A Deszkavízió szerkesztőségét érte az a megtiszteltetés, hogy jelen lehet az Országos Színházi Találkozón, így a hét folyamán mindegyik előadásról olvashatjátok rövid ajánlónkat, véleményünket. Az utolsó napon elsőként a Forte Társulat Akár akárki című darabját láthatták a nézők. 

Elakadásjelző bóják, könnyedén elmozdítható kordonok, piros szigetelőszalag, amely hol vért szimbolizál, hol meg rúzsos szájat: ezek elég furcsa, ám létező kellékei egy valós előadásnak. Horváth Csaba a saját bevallása szerint mindig az érdeklődésének megfelelő darabokat rendez, és nem lesi folyton azt, hogy az általa képviselt fizikai színház stíluskövetelményeinek  a választása feltétlenül és mindenáron megfelel-e. A mozgásbéli formanyelve sokkal inkább épít a mozdulatsorok leképezése nyomán feltoluló felszabadultságra, aminek során azért megmarad a létrehozott művészi érték funkciója és esztétikája, mintsem valami olyan kötelező koreográfia elsajátítására, amely nem passzol össze az adott színész, vagy mozgásművész alapvető képességeivel vagy alkatával.

Jelentkép az Akár akárki című előadásból (Fotó: Éder Vera)

Mindenesetre az alkotótevékenysége alapján elmondható róla, hogy szokatlan látásmódokat, gondolkodásra késztető, többrétegű színpadi megoldásokat ötöl ki minden munkájában, nem csoda hát, hogy meglátta a lehetőséget az éppen tíz esztendeje elhunyt Borbély Szilárd Akár akárki című darabjában. Sok minden megengedhető az előadás során, ami a klasszikus színházi produkciók keretei között nem szokásos. Többek között ezt a szerzői instrukciót mellékelte a szerző egykor a színdarabjához. Amit el is nevezett amoralitásnak, arra utalva, hogy az igazából a 15. századi moralitásjáték mai korra aktualizált kifordítása. Horváth Csabának meg minden bizonnyal megtetszett az alapanyag, hiszen akad benne nem kevés revüszerűség, cirkuszosság és abszurditás, ezek a stílusjegyek pedig lehetővé teszik, hogy az előadás ne csupán a próza és a hangszerkíséret nélküli, tanulság-összefoglaló dalbetétek, hanem a mozgás nyelvén is szólhasson a közönséghez.

A Horváth Csaba által alapított Forte Társulat tagjai nagyon stabil testtudattal rendelkeznek, méghozzá olyannyira, hogy ezekért a készségekért egy zenés színész a témához igazodó morbid hasonlattal élve a fél karját odaadná, ha lehetne, bár akkor kiesne egy olyan testrész funkciója, amely nélkül teljes körű mozgásszínház nem létezne. Az Akár akárki jelenetei erkölcsi konzekvenciák sokaságát nyújtják, és filozófiai jelentőségű felvetéseket feszegetnek rímekbe szedve, ami  egyébként a prózának is megadja a maga ritmusát, miközben a párbeszédes részek hatásmechanizmusát megsegíti a nagyon erőteljes mozgásvilág és a jelzésszerű kellékhasználat a már említett, többszörös funkciót ellátó terelőkúppal, vagy a piros szigetelőszalag által megjelenített vérrel, illetve magával az emberi testtel. Buszra váró utcalány,  bér-sorbanálló, hajléktalan, transzvesztita, takarítónő, színházi háttérmunkás mind egyfelé mutat a megjelenésével, és különböző bűnökre világít rá.

Jelentkép az Akár akárki című előadásból (Fotó: Éder Vera)

Stilizált gyilkosságok esnek meg az egyes jelenetekben, ráadásul jó sokáig bent hagyják a darab cselekménye szerinti hullát, amelynek megjelenítése, illetve „eltakarítása” sem más, mint mozgásszínházi bravúr Horváth Csabánál. Fehér László, Földeáki Nóra, Horkay Barnabás, Krisztik Csaba, Pallag Márton és Widder Kristóf minden előírt szituációba maximálisan beleáll, így lesz nagyon intenzív és szélsőséges a 100 perces játékidejű produkció, amely az idei Országos Színházi Találkozón is megmérettette magát.

Kiemelt kép: Jelentkép az Akár akárki című előadásból (Fotó: Éder Vera)