Kleinheincz Csilla régóta várt új regénye, az Alvilági szövedék nagyszabású fantasy, amelyben az ember csak egy a természet élőlényei között, a merev gondolkodásmód visszafordíthatatlan károkat okoz, az együttélésért pedig korábban elképzelhetetlen árat kell fizetni.

Cseregő, a hagyományokat büszkén őrző hegyi falu a Tiszták lakhelye, azoké, akik elutasítják az újításokat, a modern eszközöket, ahol mindenkinek megvan a maga helye és szerepe a közösség életében, és ahol léteznek betegségek. Kísértót, az iparosodásának köszönhetően az elmúlt három évszázadban egyre messzebbre terjeszkedő várost azonban a gépbivalyok uralják, istenüket, Mikoszt pedig imádják és félik – cserében a betegség elkerüli a lakosokat. A két település évszázados ellentétben áll egymással, a kapcsolat közöttük szigorúan kereskedelmi szempontú, valamint a kísértóiak egy része Cseregőbe menekíti még csecsemőgyermekét, hogy ne fertőzze meg őket Mikosz. Őket hívják vigaszgyerekeknek, és épp ilyen vigaszgyerek a történet főhőse, Gerle is, akire fényes jövő vár: az érzékeny, de robbanékony kertészlány hamarosan megörökli édesapjától a kertvezetői munkát és egybekel gyerekkori szerelmével. Egy nap azonban rettenetes dolog történik vele a közeli erdőben, és bár maga sem emlékszik rá, abbéli félelmében, hogy veszélyt hoz népére, úgy dönt, hogy önként száműzi magát Kísértóba. Ezzel a döntésével pedig olyan folyamat veszi kezdetét, amelynek során földalatti és emberfeletti erők lépnek működésbe, a tét pedig nem kisebb, mint a jelenleg ismert világ fennmaradása.

Az 1978-as születésű Kleinheincz Csilla korábban a Stádium Fiatal Írók Köre és a Cohors Scriptorium tagjaként, valamint a Delta Vision és az Ad Astra kiadók szerkesztőjeként dolgozott, emellett az SFmag alapító szerkesztője, a korábban Delta Műhelyként létrehozott Írókör és a Magyar Írószövetség tagja, jelenleg pedig a GABO kiadó szerkesztője. Több, interneten és antológiákban publikált vers és novella után 2005-ben jelent meg első kötete, a Város két fül között és más elvarázsolt történetek című urban fantasy regény és hozzá csatolva néhány, korábban az interneten olvasható novella. Második regénye a magyar folklórvilágból merítő Ólomerdő (Delta Vision, 2007), amelynek javított változata és folytatásai, az Üveghegy (2014) és Ezüstkéz (2019) már a GABO Kiadónál jelentek meg. Novelláit a Nyulak, sellők, viszonyok című kötet (2009) tartalmazza, rövidebb írásai angol, cseh, észt, finn, spanyol és portugál nyelveken is megjelentek. Roboz Gáborral karöltve szerkesztője a 2018 óta minden évben kiadásra kerülő Az év magyar science fiction és fantasynovellái antológia-sorozatnak. Fordítóként több mint 100 kötetet ültetett már át magyar nyelvre, többek között Victoria Aveyard, Scott Westerfeld, Peter S. Beagle, Anne McCaffrey, Catherynne M. Valente műveit, emellett gyakran készít magyar szöveget képregényekhez is (Monstress – Fenevad, Makrancos hercegnő, Egérőrség, Cserkeszterek).

„A fájdalom, a félelem és a harag… ezek is egy szövedék részei, és nem tudom kibontani ezeket, hogy csak a szeretet, a megértés és a vigasz maradjon.”

Az Alvilági szövedék különös, és a maga nemében páratlan regény. Nagyívű, de mégsem heroikus fantasy, hiszen főszereplőnk, Gerle nem küldetéstudattól vezérelve hagyja maga mögött régi életét (ez csak jóval később jelenik meg nála), így az olvasóknak sokáig lehet olyan érzése, hogy az események „csak úgy” történnek egymás után, mindenféle emberi ráhatás nélkül. Persze, erről szó sincsen, mert a felszín alatt (a szó szoros és átvitt értelmében) ez a történet jóval többről szól. Olvasás közben gyakran jutott eszembe Hayao Miyazaki munkássága, kiváltképp a Nauszika, a szél harcosa című alkotása, ugyanis az a film tudta ennyire szépen beleágyazni a természet iránti szeretetet és tiszteletet a cselekménybe, mint ahogyan az Alvilági szövedék teszi.

