„Célunk, hogy a hallott, látott történet tovább munkáljon a gyermekekben” – Interjú Fabók Mariann-nal

2024 januárjában elindította legújabb, Vitéz László nevű alprogramját a Déryné Program, amelynek célja, hogy az óvodás korosztályt (középső-és nagycsoportosok) bevezesse a bábszínház élményvilágába és megalapozza a kultúrára, nemzeti öntudatra való nevelést már kisgyermek korban. Az indulásról, tervezésről, a témanapok felépítéséről, valamint az ehhez kapcsolódó pályázatról Fabók Mariannt, az alprogram szakmai vezetőjét kérdeztük.

Alkotóként az indulás óta részese vagy a Déryné Programnak. Hogyan kerültél kapcsolatba velük?

Tizenöt éve karcoljuk keresztül-kasul a Kárpát-medencét Fabók Mancsi Bábszínháza elnevezésű vándortársulatunkkal. Amikor a Déryné Program meghirdette honlapján Országjárás alprogramját, nem volt kérdés számunkra, hogy jelentkezünk, hiszen a Program célkitűzései egyeztek színházunk törekvéseivel. Nagyon fontosnak tartjuk a színház és a kultúra eljuttatását olyan területekre is, ahol kevesebb lehetőség van azok befogadására.

Mennyire fogékonyak a bábszínházi előadásokra a nézők? Gondolok itt arra, hogy felnőtteknek szóló darabot is játszol, és te is túllépsz a hagyományos, paravános bábjátszáson.

Igen, nagyon szeretnénk megismertetni a mai felnőtt színházba járó közönséggel a báb műfaj határtalan lehetőségeit, és megmutatni, hogy bábelőadás miként szólhat felnőttekhez. Akik látják előadásainkat, elragadtatással nyilatkoznak a báb műfajról, és saját bevallásuk szerint nem tudták elképzelni, hogy bábelőadás ilyen hatást gyakorolhat rájuk.

Talán az sem véletlen, hogy a Déryné Program legújabb alprogramja, a Vitéz László az egyik legismertebb báb nevét viseli. Mesélnél erről egy kicsit, hogyan jött az alprogram ötlete, és mi volt a te szereped ennek a kialakításában szakmai vezetőként?

A Déryné Program azzal keresett meg, hogy egy új alprogramot indít, mely a középiskolások számára létrehozott KultUp Programhoz hasonlóan az óvodákba látogat el témanapjaival. A témanapok a gyermekek számára betekintést adnának a bábszínház világába, illetve a hagyományos magyar népi kultúrát és annak eszközeit alkalmazva kapcsolódnának az óvodás korú gyermekek pedagógiai neveléséhez. E program részletes kidolgozásához kértek fel szakmai tanácsadóként. Jómagam igen sok pedagógus rokonnal vagyok körbevéve: édesanyám tanító és felsőtagozatos tanár, nővérem tanító, férjem édesanyja és testvére óvodapedagógus. Belülről is ismerem, milyen fontos feladat az övék, és milyen sok kihívással kell megküzdeniük nap mint nap. Mivel a Déryné Program kezdeményezésével teljes mértékben egyetértettem, elfogadtam a felkérést, és közös gondolkodásba kezdtünk.

Számos elismert program igazolja, hogy a néphagyományainkon alapuló komplex módszertan, melynek magját a magyar népi játékok, mondókák, népdalok, néptánc és mesemondás alkotják, milyen csodálatosan tud segíteni a legifjabb nemzedék nevelésében, és lelki egészségének megtartásában. Elsősorban Tálas Ági által kifejlesztett „Lipinka” programot említeném, de ide sorolnám Gróh Ilona „Ringató” programját, illetve J. Kovács Judit „Kerekítő” foglalkozásait. Széles körben elterjedt, nagyon eredményes, elismert módszertanok. Nem beszélve arról, hogy a népi játékok, mondókák, népdalok és mesék a legegyenesebb utak e fiatal korosztály szívéhez. Ezért is döntöttünk úgy, hogy a témanap bábelőadásának forrása minden esetben magyar népmese legyen, és a kiegészítő foglalkozások népdal-tanítás, táncház, illetve hangszerbemutató segítségével szülessenek meg. Nagyon szerencsések vagyunk, hiszen népdal és népmesekincsünket még épp időben elinduló néprajztudósaink javarészt felgyűjtötték. És ezekben szinte kivétel nélkül a jó elnyeri jutalmát, a legkisebb legény utolsó hamuban sült pogácsáját is megosztja azzal, akivel találkozik, és segít, ha szükséget szenvedővel találkozik, legyen az ember, hangya, hal vagy éppen egy repedt kemence. És hősünk jó tettének, lelkiismeretes munkájának meglesz a gyümölcse. E történetek az élet alapvető törvényszerűségeit tanítják, élni segítenek, jobb színházi forrásanyagokat nem tudok elképzelni. Mesélnek a magyar néplélekről, de az egész emberiség alapvető kérdéseivel is foglalkoznak.

