Bemutatkozik a Mintaapák Szabija – interjú Klem Viktorral

November 11-én debütál a TV2 legújabb napi sorozata, a Mintaapák, amelynek egyik fő történet szála a sármos és sikeres fiatal ügyvédről, Szabiról szól. A gondtalan-agglegény életet élő férfi mindennapjait egy kisfiú felbukkanása zavarja össze, a nézők számos vicces szituáción keresztül követhetik majd nyomon kettőjük összecsiszolódását. Szabi szerepében az egyik legnagyobb forgatási rutinnal rendelkező férfiszínészt, Klem Viktort láthatja majd a közönség, vele beszélgettünk.

Javában forgatsz a TV2 Mintaapák című sorozatában, amely november 11-től hétköznap esténként lesz látható a képernyőn. Hogy kerültél a projektbe?

A sorozat producere, Kirády Attila kért fel.

Készült hozzá egy pilot, amiben még nem te szerepeltél. Megnézted mielőtt igent mondtál?  

A producerek felajánlották, hogy nézzem meg, de én nem éltem ezzel a lehetőséggel. Az olyan volt, ez meg ilyen lesz! Nem tartom szerencsésnek, hogy ha két színészt összehasonlítanak. Viszonyítani mindig a világhoz érdemes. Mondok egy példát: játszottam pár éve A nagybőgő című monodrámát, amit korábban Darvas Ivánnal láthattak sokan, kultikus előadása volt. Amikor elkezdtem alkotóként foglalkozni az anyaggal, nem akartam előszedni Darvas Iván produkcióját, mert nem akartam hogy hasson rám. Semmilyen módon. Más esetekben persze van, hogy épp egy színészi teljesítmény inspirál, de nem ugyanazon irodalmi anyag kapcsán.

Mesélsz egy picit a szerepedről?

A Mintaapák négy fiatal apukáról szól. Az én karakterem egy nagyvárosi agglegény, aki maximumra pörgetve létezik, megragad minden kínálkozó lehetőséget. Szabi nagyon gyors sávon él, könnyen teremt kapcsolatokat, sok pénze van, minden problémát megold és nyüzsögnek körülötte a nők. Ő az, akinek az életére vágyik most az Y generáció legtöbb tagja.

Pont a személyiségéből fakadóan tud kidomborodni az ő történetében a humor, ugyanis a tökéletesen működő életébe megérkezik egy kisfiú, és onnantól kezdve megkezdődik a csetlés-botlás az apa- fia szituációkban. Eleinte teljesen lehetetlennek tűnik a kapcsolatuk, nem is nagyon szeretnék egymást felvállalni. De szép lassan rájönnek, hogy a legjobb partnerei egymásnak az élethez. Szerintem van ebben valami nagyon szép: akik a legidegenebbek egymásnak és a legkevésbé tudják elképzelni, hogy együtt élhetnének, egyszer csak rájönnek: nem csak jól boldogulnak együtt, hanem a legőszintébben és a legegyenesebben tudnak egymásra nézni.

Milyen a partnered? Izgalmas lehet egy 5-6 éves kisfiúval napi sorozaton együtt dolgozni.  

Télen forgattam egy mozifilmet, amelyben egy 10 éves kislány volt a partnerem és szuperül kijöttünk. Azt hiszem, hogy alapvetően van készségem ahhoz, hogy szót értsek a gyerekekkel. Ráadásul nagyon nagy mázlim van a mostani partneremmel is: Pék Ádám egy kivételesen jó humorú, nagyon gyors észjárású és elképesztően érzékeny kisfiú. Nagyon ritkán van arra példa, hogy ezek a készségek ilyen fiatalon meglegyenek valakiben. Nagyon könnyű vele együtt dolgozni.  Sokat marháskodunk, bunyózunk, hülyéskedünk. Azt hiszem ő is elfogadott havernak.

Milyen a hangulat a forgatáson?

A színészeket és a kreatív stábot illetően nagyon profi csapat jött össze. Örömteli a munka. Nagyon gyorsan és jól tudunk együtt dolgozni, hogy ha a csillagok is úgy kacsintanak ránk. Feszített a tempó, ez az egy, ami feszélyezni tud engem. Nyilván fel kell nőni a feladathoz, meg kell szokjuk, hogy amit egy mozifilmben egy hétig veszünk fel, azt itt egy délelőtt alatt. Ez azért nagyon megterhelő. A főszereplők között mindannyian újak vagyunk, napi sorozatot még egyikünk sem forgatott, így ezt most nekünk is tanulni kell.

Várjátok már a nézői reakciókat?

Szerintem ezt mindig várja a színész, akár színházról, akár tévéről, akár filmről van szó. Mindig evés közben derül ki a puding minősége, ez nyilván megkerülhetetlen. Nagyon bizakodó vagyok a Mintaapák kapcsán, de a néző dönt úgyis. Én körülbelül tíz éve veszítettem el a közízlés és a saját ízlésem közötti kapcsolatot, annyira meg tud lepni, hogy a közönség mit szeret és mit nem, hogy egyszerűen nem mernék kisebb összegben sem fogadni a nézettségi adatokra. Azoknál a filmeknél, amiket imádok, olykor kong az ürességtől a mozi, amit meg messze elkerülök, van hogy vezetik a nézettségi versenyt.

Nagyon jó lenne, hogy ha az odaadó munka, a rengeteg energia és a töretlen lelkesedés, amit mi belerakunk ebbe a sorozatba, valahogy tükröződne a nézettségben is. 

A színház ezzel a forgatási tempóval jól gondolom, hogy most nem fér össze? Nem fog hiányozni?

De, nagyon. Ez tulajdonképpen egy életforma, amit most csinálok. Nem ritkán heti hat napokat forgatok. Egy-egy forgatási nap végén teljesen elfáradok. Nem látom, hogy aznap este hogyan tudnék egy színdarabban is remekelni. Bennem nagyobb a maximalizmus annál, minthogy azt mondjam: lemegy valahogy. Azt gondolom, hogy az ember egy bizonyos pontig tudja megosztani a figyelmét, és azután a pont után sajnos a minőség rovására megy a dolog.

Talán a legfontosabb, ami engem a “színészet” című dologhoz köt, az a minőség. Ez nem egyedi dolog, annak idején az osztályfőnökeink (Marton László, Hegedűs D. Géza és Forgács Péter – A szerk.) ezt mindannyiunk számára alapvetéssé tették. Akkor is a legmagasabb színvonalra kell törekedni, hogy ha az ember sitcomban játszik, és akkor is, hogy ha a világ legnépszerűbb művészszínházának aktuális premierének főszerepét adja.

Láthat azért valamiben a közönség idén?

Igen, van egyetlen előadás a repertoáromon, ami számomra igazi szívügy. A Garzonpánik című darabról van szó, amit Pálos Hannával és Szabó Győzővel játszunk a Thália Színházban már öt éve. Nagyon szeretjük mindhárman. Tehát a széléről azért érintem a focipályát, amit úgy hívnak, hogy magyar színházi élet. Igaz, épp hogy csak odadugom a lábujjhegyemet, és ezzel az egy előadással maradok érintkezésben vele. Nem szeretnék elszakadni, sőt… jó volna az első vonalban, csatárként mihamarabb visszatérni, de most a Mintaapák a legfontosabb.

Kiemelt kép: Klem Viktor (Fotó: Zsigmond László)