Márfi Márk második drámája, a Lassan, a hétvégi Lóvasúton tartott dupla premier után, március 26-án Barcelonában is bemutatkozik.
Teljes teltházzal és hosszas, szűnni nem akaró vastapssal díjazta a közönség Márfi Márk Lassan című előadásának bemutatóját, amelyben a Halhatatlanok Társulatának tagjai közé választott Für Anikó a fiatal színművész partnere.
Márfi Márk a legbelsőbb titkait és félelmeit „üvölti” világgá az előadásban, miközben nem várja el, hogy megértsük vagy felmentsük őt, nemes egyszerűséggel terápiaként tekint a művészi kitárulkozásnak erre a számára legkézenfekvőbb formájára. Egyedi és abszolút formabontó, ahogy az előadásnak helyet adó kör alakú kis színpad egy ponton forogni kezd, mintha ezzel is azt sugallaná, hogy helló, nincs olyan, hogy kinek van igaza, nem létezik csak egy nézőpont, próbáld meg a másik szemszögéből is látni a történéseket.
Für Anikó, aki hosszú évek után először szerepel független produkcióban, rengeteget tesz hozzá az előadás befogadásához. Annak ellenére, hogy a darabban egy pillanatra sem mozdul a székéből, szinte betölti az egész teret, és elementáris erővel vetíti elénk a beteg anyát, minden mozdulata és gesztusa eltalált. Telitalálat az is, hogy smink és minden különösebb hype nélkül, ül be a rendezvényterem kellős közepébe, és a maga natúr valóságában nyitja fel a szemünket arra, hogy soha nem kéne, hogy késő legyen egy őszinte beszélgetéshez. Egy olyanhoz, amiben nem mismásolunk, amiben nem viselkedni próbálunk, vagy szőnyeg alá söpörni még jobban dolgokat, amit nem a megfelelés kényszere hajt, amiben nem magunkat akarjuk felmenteni, amiben nincs jelentősége, hogy mit gondol bárki is, hanem amin keresztül, ha el nem is fogadjuk a másik véleményét, legalább megértjük, de legalábbis megpróbáljuk megérteni. És talán meg is tudunk bocsátani. De talán még ez sem kell, hiszen ki dönti el, hogy ki hibázott és ki nem? Egy dolog a nagyon fontos. Hogy ez csak addig érvényes, amíg időben vagyunk. Utána majdnem, hogy teljesen mindegy. És ez a nem mindegy…
Nyitókép: Márfi Márk és Für Anikó a Lassan című előadásban (fotó: Dudás Zoltán)