A regény nem egy könnyed olvasmány, és nem tagadhatjuk le, hogy igenis kell a hangulat hozzá, no meg idő, hogy az olvasó abszolút rá tudjon hangolódni a történetre. Kleinheincz világfelépítése több mint fantasztikus, és mindez az apró részletekben ütközik ki igazán. Adott ugyanis a két település – Kísértó és Cseregő –, amelyeket az első fejezetekben vázlatosan mutat be az olvasónak, a későbbiekben azonban gyakran elejt utalásokat, amik adalékként szolgálnak a pontosabb képhez. Ezek az apró részletek néhol sokkal izgalmasabbak, mint maga a fő cselekményszál, amely ennek (a kidolgozottságnak) folyományaként kicsit lassabban halad a kelleténél. A szerző a szavak nagy mestere, nyelvi leleményességéről és játékosságáról korábban is meggyőződhettünk, itt azonban mondhatni tökélyre fejlesztette, hogy minden egyes mondatával szó szerint elvarázsolja az olvasót. Bizonyos nevek elsőre idegenül csenghetnek (biztos vagyok benne, hogy sokan olvasták elsőre Kísértőnek vagy Csergőnek a településeket), ugyanakkor a teljesen hétköznapi szavak más kifejezéssel való illetése (Heg – Hold, Szem – Nap) is külön játékra hívja az olvasót, mintha egy rég letűnt világot kellene felfedeznie. Ezeknek köszönhetően az Alvilági szövedék sokkal inkább egy szépirodalmi stílusban, mély mondanivalóval rendelkező regény lett, amelyben szinte másodlagos a fantasy vonal.

„Cseregőben úgy mesélték, hogy az egyik Nagy Kertész nőtt fel az égig, és ő csapott rá dühében a Hegre, amely akkor még Hold volt. Olyan erővel törte szét, hogy még a föld is beleremegett, és a messzi tengerek kiöntöttek a medrükből, elmosták azokat, akik nem tanultak meg a többi élővel együtt élni. Azóta záporoztak kövek az égből, és a Heg szép, kerek arca eltorzult, himlőhelyek jelentek meg rajta.

Ahogyan a Kleinheincz által megálmodott világot is lépésről lépésre fedezzük fel, úgy a történet mondanivalója is meglehetősen sokrétű. Egyfelől a két település szembenállása kapcsán szól a konzervatív, hagyományőrző szemléletről, a tudomány fejlődéséről és ennek az emberek életére gyakorolt hatásáról, ugyanakkor élesen ütközteti az ésszerűség és az istenhit közötti álláspontokat is. Kísértó hiába egy, az iparosodásnak köszönhetően rohamtempóban fejlődő város, mégis itt uralkodik leginkább a felsőbb erőben való bizodalom. Mikosz különleges isten: az emberekben él, de nem csak a szívükben-lelkületükben, hanem szó szerint bennük, a testükben. Azokba, akik a városban maradnak, döntéstől függetlenül beleköltözhet – éppen ezért menekítik át csecsemőiket oly gyakran Cseregőbe azok, akik nem imádják őt annyira –, a sokak által vágyott megistenesülés pedig egyet jelent a halállal. Így talán jobban érthető, hogy a cseregőiek miért utasítják el őt, hiszen ők nem hisznek abban, hogy halálukkal egy magasabb célt szolgálnak, az élethez és az életút végéhez való viszonyulásuk egyészen más természetű. Éppúgy, ahogyan a mi általunk ismert világban, a vallásról való gondolkodás igazán színes (az istentagadóktól az egészen elvakult hívekig minden típust felvonultat a regény), ezt pedig Gerlével együtt fedezi fel az olvasó.

De nemcsak erről szól az Alvilági szövedék, hanem az általánosságban vett politikáról is, hiszen főhősünk előtt szép lassan világossá válik, hogy mi is áll valójában az uralkodó eszmerendszerek mögött. Ilyen értelemben egy felnövésregényt is kapunk, hiszen a fiatal lánynak nemcsak azzal kell szembenéznie, hogy vőlegénye, Derkó elárulta őt, hanem azzal is, hogy egyik világ sem tisztán fekete vagy fehér, sem Cseregőre, sem Kísértóra nem lehet azt mondani, hogy jól vagy rosszul gondolkodnak. Két teljesen különböző kultúrát kapunk, amelyben ugyanakkor közös, hogy az emberi kapzsiság, a fanatizmus és a hatalom iránti vágy bárhol fel tudja ütni a fejét. Emellett fontos szerep jut a természet erejének is, amely egészen mélyen, az alvilágban gyökeredzik – részben innen is a cím, de a későbbiekben természetesen az is többletjelentést kap.  

„Azt mondtad, ha benned lenne az Alvilág, te biztosan jól tudnád használni a hatalmát. Rá fogsz jönni, hogy tévedsz: nem lehet másra használni, mint ami a lényege.”

Az Alvilági szövedék nem csak címében, hanem történetben is igen szövevényes és szerteágazó – ennek köszönhetően úgy válik epikus fantasyvá, hogy a műfaj szabályaira fittyet hány: az alapjait tiszteletben tartja, ám mégis teljesen új oldalról közelíti meg – így pedig jóval több lesz, mint egy átlagos fantasy.

Kleinheincz Csilla: Alvilági szövedék, GABO Kiadó, 488 oldal

Kiemelt kép: Kleinheincz Csilla: Alvilági szövedék (Szerzőportré forrása: Könyves Magazin)