Az Apád Füle és az Anyád kínja után újabb vacsoraszínházi előadás került az Orfeum repertoárjára. A Boldogság azonban nem a különböző szerepköröket járja körbe, hanem hazánk egyik ikonikus énekesnője, Cserháti Zsuzsa munkásságának állít emléket.

Cserháti Zsuzsa az 1970-es évek egyik legfoglalkoztatottabb énekesnője volt, olyan slágerek fűződnek a nevéhez, mint az Édes kisfiam, az Árva fiú az Én leszek, a Boldogság, a Száguldás, Porsche, Szerelem vagy éppen a Hamu és gyémánt. A kezdeti óriási siker ellenére az 1980-as években azonban mellőzötté vált, és az őt körülvevő szakmai féltékenységből eredő ellehetetlenítésre hivatkozva visszavonult. Az énekléssel azonban nem hagyott fel, többek között a budapesti Moulin Rouge vezető énekesnője volt. A nagy visszatérésre egészen 1996-ig kellett várni, ekkor jelent meg Hamu és gyémánt című albuma, melynek köszönhetően ismét reflektorfénybe került, újból vállalt fellépéseket. Élete során többször gyötörte depresszió, közvetlenül a 2003-ban természetesen úton bekövetkezett halála előtt is.

A Boldogság című koncertszínházi előadás ősbemutatóját 2017. július 30-án, az Esztergomi Várszínházban tartották, ez volt Cserháti utolsó fellépésének helyszíne. A július 23-i vendégjáték szintén különleges tisztelgés, hiszen 16 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el az énekesnő. Bizton állíthatjuk, hogy az előadás méltó helyére került az Orfeumban – ahol egy vacsorával egybekötött kellemes estét tölthetünk el –, ugyanis a Dénes Viktor által rendezett produkció úgy kíván emléket állítani Magyarország valaha élt legnagyobb énekesnőinek egyikének, hogy igyekszik ugyanazt a meghitt és testközeli élményt nyújtani a nézőknek, amit Cserháti Zsuzsa is adhatott azoknak, akik még élőben láthatták.

Jelenet az előadásból (fotó: dramaticart.hu)

Nem hagyományos színházi produkcióról van tehát szó, ezt erősíti a koncertszerű előadásmód, valamint a programhoz tartozó három fogásból álló vacsora. A Boldogság ellenben abban is különbözik, hogy a színészek által eljátszott szituációk nem megírt fikciók, a szövegkönyv valós interjúk, dokumentumok felhasználását íródott. Feltűnik előttünk többek között Szécsi Pál (az ő testvére fedezte fel Cserhátit a Balaton Vendéglőben), Eperjes és Charlie alakja, mellettük pedig megszólalnak azok a „civilek” is, akik nem a művészt, hanem az embert ismerték: a fia, a menedzsere, barátok, szerelmek. A jeleneteket, amelyek ugyan lineárisan követik egymást, csupán egy laza szál köti egybe, időnként éveket ugrunk előre, és közben tucatnyi Cserháti-sláger csendül fel (szintén időrendi sorrendben). Ez a történeti vonal végig vezeti a nézőt az énekesnő pályafutásán és életén, közben pedig kirajzolódik előttünk egy megrendítően drámai sors.

A Boldogság egy háromszereplős darab, azonban itt nem a megszokott felosztással találkozunk. Märtz Fruzsina és Ágoston Péter alakítja az összes szerepet (előbbi Cserhátit is), dalra viszont ritkán fakadnak. Megteszi helyettük ezt Horányi Juli, a 2014-es X-Faktor második helyezettje, aki tulajdonképpen a művésznő énekhangjának tekinthető. Horányi nagy csodálója és tisztelője Cserháti munkásságának és régóta szeretett volna emléket állítani az énekesnő életének. Az ő ötlete alapján született meg maga az előadás is, amely rendhagyó módon mutatja be ezt a kivételesen szép, ám ugyanakkor meglehetősen fájdalmas életutat.

Jelenet az előadásból (fotó: dramaticart.hu)

Különleges hangulatot kölcsönöz az előadásnak az Orfeumban található, asztalokkal körbevett kicsiny színpad, ahol a négy tagból álló zenekar, valamint az alig pár négyzetméteres játéktér kap helyet. Azonban, ne gondoljuk, hogy mindezt kevés lenne, sőt! Horányi Juli a felelős a látványért is, és a minimalista stílus kifejezetten jól állt a darabnak, így nem vonja el semmi a figyelmet a monológokról és a dalokról. Alig pár hófehér bőrönd képezi a díszletet, amely remekül szimbolizálja az állandó utazást, a saját magát kereső énekesnő próbálkozásait. Az egymásra halmozódó utazótáskák egyszerre jelenítik meg a sikert, a pálya csúcsát, majd később – elemeire bontva – a zuhanást is.

Azon túl, hogy nagy kedvelője vagyok Cserháti munkásságának, sok mindent nem tudtam eddig az életéről. Természetesen, az előadás megtekintése előtt utána olvastam valamennyire, de még így is megrendítő volt látni és hallani, hogy mennyi szenvedést kellett átélnie. Gondoljunk csak bele, egy egyszerű lány, akinek minden vágya az volt, hogy énekelhessen, sorra nyerte a tehetségkutató-versenyeket, slágereit egész Magyarország ismerte és szerette, majd – két nagylemez kiadását követően – felkínálták számára, hogy legyen a Neoton Família vokalistája. Amit persze Cserháti nem vállalt el, így a dalait a rádiók nem játszották, fellépésekre nem hívták. Ugyanakkor nem csak ez az egy érdekesség tudható meg a darabból, hanem az is, hogy az egyik legnagyobb slágerét, az Édes kisfiamat az eredeti tervek szerint Kovács Katival akarták felénekeltetni. Azonban, mivel Cserhátinak éppen akkor született meg a gyermeke, Kovács – gondolva a dolog aktualitására – átadta a lehetőséget az énekesnőnek. És milyen jól tette!

A darab mesél a mellőzöttségről és az újrakezdésről is, eközben kibontakozik előttünk egy mélyen megrendítő, drámai történet egy nőről, akit valóban az éltetett, hogy közönség előtt énekelhetett. Cserháti nehezen viselte, hogy a korábbi szexszimbólum, aki volt, elveszett, megannyi harcot vívott saját magával, amikor – az érzése szerint – kövéren, emberi roncsként kellett kiállnia a színpadra. Ezek fényében teljesen más jelentéssel bírnak az olyan slágerek, mint a Boldogság, gyere haza, vagy a Hamu és gyémánt. Nem állítom, hogy a darab teljes egészében bemutatja az énekesnő életét, megpróbáltatásait, de teljesíti azt, amit ígért: emléket állít, nem hagyja a feledés homályába veszni Cserháti alakját. Én a magam részéről roppant kíváncsi lettem erre az életútra, így, amint időm engedi, tüzetesebben utána nézek majd a pályafutásának. Addig is, hallgatom újra és újra a legjobb Cserháti-dalokat.

Jelenet az előadásból (fotó: dramaticart.hu)

Kiemelt kép: Jelenet az előadásból (fotó: dramaticart.hu)