozásba – részben azért, hogy maga előtt is tisztázza a tényeket, részben pedig azért, mert a tragédia óta a labilis idegállapotú Oliviára nem sokkal Naomi visszatérése után holtan találnak a folyóban. Bár a rendőrség öngyilkosságra gyanakszik – tekintve, hogy Liv egy búcsúlevélnek is beillő üzenetet hagyott hátra –, Naomi úgy sejti, hogy valaki bosszút akar rajtuk állni.
Azonban nemcsak a három lány, hanem maga Chester városa is rengeteg titkot rejt: habár az egykori tinédzserek mára már felnőttek, mindannyijuknak megvan a maga sötét múltja. Sőt, nem csak nekik, de a szüleiknek is. Ebben a közösségben nehezen lehet tisztességes embert találni, ez pedig igencsak megnehezíti Naomi nyomozását, akinek a múltba révedés miatt több sebet is fel kell szakítania, és az is világossá válik számára, hogy a Livvel és Cassie-vel való barátsága sosem volt igazán szoros. A saját titkát pedig mindenki meg akarja őrizni: még akkor is, ha ezért ölnie kell.
Kate Alice Marshall mindvégig fenntartja a figyelmet és az érdeklődést, folyamatosan fokozza a fesztültséget is, ám érezhetően a jól bevált fordulatokkal dolgozik. Ennek megfelelően egy rutinos thrillerolvasónak a csavarok egy része nem igazán lesz meglepő, bizonyos elemek nagyon is kiszámíthatók, ahogyan a valódi tettes kilététől sem esik le az állunk. Mindennek ellenére azonban A titkok erdeje mégis kellemes kikapcsolódást nyújt arra a pár órára, amíg olvassuk – Marshall élvezetes stílusának és erős karaktereinek köszönhetően pedig ezeket a hiányosságokat is könnyebben elnézzük.
Kate Alice Marshall: A titkok erdeje (What Lies the Woods), ford.: Horváth Norbert, Magnólia Kiadó, 416 oldal