Betyárkodás a Bakonyban – Elolvastuk Fiala Borcsa legújabb ifjúsági regényét

Fiala Borcsa legújabb ifjúsági kalandregényében a bakonyi betyárok világába kalauzolja el az olvasókat: két korszak, két hős, töménytelen humor és izgalom – mindemellett pedig igen fontos dolgokat is tanít a fiataloknak.

A betyárság története hazánkban a XIX. századra vezethető vissza, legismertebb betyárjaink az Alföldön, Somogyban, illetve a Bakonyban vertek tanyát. Főként a földnélküli zsellérek soraiból kerültek ki, de megtalálhatóak voltak köztük a sorozás elől menekülő, vagy éppen a katonaság soraiból dezertáló emberek is. Egyik hősünk, Oroszlán Bálint is hasonló okokból kénytelen „szakmát váltani”: miután többször megszökött a katonaságból, halálra ítélik, ám az utolsó pillanatban sikerül megmenekülnie, és kényszerből betyárrá válik. 1860-at írunk ekkor, több mint 180 évvel később, 2023-ban pedig Bíró Kadosának is gyökeresen megváltozik az élete: egy csőtörés miatt hetekre bezárják az iskoláját, így a tanulók és a tanárok ismét online oktatásra állnak rá. Ha pedig így alakult, szülei elküldik Kadosát a fiú féltestvéréhez, Linához, aki erdészként dolgozik a Bakonyban. Kadosa szabadidejében elindul felfedezni a rengeteget, majd egy fa oduján keresztül – egy rókát követve – eljut egy egészen más világba. Kezdetét veszi az évszázadokon átívelő kaland, hamarosan pedig kiderül, hogy csak Kadosa tudja megmenteni a betyárokat Ráday Gedeon királyi biztos üldöztetésétől.

Fiala Borcsa 1977-ben, Budapesten született, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán végzett angol és magyar szakon. Közel 15 évig tanított angolt, majd úgy döntött, megvalósítja – egyik – álmát, és újságíró lett. 2016 óta olvashatóak a cikkei a WMN oldalán, amelynek 2020 szeptembere óta főszerkesztője is. 2016-ban jelent meg az első könyve (Egy cirkuszigazgató mindennapjai – Anyaság rocks!), azóta pedig több korosztály számára is írt regényeket. A Kolibri Kiadónál 2017 óta jelennek meg ifjúsági kalandregényei (Bűntény a Dunán Balatoni nyomozás, Kalandok az erdő mélyén, A bodrogközi rém), de írt már fantasyt is (Lepkebáb), ami a #POV-sorozat részeként került kiadásra.

A Lepkebáb után kíváncsi voltam, hogyan teljesít Fiala Borcsa kalandregény téren, amely műfaj – lévén, hogy gyermek- és tinédzserkorom nagy részét ezek a könyvek tették ki – elég közel áll a szívemhez. A végeredmény pedig abszolút nem okozott csalódást, sőt, a történet már az első fejezeteknél úgy berántott, mint annak a rendje. Ha pedig harmincas éveim közepén járva így éreztem, bizonyára a nálam két évtizeddel fiatalabbak sem fognak unatkozni olvasás közben. Fiala ugyanis nemcsak azt tudta elérni, hogy szinte az első oldaltól kezdve izgatni kezdjen a történet, hanem az olvasmányos, könnyed hangvétel remek humorral is párosult, ami szintén nem utolsó szempont egy ilyen műnél.

A magyar betyárokról már sokat hallhattunk, iskolai tanulmányainkból leginkább Rózsa Sándor és Sobri Jóska neve maradhatott fenn – ez utóbbi többször említésre is került a regényben, lévén, hogy Sobri leginkább a Bakonyban betyárkodott. De nem ő az egyedüli valós karakter a történetben, hiszen Ráday Gedeon is létező személy volt – igaz, őt 1868-ban nevezték csak ki Délvidék királyi biztosává, hogy ott a megingott közbiztonságot helyreállítsa, Szegedet és környékét mentesítse a betyárok garázdálkodásaitól. (Ráday ugrasztotta szét Rózsa Sándor rablóbandáját, valamint derítette fel és semmisítette meg az egész alföldi rablószövetkezetet.) A regény azonban elsősorban nem történelmi mű, így a sok csúsztatás bőven belefér: ennek megfelelően a betyárokról is inkább kissé idealizált képet kapunk, ugyanakkor ez mind alkalmas arra, hogy felkeltse az ifjú olvasók érdeklődését a téma iránt.

Ami azonban ennél sokkal fontosabb, hogy a betyárok csapatán keresztül Fiala úgy beszél igen fontos dolgokról, hogy a kamaszok megtanulják, hogy minden esetben érdemes megvizsgálni a dolgok gyökerét. Merthogy legtöbb hősünk szegénysorból származó gyermek, akik kényszerűségből és a megélhetés, a túlélés reményében verbuválódtak bandává. Mindannyiuknak igen kemény sors jutott osztályrészül: ki a szüleit veszítette el, ki az otthoni bántalmazás vagy egy kényszerházasság elől menekült el (igen, akadnak a betyárok között lányok is!). Ezeket a gyerekeket ma már leginkább csellengőknek hívnánk, akik rajtuk kívülálló okok miatt kiszorultak a társadalom perifériájára – és ezzel pedig kezdetét veszi egy ördögi kör. Minél messzebbre sodródnak ugyanis a normális élettől, annál nehezebben tudnak visszajutni a társadalomba, ez pedig még több olyan cselekedetre sarkallja őket, amely által kitaszítottá, üldözendővé válnak.

Bár ez a motívum visszatérő eleme a regénynek, a történet mégsem válik depresszívvé, Fiala jobban szereti reménnyel eltölteni az olvasók lelkét, így természetesen végül minden jóra fordul (még ha tudjuk, hogy a valóság ettől meglehetősen távol áll is). Ráadásul a Bakonyi zsiványoknak pozitív üzenete is van: ugyanennyire hangsúlyosan jelen van benne a bajtársiasság, az összetartás, valamint a barátság ereje és fontossága is, amely egy esetleges belső árulással is képes megküzdeni. Kadosa maga is életre szóló szövetséget köt a betyárokkal, igaz, ez az ismeretség csak pár hétre korlátozódik, de a fiú olyan élményekkel gazdagodik az időutazás során, amelyeket garantáltan nem felejt el soha. Az ő karakterén keresztül pedig a szerző azt is megmutatja az olvasóknak, hogy mennyivel jobb kint lenni a szabadban, barátokat szerezni, mint a telefont vagy a számítógépet nyomkodni, vagy az online térre korlátozni a kapcsolattartást.

Ráadásul a Bakonyi zsiványokban azon felül, hogy megvan minden, ami csak egy jó kalandregényhez kell, több ponton képes eredetiséget is felmutatni: így a fiataloknak garantált szórakozást és kikapcsolódást jelent, a felnőtteket pedig nosztalgikus érzéssel töltheti el – miközben ők is kapnak egy kis újdonságot.

Fiala Borcsa: Bakonyi zsiványok, Kolibri Kiadó, 356 oldal
Fiala Borcsa: Bakonyi zsiványok (Szerzőportré: Csiszer Ágota)