Az alkotók népmeséink mellett eredetmondáinkat is választhatják forrásanyagként. Hányszor halljuk édesanyaként: anya, meséld el, hogyan születtem! És százszor, ezerszer elmeséljük gyermekünk születésének történetét. Ugyanilyen fontosnak tartom egy nép születésének történetét is. Gyönyörű eredettörténetei vannak a világ népeinek, és ezek egyik (de számunkra mindenképp) legszebb története az egymást segítő testvérpár, Hunor és Magor története a csodaszarvassal.

Általánosságban hogyan épül fel egy témanap? Hogyan kell elképzelni egy ilyen foglalkozást?

A témanap reggel nyolckor kezdődik. Egyszerre legfeljebb ötven középső- és nagycsoportos gyermek vesz részt rajta. A Déryné Program részéről érkező óvodapedagógusok, akik egytől egyig szoros kapcsolatban vannak népi hagyományainkkal (vagy évtizedes néptáncos múlttal rendelkeznek, vagy népmesei kutatásokat végeztek stb.), rövid ráhangoló foglalkozást tartanak a gyermekeknek 10-15 percben. Ezt követi a népmesei bábelőadás, mely 25-30 perces. Az előadó a bábjátékot követően vagy hangszerbemutatót tart (amennyiben szerepelnek népi hangszerek az előadásában) vagy egy előadásban hallott népdalt tanít a gyermekeknek, vagy bábsimogató keretében megmutatja, hogy az előadásban szereplő bábjait hogyan, miként lehet mozgatni, mik a titkaik. Ez által szándékaink szerint „kinyílik” a bábszínpad, a kukucska-színház hatodik oldala leomlik, közvetlenebb és intimebb élményhez juttatja a gyermekeket. Mindezek után, amennyiben hangszeres volt az előadás, élő zenére a Déryné Program néptáncos óvodapedagógusa rövid táncházat tart a gyermekeknek. Ezzel zárul a témanap első fele.

Szünetben a gyermekek óvodai gyümölcsfogyasztása történik. Igyekszik a Vitéz László Program belesimulni az óvoda életébe, és nem felrúgni azt. A szünetet követően szintén a Déryné Program óvodapedagógusai kézműves foglalkozás keretében a korábban látott bábelőadás egyik szereplőjének bábját készítik el a gyermekekkel, ezeket a bábokat a gyermekek hazavihetik. Tapasztalataink szerint épphogy elkészülnek a bábok, a gyermekek azonnal játszani kezdenek velük, és a történet tovább él. Ez is a célunk, hogy a hallott, látott történet tovább munkáljon bennük, a mesét otthon is elmeséljék, bábjaikkal újra játsszák, újra éljék.

Miért tartod fontosnak, hogy már óvodáskorban megismerkedjenek a gyerekek a tánccal, a bábokkal?

Nagyon furcsa világban élünk, ahol a virtuális világ lassan teljesen kiszorítja az „itt és most” valóságos pillanatait. Az ember észre sem veszi, és nincs jelen a saját életében. Szerelmes párokat látok, akik egymással szemben ülnek, és a saját telefonjukba merülnek magányosan. A mai ember nem beszélget, csak tőmondatokban, írásban kommunikál. Gyermekeink készen kapott (nem művészi színvonalú) képáradatban nőnek fel, mesét, élő szót egyre kevesebbet hallanak.

