Az Ünnepi Könyvhétre jelent meg Zajácz D. Zoltán nagy sikerű Balaton-trilógiájának előzményregénye, a Gyilkos Balaton, amely az 1970-es évekbe repíti vissza az olvasót, hogy közösen derítsenek fényt a pártüdülőben történt bűntényre.

Mielőtt azonban rátérnénk ennek a kötetnek a bemutatására ismerkedjünk meg magával a szerzővel és a sorozattal. Zajácz D. Zoltán 1966-ban született Kisvárdán, az érettségit pedig a szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalom-dráma tagozatán tette le, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészkarán szerzett diplomát. Huszonöt évig dolgozott a médiában, a ’90-es évek második felében az akkor legnézettebb magyar televíziós műsor, a Friderikusz Show szerkesztője volt. Jelenleg középiskolai tanárként dolgozik, hobbija a zenélés, a nyolcvanas évek elején pedig a legendás Cipőfűző zenekarban Bódi László Cipő szerzőtársa volt.

Első regénye Véres Balaton címmel 2021-ben jelent meg, amelyet egy évvel később követett a trilógia másik két kötete (Haragos Balaton, Dermesztő Balaton). A sorozat cselekménye 1979 júliusa és 1982 februárja között játszódik, főhőse pedig Adorján Máté hadnagy, a Magyar Népköztársaság brüsszeli nagykövetének fia, akit külföldről rendelnek haza az első balatoni gyilkossági ügy felderítésére (a parton egy nő holttestére bukkannak, akinek kivágták a szemét). Máté a hazai csapattal, majd pedig az orvosi egyetemre járó Lendvay Laurával kiegészülve ered a bűntény nyomába, utóbbi az Amerikában éppen meghonosodó profilalkotás lelkes érdeklődőjeként segíti a rendőrség munkáját. A folytatásokban többek között két NDK-s lány eltűnésének, valamint a Balatonba fagyott észt légiutas-kísérő meggyilkolásának az ügyére kell fényt deríteniük.

Zajácz D. Zoltán Balaton-trilógiájának kötetei

Zajácz D. trilógiája meglehetősen nagy kritikai visszhangot kapott, az olvasók is nagy érdeklődéssel fogadták az újabb köteteket, a szerző pedig egyre nagyobb népszerűségre tett szert. A trilógia köteteiben váltakozva, hol a krimiszál dominál jobban, hol pedig a társadalmi korrajz – ez utóbbi legerősebben a harmadik részben érzékelhető. Igazi retró krimikhez hűen megkapjuk mindazt, ami az 1980-as évek fordulóját jellemezte, habár a legtöbb esetben ezek csak másodlagosak, inkább a nosztalgiafaktort erősítik, semmint ténylegesen tennének hozzá a cselekményhez. (A kötetek egyébként tökéletesen beleillenének a régi sárga könyvek, vagyis az Albatrosz sorozat tagjai közé is.) A trilógia tehát lezárult, és bár a szerző nyitva hagyta a folytatás lehetőségét, de tekintve, hogy az Adorján-Lendvay páros már a harmadik részben is háttérbe vonult, átadva a terepet a kollégáknak, nem valószínű, hogy tanúi lehetünk az újabb nyomozásoknak. (Megjegyzem: érdekes lenne viszont látni ezeket a szereplőket a rendszerváltást követően, akár a ’90-es, akár a 2000-es években, adna egy plusz löketet a sorozatnak.) Végleg azonban mégsem kellett elköszönnünk tőlük, ugyanis Zajácz D. egy előzménytörténet elejéig visszatért hőseinkhez, akikkel ezúttal tíz évvel fiatalabb kiadásukban ismerhetünk meg.

A Gyilkos Balaton története 1972 nyarán, Balatonakarattyán veszi kezdetét, ahol egy reggelen két kamasz egy fiatal nő holttestére bukkan a strand melletti nádasban. A rendőrség tanácstalan: a lánynál nincsenek iratok, és első ránézésre semmi sem utal idegenkezűségre. Valaki azonban egyértelműen meg akart szabadulni a holttesttől. Az ügy hamar átkerül az Országos Rendőr­főkapitányság életvédelmi osztályához, amelynek a vezetője Lendvay István őrnagy. A nyomozásban pedig nemcsak a tehetséges újonc, Adorján Máté alhadnagy van a segítségére, de a lánya, a 16 éves Lendvay Laura is, aki váratlan érdeklődést mutat a rendőrségi munka iránt.

