Kicsivel több mint egy év után magyarul is megjelent az utóbbi évek egyik legnagyobb spanyol könyvsikerének, A legyek menyasszonyának a folytatása. A Bíbor Hálózat pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész véget ért, így felhívjuk a figyelmet, hogy jelen ajánló az előző kötet cselekményére nézve spoilert tartalmaz! Azon olvasóknak, akik számára még ismeretlen Carmen Mola thrillere, a korábbi írásunkat ajánljuk.

A Bíbor Hálózat nevű bűnszervezet a teljes madridi alvilágot lefedi, legyen szó akár prostitúcióról, akár drogterjesztésről. Vagy éppen egy olyan közvetítésről, amely során kegyetlen módon kínoznak és ölnek meg egy fiatal lányt, amit emberek százai követhetnek élőben, otthonról. A Speciális Esetelemző Egység Elena Blanco felügyelő vezetésével rajtaüt egy fiatal srácon, aki szintén online nézője a brutális és embertelen cselekedetnek. Általa próbálnak meg az utóbbi évek egyik legnagyobb bűnszervezetének nyomára bukkanni, ám ez a feladat cseppet sem mondható könnyűnek. Főleg, hogy Elena azt gyanítja, hogy évekkel ezelőtt fia, Lucas is az alvilági banda tagjává vált.

Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal, ha azt mondom, hogy A legyek menyasszonya brutális függővége miatt azonnal nyúltam volna a folytatásért – amire viszont több mint egy évet kellett várnunk. A végeredmény tekintetében kijelenthető, hogy abszolút megérte, mert A Bíbor Hálózat nemhogy hozza ugyanazt a magas színvonalat, amely az első részt jellemezte, hanem magasan meg is ugrotta azt. Egyfelől, maga a thriller-szál a kezdetektől fogva izgalmas, már a nyitány is zseniális, a szerzőtrió egyszerre sokkolja az olvasókat és kelti fel a figyelmet az eset iránt. A 400 oldalas történet innentől kezdve igazi adrenalinbombaként működik: miközben egyre mélyebbre merülünk a spanyol főváros bugyraiba, úgy válik egyre szövevényesebbé az egész ügy. A nyomozók érdekes kapcsolódási pontokat fedeznek fel, és rájönnek, hogy a Bíbor Hálózat mind térben, mind időben jóval kiterjedtebb annál, mint amennyire sejtették. Ebben a regényben Madrid cseppet sem a legszebb arcát mutatja, sőt, az olvasottak alapján nemcsak attól megy el a kedvünk, hogy betegyük a lábunkat ebbe az egyébként gyönyörű városba, hanem igyekszünk minél messzebb elkerülni azt.

Carmen Mola, vagyis Jorge Díaz, Augustin Martínez és Antonio Mercero (Fotó: Josep Lago/AFP)

Az már A legyek menyasszonyánál is nyilvánvalóvá vált, hogy Carmen Molának nem kell beteg és brutális ötletekért a szomszédba mennie, a folytatásban pedig tovább emelik a tétet. Már önmagában az is borzalmas, hogy élőben közvetítik emberek megkínzását és kivégzését (az pedig még borzasztóbb, hogy erre van is igény), de később kiderül, hogy élet-halálra menő küzdelmeket is tartanak a külvárosban, amelyek egyfajta gladiátor-játékként működnek. Mindemellett bepillantást nyerünk a drog és a prostitúció világába is, valamint abba, hogyan használják ki és fel saját céljaikra a kiskorúakat, akiket vagy szüleiktől rabolnak el, vagy az intézetben lévő gyerekeket veszik magukhoz. Habár a szerzőknek ez kifejezetten nem lehetett céljuk, de az egyik történetszál (egy politikust vádolnak meg azzal, hogy az általa korábban vezetett intézet lakóit bántalmazták) mégis ad egyfajta aktualitást nekünk, magyaroknak. És ha már magyarok, kis érdekesség: a Bíbor Hálózat fejének vérengzős kutyáit Budának és Pestnek hívják.

A regénynek azonban nemcsak a végtelenül csavaros és a feszültséget végig fenntartó történet az egyedüli érdeme, hanem a rendkívüli módon összetett szereplők is. Elena Blanco folyamatosan harcot vív önmagával: egyfelől mindenáron szeretné megtalálni évekkel ezelőtt elrabolt fiát, noha tudja, hogy Lucas már nem az a gyermek, aki egykoron volt. A fiú mostanra Cain néven vált ismertté az alvilágban, minden emberi érzelem kihalt belőle. Ahogy egyre közelebb kerülnek az ügy megoldásához, Elena világa is úgy hullik minél több darabra. Már nem tud teljes erőbedobással a nyomozásra koncentrálni, az anyai ösztönök felülírják a szakmai elhivatottságot és elhomályosítják azt a tisztánlátást, amellyel egy jó felügyelőnek rendelkeznie kell. Kollégáival egyre kegyetlenebbül bánik, képes áttiporni rajtuk és semmibe venni őket, végezetül pedig olyan tettekre szánja el magát, amelyek egyáltalán nem méltók egy nyomozóhoz. Döntéseinek megosztottsága viszont pont abból fakad, hogy bizonyos dolgokat nem lehet szétválasztani egymástól, és még a legprofibb szakember sem tud mentesülni az érzelmeitől.

„A ​világ valóban beteg. Erőszakhullám söpör rajta végig, akár egy vírus, és mindenkit megfertőz, aki kapcsolatba kerül vele.”

Ugyanez igaz a nyomozócsapat többi tagjára is: a frissen közéjük kerül Ángel Zárate Chescával keveredik közelebbi kapcsolatba, a legizgalmasabb szál ezen a téren viszont Roberto Orduñónak jut. A férfi egy korábbi nyomozás során – mikor szintén be kellett épülnie egy szervezetbe – szerencsejáték-függővé vált, amelytől azóta sem tudott teljes egészében megszabadulni. A szerzők ezzel is bemutatják, hogy milyen veszélyei és árnyoldalai lehetnek ennek a szakmának, ahogyan azt is, hogy mennyi mindent képesek egyesek feláldozni egy nyomozás sikerességéért. A munka ugyanis könnyedén maga alá tudja temetni az embert, oly módon, hogy megszűnik a magánélet – Orduño esetében azonban feltűnik a színen egy fiatal nő, Marina, akinek talán sikerül őt jobb belátásra térítenie.

A Bíbor Hálózat egy jól átgondolt és gondosan felépített folytatás, amely ugyanakkor le is zárja az első részben megkezdett szálakat. Most nem kapunk függővéget, nincsenek válaszok nélküli kérdések, a két kötet együtt alkot kerek egészet. Ettől függetlenül bízunk abban, hogy a folytatásra nem kell újabb egy évet várni.

Carmen Mola: A Bíbor Hálózat (La red púrpura), ford.: Tolvaj Zoltán, General Press Kiadó, 408 oldal
Kiemelt kép: Carmen Mola: A Bíbor Hálózat (Szerzőportré: Kike Carbajal)