Azt kértem a szerkesztőktől pár hete, hogy a születésnapunkra mindenki fogalmazza meg egy-egy személyes cikkben, hogy miért fontos neki a színház, illetve hogy a Deszkavízió mit ad hozzá az életéhez. A cél az volt, hogy megmutassam az olvasóinknak, hogy a rengeteg munka mögött milyen elhívatott emberek állnak. Egész nap ezt láthattátok az oldalon, a szűk csapat tehát bemutatkozott. Most essen szó azokról is, akik ugyan a napi szintű munkánkba nem kapcsolódnak be, de velünk dolgoznak egy-egy projekten akkor is.

Kónya Sándor a kezdetektől ír hozzánk, ő a Deszkavízió filmes szakértője, akinek tollából Chaplin munkásságáról (A diktátor kapcsán) vagy éppen legútóbb a Teljesen idegenek című moziról, illetve annak magyar remake-jéről (BUÉK) olvashattatok. Szerencsére őt is megfertőztük a színházzal, így szegedi lévén nyáron csodálatos kritikákat írt a Szabadtéri előadásairól.

Gál Bereniké tavasz óta a csapat tagja, vele forgattuk végig a Budapesti Nyári Fesztivált, ritkábban nappal, a legtöbbször éjjel, általában világsztárok és néha a szúnyogok között. Nélküle nem készülhetett volna el a Mi történt Baby Jane-nel? című előadás trailere, és a Győri Nemzeti Színház Régimódi történetéhez készített werkfilmünk se.

A Deszkavízió cikkei és interjúi alatt két fotós nevét láthatjátok a legtöbbször: Juhász Éva és Zsigmond László gondoskodik arról, hogy az általunk megírt anyagok a lehető legszínvonalasabb vizuális támogatást kapják. Előadásokról készített galériáikkal a Facebookunkon és az Instagram oldalunkon találkozhattok, nekik köszönhetjük tehát, hogy a legtöbb premier darabból tudunk nektek ízelítőt mutatni.

További köszönet illeti Várady Nikolettet és Péter Lászlót a képeikért, Rózsa Tamást és Gergely Beát, aki szintén biztosított már számunkra előadásfotókat. Nagy Gábort, aki műszaki-tanácsadóként folyamatosan mögöttünk áll. Illetve Németh Fruzsina Lillát és Varga Grétát, akik néhány írásukkal hozzájárultak a Deszkavízió változatos tartalmaihoz.

 

Arról, hogy számomra mit jelentett ez a két év, nehéz röviden írni. Az elején óriási kalandnak indult, ami aztán egy ponton átváltott főállású munkává, és ami olyan lehetőségeket hozott számomra, mint a Vígszínház sajtófőnöki pozíciója, majd közel egy évvel később az Orlai Produkciós Iroda kommunikációs vezetői posztja. Megtanulhattam az ország legnagyobb prózai teátrumában, hogy hogy működik egy kőszínház, köszönöm Eszenyi Enikőnek, hogy lehetővé tette ezt számomra. Most pedig a legnagyobb függetlennél tapasztalhatok meg újabb és újabb dolgokat, amiért Orlai Tibornak vagyok végtelenül hálás, aki maximális bizalmával és támogatásával naponta elhiteti velem, hogy bármire képes vagyok.

Ezt a tudást és tapasztalatot pedig igyekszem minden egyes cikkembe, interjúmba és kritikámba beleépíteni, hogy érdekes és izgalmas legyen minden anyag, amit tőlem olvashattok. Ígérem, hogy nem felejtek el a következő 365 napban sem kíváncsi lenni, hogy mindig a nehezebb ellenállás felé fogok haladni, mert hiszek benne, hogy a munkát nem szabad megúszni, és azt is, hogy azon fogok dolgozni, hogy a szlogenünkhöz hűen kedvet csináljak mindenkinek a színházhoz. Mert azt gondolom, hogy anélkül lehet, de nem érdemes élni. Szóval, ünnepeljetek velünk és #menjetekszinhazba!

Malik Andrea

Alapító-főszerekesztő

Kiemelt kép: Malik Andrea (Fotó: Zsigmond László)