A Nemzet Színésze címet Schwajda György javaslatára 2000. augusztus 22-én adományozta először a nemzeti kulturális örökség minisztere tizenkét olyan színművésznek, akik a magyar nyelv ápolása, a nemzeti irodalom tolmácsolása, a magyar színművészet, a nemzeti színjátszás fejlesztése, illetve népszerűsítése során kimagasló érdemeket szereztek.

A cím csak annak adományozható, aki betöltötte 62. életévét, 40 évet eltöltött a színészi pályán, vagy legalább 20 évadot – évadonként legalább egy bemutatóval – a budapesti Nemzeti Színházba, és legalább egy elismerésben részesült már pályája során (Jászai Mari- vagy Kossuth-díjban). Ha a cím egyik viselője elhalálozik, a megüresedett helyre a Nemzet Színészei egyhangú szavazással emelhetnek maguk közé új tagot. Balázsovits Lajos július 19-i halálát követően a mai napon Benedek Miklós lépett a Nemzet Színészei közé.

Benedek Miklós (k) a Riviéra olvasópróbáján (fotó: Orlai Produkciós Iroda)

Benedek Miklós Budapesten született, 1946. szeptember 28-án a szintén színész Benedek Tibor fiaként. Gyermekkoráról keveset tudunk, de az biztos, hogy a színpad felé sodorta az élet, ugyanis 1969-ben elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, majd a Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol egészen 1983-ig játszott. Azt követően a Katona József Színházhoz szegődött egészen 2003-ig, miközben 1991 és 1992 között, illetve 1993-tól 1996-ig a Magyar Színészkamara ügyvivője is volt. Zsúfolt időszak volt ez a számára, amit az is alátámasztott, hogy 1992 és 2007 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója volt. 2003-tól ismételten a Nemzeti Színház tagja lett, egészen addig, amíg 2009-ben szabadúszóvá nem vált. 2017-től az Orlai Produkciós Iroda társulatának megbecsült tagja. 

Megszámlálhatatlanul sok darabból vette ki a részét színészként, a közönség láthatta a Légy jó mindhalálig Pósalakyjaként, a Csókos asszony Tarpataky bárójaként, a Julius Caesar Cassiusaként és a Játék a kastélyban Turaijaként is, de ez csak egy pohárnyi merítés a tengerből. De nem csupán a deszkákon állta meg a helyét, számos rendezés is köthető a nevéhez: nagy sikerrel vitte színpadra többek között Karinthy Frigyes (Utazás a koponyám körül), László Miklós (Illatszertár), Molnár Ferenc (A hattyú), Henrik Ibsen (Nóra), William Shakespeare (Makrancos hölgy avagy a hárpia megzabolázása), Georges Feydeau (A barátnőm barátnője) és Peter Shaffer (Black Comedy) darabjait is. 

Fesztbaum Béla és Benedek Miklós a Játék a kastélyban című előadásban (fotó: Szkárossy Zsuzsa/Vígszínház)

A mozivásznon és a televíziók képernyőjén is gyakran találkozhattunk vele: a Pogány Madonna (1980), A három testőr Afrikában (1996), a Presszó (1998), a Sorstalanság (2005), a De kik azok a Lumnitzer nővérek? (2006), a Szabadesés (2014) és az Egy szerelem gasztronómiája (2017) ugyanúgy hozzátettek ismeretségéhez, mint A fekete város (1971), a Családi kör (1980), a Hyppolit, a lakáj (1990) és a Kisváros (2000). Változatos pályafutása során belekóstolt a szinkronizálásba is, a Csengetett, Mylord? rajongók például Teddy Meldrum (Michael Knowles) hangját köszönhetik neki, míg a kultikus magyar rajzfilmek közül a Vukban (Sut, a farkatlan róka), a Macskafogóban (Fritz Teufel), a Vízipók-csodapókban (Ájtatos manó) és Az erdő kapitányában (Sikló Simi) is maradandót alkotott. 

Érdemeit 1978-ban Farkas-Ratkó-díjjal és Rajz János-díjjal, 1981-ben pedig Jászai Mari-díjjal ismerték el. 1989-ben Érdemes művésszé, 2021-ben Kiváló művésszé tüntették ki, amit 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje és a 2016-os Kossuth-díj koronázott meg. 2020-ban a Halhatatlanok Társulatának Örökös tagjává vált.

Kiemelt kép: Benedek Miklós (Fotó: Sióréti Gábor)