Október 7-én mutatták be Giacomo Puccini Bohémélet című operáját a Csokonai Nemzeti Színházban, Szikora János rendezésében.

Amikor Puccini korának egyik legnagyobb bestselleréhez, Henry Murger Jelenetek a Bohémvilágból című könyvéhez nyúlt, nyilvánvaló volt, hogy a történet inspirálta opera sikere nem marad el a könyvé mögött. Nem egészen így történt. A regényről ma már kevesen tudnak, Puccini műve azonban mindörökre bevonult a halhatatlanok közé. Népszerűségének oka talán abban a zeneszerzői attitűdben van, ahogyan az alaptörténethez viszonyul: a Bohémélet hősei szegények, mégis a fiatalság költői lelkületével festik át ezt a komor képet élhetővé, szerethetővé, mert minden nélkülözésük ellenére szeretnek élni. Éppen emiatt lesz olyan megrendítő erejű a valósággal való szembenézésük: a halál kíméletlen jelenléte kijózanító brutalitással rántja földre ezt az életet csak bohókásjátéknak tekintő lebegést.

Szikora János rendezőt annak idején legendás tanárai – Békés András, Petrovics Emil és Nádasdy Kálmán – épp a Bohéméleten keresztül vezették be az opera világába. Ezért jelképesnek érzi, hogy ezt a zeneművet éppen most, a debreceni Csokonai Nemzeti Színház megújult épületében rendezheti meg. „Ez egy fantasztikus történet sok szempontból” − ajánlja a Bohéméletet Szikora János. „Az egyik a történeten végighúzódó paradoxon. Ez egy négyfelvonásos opera. A négy felvonásból három felvonásban tél van, hideg van, de az emberek, a szereplők lelkében tombol a tavasz, tombol a szerelem tüze. Aztán a negyedik felvonásban megjön a tavasz, kivirul az élet, kivirul a természet, de az emberek lelkébe beköltözött a tél, elvesztették a szerelmet. Ez egy nagyon érdekes paradoxon. Ami viszont számomra a legérdekesebb: megéreztetni a közönséggel valamit abból, amit időskoromra megtanultam a Bohéméletből. Mert miről szól valójában a Bohémélet? Ez egy szerelmi történet? Igen, egy szerelemi történet. De túl ezen számomra egyre inkább arról szól, hogy mi valamennyien végtelenül bohémek, vagyis könnyelműek, játékosak és felszínesek vagyunk az egyetlen igazi ajándékkal szemben, amit kaptunk, és ez az élet. Csak akkor szembesülünk az igazi nagyszerűségével, amikor már vége van.”

Az opera főszerepeiben váltott szereposztásban Balczó Péter és Körmendy Flórián (Rodolfo), valamint Létay Kiss Gabriella és Vámosi Katalin (Mimí) látható, mellettük színpadra lép még Kendi Lajos, Donkó Imre, Csölley Martin, Antóni Norbert, Endrész Ferenc, Hámori Szabolcs, Molnár Marica, Nagy Zsófia, Böjte Sándor, Wagner Lajos és Grega Csaba. Az előadást Somogyi-Tóth Dániel és Kesselyák Gergely vezényli, a díszletet Horesnyi Balázs, a jelmezeket Rátkai Erzsébet tervezte.

Kiemelt kép: Jelenetkép a Bohéméletből (Fotó: Gálos Mihály Samu)