Kimondhatatlanul fontosnak tartom, hogy a gyermekek hallgassanak mesét, és a mese a saját képzeletükben öltsön alakot. Ha elsorvasztjuk a képzeletünket, akkor nem lesz elképzelésünk semmiről. Beszédes a magyar nyelv: azt mondjuk, hogy valaki képes vagy képtelen valamire. Ha valamit el tudunk képzelni, van róla elképzelésünk, akkor egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy meg is tudjuk valósítani. Egyébként képtelenek leszünk rá. És a mindenség szerintem tényleg így működik. A témanapok bábos előadói egytől egyig ki-beugrálnak a bábtáncoltatásból: hol mesemondóként, hol pedig bábjátékosként adják át a történetet. A gyermekek így saját képzeletükkel a történet aktív részeseivé válnak, és megszületik az „itt és most”. Ezért csodálatos a jó színház, mert jelen lehetünk benne. Talán mindenekelőtt ezért tartom fontosnak, hogy már óvodás korban találkozzanak a gyermekek a mesével, s a bábokkal.

És a néptánc miért fontos? Tudományosan igazolt, hogy mozdulatsorai jótékony hatással vannak agyi működésünkre, összekötik a jobb és bal agyféltekét, és mint mozgás, segíti egészségünk megőrzését, felszabadít minket a stressz alól, kiegyensúlyozottá tesz stb. Fel sem lehet sorolni jótékony hatásait. Körtáncai közösségépítők, társastáncai a férfi- női kapcsolatok gyönyörű mintái. De talán a felsoroltak közül legfontosabb, hogy a sajátunk. A magyar néplélek álmodta meg egykor e dallamokat és e táncokat. Bartók Béla szavaival élve: „a népzene a természet tüneménye, ugyanazzal a szerves szabadsággal fejlődött, mint a természet egyéb élő szervezetei: a növények, állatok. Éppen ezért olyan gyönyörű, olyan tökéletes. Egy-egy népdal a tiszta zenei gondolat megtestesülése, mely bámulatba ejt egyrészt a forma tömörségével és kifejezésteljességével s az eszközök gazdaságosságával, másrészt frissességével és közvetlenségével.”

Mit tud adni a bábszínház egy kisgyermek számára? Könnyebb felkelteni az ő érdeklődésüket?

A gyermekek kíváncsisága határtalan. Veleszületett képességük a jelek dekódolása és a többszörös asszociáció. Saját kislányom hányszor lenyűgözött e képességével!

Milyenek az első tapasztalatok? Hogyan fogadják az óvodások a foglalkozást? Milyen visszajelzéseket kaptok a pedagógusoktól?

Hála Istennek, nagyon pozitív visszhangja van a pilot program eddigi témanapjainak. A visszajelzések és elégedettségi kérdőívek tanúsága szerint az előadások és azokhoz kapcsolódó foglalkozások sokáig munkálkodnak a gyermekekben, szívesen emlékeznek rájuk vissza és szövik bele napi játékaikba.

Ha jól tudom, kiírtatok egy pályázatot az alkotóknak is, ők is jelentkezhetnek a programra. Melyek a legfontosabb szempontok a pályázatok elbírálásakor, illetve milyen jó tanáccsal tudnád ellátni a pályázókat?

Szeretettel várjuk a bábszínházak, bábszínházi alkotók és a népi kultúra közvetítésében, éltetésében fáradozók előadásait. A pályázatok elbírálásánál nagyon fontos szempont, hogy a bábelőadás és az azt követő interaktív foglalkozás (bábsimogató, hangszerbemutató, táncház, daltanítás) magas szakmai színvonalú legyen. Elvárás továbbá, hogy az előadók hitelesen közvetítsék népi kultúránkat az előadásokon keresztül. Előnyt jelenthet, ha az előadóknak van esetlegesen pedagógiai gyakorlata is. Nem bábszínházi előadások óvodákba történő kiszervezéséről szól a Vitéz László Program. Lehetőség szerint olyan előadásokkal pályázzanak az alkotók, amelyek intim, csoportszobában történő játékmódra lettek kifejlesztve, kifejezetten óvodás korosztálynak, és amelyek interaktivitásuknál fogva képesek kinyílni az óvodás közönség felé, és egyéb ismeretanyagot is átadnak a történetmesélésen túl. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy e körülmények között is igazi színházi pillanatok születhessenek.

Kiemelt kép: Fabók Mariann (Fotó: SZFE)