Dani és Ati alapvetően a Műsorvízió nehéztüzérsége, de természetesen mindketten megfertőződtek a színházzal, így az ő nevüket is folyamatosan láthatjátok a cikkek felett: Dani főleg az ajánlókban csillogtatja meg kivételes íráskészségét és humorát, Attila pedig a filmes témákat dolgozza fel hihetetlen tudással és hozzáértéssel.
Fiúk, köszönöm a munkátokat, és azon túl: az álmatlan éjszakák szorongásait feloldó poénokat, a folyamatos sorozat-ajánlókat, azt az érzékenységet, amivel a legjobb pillanatokban nyújtjátok felém a vállatokat, a kacagtató photoshop-alkotásokat, amiket csak a privát insta storymba merek kitenni… köszönöm, hogy Irma néni lehetek mellettetek!
Dani – felelős szerkesztő / Műsorvízió, szerkesztő-újságíró / Deszkavízió
Bár az én felségterületem alapvetően a Műsorvízió, azonban mint tudjuk, a változatosság gyönyörködtet, így imádok kiszakadni a filmek és sorozatok világából és belecsobbanni a kultúra színházas medencéjébe. Ha jól emlékszem, akkor tavaly született meg az első „deszkás” cikkem, egy Újszínházas évadismertető volt, azóta viszont igyekeztem minden téren kipróbálni magam. A Deszkavízió nélkül valószínűleg sohasem foglalkoztam volna behatóbban olyan darabokkal, mint az Illatszertár, a Váratlan vendég vagy a Gyilkosság az Orient Expresszen. Sosem ismertem volna meg olyan a perifériámon kívül eső alkotókat, mint a Blahalouisiana, a Manu Delago Ensemble vagy éppen Bősze Ádám, de ennek az oldalnak köszönhetem azt is, hogy interjúzhattam többek között Szabó Győzővel, Gubás Gabival, Kautzky Armanddal és Szervét Tiborral is (utóbbitól pedig életem egyik legnagyobb dicséretét kaptam). Mindig örömmel nyitok az új dolgok felé, szeretem kihívások elé állítani magam, a Deszkavízió pedig sok más mellett ebben is lehetőséget biztosít a számomra.
De ami még a feladatok sokszínűségénél is fontosabb, hogy egy olyan csapatban teljesíthetem ezeket, amely tele van színesebbnél színesebb egyéniségekkel. Olyan az igényes humorra éhes, összetartó és egymást támogató brigád ez, amelynek atmoszférája segít átlendülni a szürke hétköznapokon, jótékony hatással van a hangulatra és mindemellett szakmailag is elismerésre méltó. Tagjai egytől-egyig lelkesen, készségeik maximumát segítségül hívva ugranak fejest az újdonságokba, a minőségi kultúra iránti éhségük pedig csillapíthatatlan. Közösségi embernek tartom magam, imádok egy társaság része lenni, és büszkeséggel kijelenthetem, hogy több kiváló csoport tagjának is mondhatom magam, de a Deszkavízió közössége egyértelműen a szívem egyik csücske.
Ati – szerkesztő-újságíró / Műsorvízió, Deszkavízió
A mostani év elején kerültem be ebbe a csapatba, és ha teljesen őszinte szeretnék lenni, akkor kezdetben csak munkaként tekintettem erre. De miután jobban megismertem azokat az embereket, akiknek szorgos és odaadó alázatuk miatt létezik az egész VízióMédia – hát továbbra is munkaként tekintek minderre, de mérhetetlen nagy hála és öröm is társul mellé. A fő-főszerkesztőnknél jóindulatúbb és kötelességtudóbb embert nehéz találni, aki szívén viseli nem pusztán a kultúrát mint értéket, de az embereinek véleményét és jókedvét is. De a felelős szerkesztők, a cikkírók, a videós- és a fotósrészleg is mind-mind olyan minőséget tudnak elérni a pihenés, a bőséges idő és a rugalmasság teljes hiánya nélkül is, hogy más országban súlyos ezreket vágnának zsebre. A Deszkavízió – ahogy a színház maga is – egy teljesen őrült, abszurd és bizarr dolog is egyben, mégis elmondhatatlanul fontos helyet tölt be a magazinok és a színházkedvelők életében. Olyan, mint egy boldog mosoly egy nehéz nap után – jóleső.
Kiemelt kép: Szabó Dániel és Hegedűs Attila (Fotó: Gádoros Márk)