„Biztos vagyok benne, hogy jó lesz nekem a Tháliában” – interjú Ember Márkkal

A népszerű színész, fiatal kora ellenére komoly szerepeket tudhat maga mögött. A sikeres és előadásokban gazdag öt vígszínházi év után mégis úgy döntött, ősztől a Tháliába szerződik. Erről és a Puskás, a musicalről is beszélgettünk Ember Márkkal.

Komoly változás állt be az életedben, elhagytad a Vígszínházat.

Egyetemi hallgatóként kerültem a Vígbe, 2017-ben diplomáztam, akkor szerződtem, összességében 5 évet voltam ott. Mindig azt gondoltam, hogy a Vígben fogok megöregedni, én szerettem volna lenni Hegedűs D. Géza, aki a pályája nulladik percétől ott van, és valószínűleg ott is marad. Azt hittem, én is ilyen alkat vagyok. Aztán persze az ember idővel rájön, hogy nem úgy vannak a dolgok, ahogy képzeli őket. Azt éreztem, hogy nem biztos, hogy a helyemen vagyok.

Egyik reggel így ébredtél?

Természetesen nem, ez egy nagyjából egy éves folyamat volt, hol erősebben, hol kevésbé, de motoszkált bennem. Remek szerepeim voltak, tehát nem emiatt, de azt éreztem, hogy valami hajt tovább. Kicsit rutinná vált az életem, és nem akartam, hogy 27 évesen a megszokás uralja a napjaimat, az életemet.

Neked is voltak rossz élményeid, amelyek sok kollégával kapcsolatban most tavasszal felszínre kerültek?

Nem. Az első pár év maga volt a mennyország. Gyerekkoromtól kezdve azon a színpadon és azokban az előadásokban akartam játszani. Nekem megadatott az a – számomra mindenképpen – csoda, hogy láttam A dzsungel könyvét és A padlást gyerekkoromban, és aztán játszottam is bennük. Én azonnal felszólaltam, ha valami olyan történt, amiről azt gondoltam, hogy az nem helyes.

Hogy jött képbe a Thália Színház?

Nagyon érdekes volt, mert még csak magamnak fogalmaztam meg, hogy mennék, még ki sem mondtam, de valahogy híre ment. Az öltöztetők konkrétan rákérdeztek, nem is értettem honnan tudják, talán látszott rajtam. Aztán egyszer csak jött egy telefon Schell Judittól.

Sokat gondolkodtál az ajánlaton?

Nem, ahogy színházi körökben tartják, ahova hívnak, ott szükség van rád. Tetszettek a felvázolt ötletek, elképzelések, hamar döntöttem.

Milyen szerepek várnak rád ősztől?

Eredetileg a Komédia egy bankrablásról című darabban szerepeltem volna csak, de úgy alakult, hogy a Gyilkosság az Orient Expresszen-ben is játszom, ezt a szerepet Bán Bálinttól örököltem, most éppen azt próbáljuk. De olyan, mintha a kezdetektől együtt lennénk, sok kollégát már korábbról ismertem.

Nem volt furcsa egy új színházban kezdeni öt év után?

Őszinte leszek, egyáltalán nem. Valahogy olyan egyértelmű és természetes volt minden, és ezt érzem a próbákon is. Biztos vagyok abban, hogy jó lesz nekem itt.

Követted korábban a Thália előadásait?

Természetesen figyelemmel követtem a Thália műsorát, láttam is előadásokat.

Hogy fogadtak a színházban?

A csapat egy részével a Csak színház és más semmi forgatása alatt már megismerkedtem, ezért nem éreztem magam idegennek az első napokban. Sőt! Nagyon erősen közrejátszott a döntésemben maga a társulat. Remélem, egészen új dolgokat tanulhatok, leshetek el tőlük.

A vírus miatt félbe maradt az évad, le tudtad zárni magadban a Víg korszakot?

Nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy milyen érzések kavarognak bennem, mert március 11. óta nem voltam ott. Azt még nem tudom, hogy milyen élményt vagy törést okoz, hogy nem adatott meg, hogy elbúcsúzzak az előadásaimtól, kimaradt az, amikor úgy állok a színpadon, hogy tudom, hogy tagként most állok a színpadon utoljára. Mivel soha nem voltam még ilyen helyzetben, azt se tudom, hogy van-e, lesz-e, emiatt hiányérzetem.

A Vígben tartasz, tarthattál meg szerepeket?

Igen, A nagy Gatsby-ben, A Pál utcai fiúkban és A diktátorban váltva, de maradok.

Elég jó lista, mondhatni, szerencsés csillagzat alatt születtél.

Én abban hiszek, hogy segíts magadon, isten is megsegít. Ha valamit eldöntök, azt igyekszem véghez vinni, nehéz eltántorítani. Nagyon sokat és nagyon tudatosan dolgozom azért, hogy ott tartsak, ahol. Anno eldöntöttem, hogy a Vígbe szeretnék kerülni, sőt visszamegyek az időben, azt is, hogy a Vörösmarty dráma szakára megyek, hogy aztán majd felkészülten felvételizhessek a Színművészetire.

Mindenben ilyen tudatos vagy?

Nem igaz ez mindenre az életemben, de a színház, a színészet az olyan volt már nagyon régóta, amitől se elbizonytalanítani, se eltántorítani nem lehetett.

Hány éves korod óta van ez így?

Komolyan mondom, hogy nem emlékszem olyan időszakra, amikor ez nem így volt.

Szüleid sem akartak más irányba terelni?

Soha. Nagyon féltettek, de mindig támogattak. Hihetetlenül jó fej szüleim vannak, na, ebben biztos, hogy tényleg szerencsés vagyok. Az elején még szorgalmazták, hogy legyen „B” tervem, hogy ne érjen csalódás, de erre mindig azt válaszoltam, hogy vagy színész leszek, vagy elmegyek almát szedni.

Hiányzik már a színpad?

Tulajdonképpen igen, de mivel egész nyáron próbáltuk a Puskás Musicalt, így nem volt olyan hosszú a leállás.

Milyen élményeid vannak a darabról?

Mind a négy előadáson állva tombolt a teltházas Erkel közönsége. Anno, A Pál utcai fiúk bemutatója után azt mondta nekem Gados Béla, hogy jegyezzem meg ezt a pillanatot, mert egy színész életében egyszer adatik meg, hogy ilyen sikeres darabban szerepelhessen. Megjegyeztem és igazat adtam neki. Aztán bemutattuk A Nagy Gatsbyt, most a Puskást. Ezek mind-mind életem nagy pillanatai. Óriási munka van a musicalben, ki merem jelenteni, hogy én ekkorát még nem melóztam. Szente Vajk hihetetlenül felkészült volt, az első pillanattól tudta, hogy mikor mit szeretne, de közben mégsem egy végrehajtónak éreztem magam színészként, hanem abszolút partnernek. Amikor olvasom interjúkban másoktól egy próbafolyamatról, hogy milyen csodálatos volt, mindig túlzásnak gondoltam, de ez most tényleg az volt nekem.

Lehet ezt még fokozni?

Jó a kérdés, gyorsan le is kopogom, hogy lehessen.

A főzős műsor kicsit kakukktojás az életedben.

Sokáig azt hittem, hogy egy zacskós levest vagy zacskós rizst megcsinálni az főzés. Most már tudom, hogy nem. Izgalmas feladat volt, az vonzott, hogy ez tulajdonképpen egy játék. Nagyon szeretem a játékokat, kalandokat, bármikor szívesen kipróbálnám magamat egy dzsungelben, kígyók között, miközben bogarakat eszek. A párom ráadásul nagyon jól főz, így nem gondolkodtunk sokat a felkérésen. Nemcsak meghatározó élmény volt, hanem óriási tanulási folyamat is, ma már egymás összes hangsúlyát vagy pillantását értjük.

Akkor most már főzöl is otthon?

Ne viccelj, bármikor készítek egy házi tésztát.

Kiemelt kép: Ember Márk (Fotó: Juhász Éva)