A most megjelent előzményregény talán a sorozat legjobbjának is mondható, ugyanis remekül ötvözi mindazt, ami a trilógia erőssége volt, de csak egy-egy kötetre volt jellemző. Végre újból visszatérünk a Balatonhoz, és nemcsak egy-egy apró esemény erejéig (mint ahogyan az történt a második és harmadik résznél), hanem a cselekmény jelentős része is itt játszódik. A nyomozás, vagyis a krimiszál is erősen felidézi bennünk az első rész színvonalát, műfaji szempontból ugyanis a Véres Balaton sikerült a legjobban. Annak hiányosságát – vagyis, hogy a korszak, amiben a történet játszódik, ne csak keret legyen, hanem úgymond főszereplő – először a zárókötet tudta pótolni, amelyben erősen jelen volt egy olyan politikai szál, amely valóban arra a korra, évtizedre volt jellemző. Szerencsére, ha nem is annyira jelentőségteljesen, de itt is megkapjuk a társadalmi korrajzot, hiszen az Aliga II. pártüdülő – ahová csak az igazán kiváltságos, magas rangú politikusok tehetik be a lábukat – is fontos szerephez jut, ahogyan az is, ami a ’70-es évek eleji ügyintézést jellemezte. (És közben muszáj megjegyeznünk, hogy hiába játszódik 50 évvel korábban a történet, bizonyos elemei, megoldásai a mából is ismerősek lehetnek.) A szerző megjegyzéséből kiderül, hogy a történet érdekében egy kisebb „történelem-hamisítást” hajtott végre, ugyanis a Képzőművészeti Főiskola tihanyi művésztelepe – amely a regényben már létezik – csak 1976-ban jött létre, azonban Zajácz D. mindenképpen szerepeltetni akarta ezt, így élt a szerzői szabadsággal.

Zajácz D. Zoltán (Fotó: Zajácz Olivér)

A sorozat köteteiben általában több nyomozásnak is tanúi lehetünk párhuzamosan, amelyek olykor összefonódnak, de az is előfordult, hogy az első látszat ellenére semmi közük nem volt egymáshoz, két külön ügyként kellett kezelni. Jelen esetben is több szálon indul el a nyomozás, ami a rejtelmes kiindulóhelyzetnek köszönhető. Arra viszonylag korán fény derül – így nem is spoiler, amit most elárulunk –, hogy az áldozat Aradi Flóra, a Képzőművészeti Főiskola hallgatója, aki évfolyamtársaival együtt érkezett Tihanyba. A nyomozást azonban nagyban megnehezíti, hogy minden jel szerint nem gyilkosság áldozata lett, a holttestet azonban mégis elmozdították, vagyis valaki a nádasban elrejtve próbált megszabadulni tőle. De ha valóban baleset vagy természetes halál következtében hunyt el, mi oka lehetett volna bárkinek is elrejteni, ahelyett, hogy jelentette volna a rendőrségnek? Az ügy egyre szövevényesebbé válik, a fiatal, húszas évei elején járó Adorján Máté Lendvay István őrnaggyal együtt próbál fényt deríteni az esetre, ám azzal egyikük sem számol, hogy igen veszélyes vizekre eveznek.

Előzményregényről lévén szó, a sorozat összes állandó szereplője tiszteletét teszi, csak jóval fiatalabb korban találkozunk velük. Adorján Máté hadnagy a történet elején a Gyógyszerkutató Intézetben próbál fényt deríteni egy bűnügyre, ehhez pedig hamis személyazonosságot vesz fel, és bár a nyomozás sikerrel zárul, a későbbiekben egykori álcája még további gondokat fog okozni neki. Megismerhetjük a teljes Lendvay-családot: először láthatjuk a családfőt, Istvánt, aki a balatoni nyomozást vezeti, rövid időre, de feltűnik a színen az anya (aki az első részben kapott nagyobb szerepet), és természetesen nem hiányozhat a színről a még gimnazista Laura sem, aki – bár szülői nyomásra az orvosi egyetemre készül – élénken érdeklődik a rendőrség munkája iránt. Azzal talán nem árulunk el nagy titkot, hogy a jelen ügyben is fontossá válik az ő éleslátása.

Azoknak, akik végigkövették hőseink jövőbeli kalandjait, mindenképpen ajánlatos elolvasni az előzményt is, hiszen jó érzés visszatérni ebbe a már jól ismert világba, és mivel a cselekmény jóval az első kötet előtt játszódik, akár ezzel a résszel is kezdhetjük a sorozattal való ismerkedést – de vigyázzunk, az Epilógus (a szerző minden kötetet azzal zár, hogy pár szót ejt a szereplők sorsának további alakulásáról) spoileres a Véres Balatonra nézve – így ezt a két oldalt, ha még nem olvastuk azt, hagyjuk ki.

Zajácz D. Zoltán: Gyilkos Balaton, General Press Kiadó, 288 oldal

Kiemelt kép: Zajácz D. Zoltán: Gyilkos Balaton (Szerzőportré: Zajácz Olivér)